2015. november 7., szombat

A víz ismét hullámzik

Hát eljött a pillanat. Igen, ez már nem csak ígéret, hanem a konkrét újraindulás és igen, ezekben a pillanatokban mikor ez a szöveg íródik, ismét hullámzik a víz az akváriumomban. 
A legutóbbi bejegyzésemben a tavaszt jósoltam az újra indulásra, hát ősz lett, majdnem tél. A gyerekek születése mondhatni 180 fokot fordított az életemen és ami addig fontos volt, az már másod, illetve harmadrangúvá vált. Sajnos az akvarisztika is erre a sorsra jutott. Aki szintén hasonló cipőben jár mint én, annak nem kell ezt hosszasan magyarázni, aki még ezt nem tudja, majd megtudja ;). Ha most mindent hobbinak vennénk egy percre, akkor a gyerek hobbi valóban a legkomplexebb, legbonyolultabb és persze a legszebb, a maga nehéz időszakaival együtt. Ha az kijelenthetjük, hogy a gyerekek "keze volt benne" a hobbi megszakadásában, akkor most azt is kijelenthetem, hogy a visszatéréshez is volt jócskán közük.
A nagyobbik gyerkőc most ősszel kezdte az iskolát és ahogy ezt korábban szerettük volna elképzelni, nem létezhet olyan hely, ahol ne legyen legalább egy akvárium, nos ebben az iskolában is van, vannak akváriumok. Ez azt jelentette, hogy minden egyes belépésnél és kilépésnél hosszú perceket kell eltölteni az akváriumok előtt a nagy rohanások közepette. Persze nem kell mondanom, hogy ez a szituáció pont annyira nemes, hogy még én is szívesebben elkések bárhonnan, ha egy kicsit is belesüllyedhetek ebbe a világba. Na de azért visszatérve a realitásokhoz, valamit tennem kellett, hogy számukra ne az iskolai akváriumok legyenek a mérvadók, mint inkább egy szép, zöld változat, ami történetesen otthon van. Jönnek a téli hónapok melyek a színtelenségről, a nyirkos, ködös, napokról szólnak és sokat jelent mindannyiunknak egy pezsdítő, üde, élettel teli pont a lakásban.
A kis bevezető után inkább kanyarodjunk vissza az oldalam konkrét mondanivalójához. Tehát az elhatározás megtörtént, már csak a kivitelezésre kellett várni. Nagyon nehéz valamit megcsinálni ami nem kis munka, sok időt igénnyel a mellett, hogy az utóbbiból van a legkevesebb. De csinálni kell, nincs mese. Az elsődleges cél nem az volt, hogy verseny akváriumot csináljak, hanem az, hogy a gyerekek szép színes halakat láthassanak végre. Először arra gondoltam, hogy csak egy dél-amerikai biotópot csinálok ágakkal, homokkal, növények nélkül, olyan "fekete" vizeset, hogy ne keljen vele sokat vacakolnom, de ugye ezt hamar el kellett vetnem az akvakertész mivoltom miatt. Na jó akkor jöjjön a táptalaj, legyen dekorhomok, épüljön a ryuboku tank. Ismert fogalom a hi-tech mint akár a low-tech, de ezennel bevezetem a mid-tech fogalmat. :) Gyakorlatilag az összes technikámat használni fogom, a co2 kivételével. Már egy jó ideje spekuláltam egy olyan akváriumon, ahol co2 nélkül szeretném megteremteni a szép környezetet. Elvekben ez lehetséges, mert igen nagy számban állnak rendelkezésre a gáz adagolása nélkül is szépen fejlődő növények. A szén adagolásnak is van másik alternatívája, még ha nem is annyira hatékony. Ezzel azoknak is szeretnék segíteni, akiket talán pont a co2 adagolás egyszeri viszonylag nagy beruházása tart vissza. Viszonylag nagy fénnyel rendelkezem (HQI) és sok lenne a megszokott óraszám, akkor abból még mindig vissza tudok venni, bár szerintem rendben lesz.

Mint említettem, a szívemhez legközelebb álló stílust szeretném folytatni, azaz a ryubokut, ami a fa és a szikla dekorok együttes használatát jelenti. Természetesen elkezdtem játszani az asztalon a kövekkel, fákkal, próbálgatni a kompozíciót. Persze erre vannak ötleteim, hogy miként lehetne ezt igazán tervezgetni, de a szoba adta körülmények között ez igen nehéz, azaz marad az asztal és az egy sík.
Mint említettem nem sok időm van, így szinte lehetetlen volt minden egy nap alatt megcsinálnom, így ütemeznem kellett. Az első hétvégére megrendeltem a általános talajt, ami ez úttal a Tropica aqua soil lett. Az első benyomásom teljesen pozitív, állagra, struktúrára megegyezik az ADA talajjal. Ez egy szinte teljes értékű talaj, így ha nincs extrán igény a plusz táptalajra, akkor bőven megfelel. Mindig is tetszett az olyan akvárium, ahol dekorhomokot is használnak. Egy részt a kontraszt miatt, mert kellemesen megtöri a sötét színek és a zöld világát, ezzel emelve a természetes hatást, másrészt mindig is imádtam a Corydorasokat és ezúttal rájuk is szeretnék figyelmet fordítani.
Az elrendezésnél a két sziget, egy ösvény formációt választottam. Ennek a kialakításához, azaz a különböző közegek elhelyezéséhez, ideiglenes választófalakat használtam. Ezzel tökéletesen meg lehet akadályozni a talajok összekeveredését (persze ez a precizitás a víz beöntésénél könnyen elszáll). Megterveztem a két szigetet, egy nagyobb, egy kisebb és az előtérbe és a két domb közé ment a homok. Ezzel meg is lettem, gyakorlatilag a könnyűnek mondható felvonás ezennel lezárult.


Egy hét telt el és eljött a következő hétvége, vagyis a kis hétvége, ami a péntek és persze egy darab szabi. A hét folyamán már megrendeltem mindent amire csak szükségem lehet (ebben nagy köszönet Mr Tropicalfishnek, azaz Papónak), így minden készen állt, hogy folytathassam a hardscapet, beültethessem a kertet és kifújjam magam elégedetten, vagy akár elégedetlenül :)


Valamelyest követve a korábbi asztali legozás eredményét, megpróbáltam ezt átültetni az akváriumba. Bármennyire is okoskodok itt már évek óta, azért azt be kell vallanom, hogy ebben annak van rutinja, aki már legalább több tíz akváriumot összerakott és nem 4-et, 5-öt. Szóval azért bennem is volt izgalom, hogy miként sikerül. A fákkal kezdjem? A kövekkel? Beraktam a fát, utána egy követ, de a kőnek a fa alá kell kerülni, ezért a fa ki, újra be a kő és ez nagyjából így ment. 1-2 óra alatt azért siker elrendezni az elemeket.


Ezek után jöttek a növények. Nos érdekes mód, mindig ennek a fázisnak szentelem a legkisebb energiát, legalábbis elméletben. Mikor a kivitelezés folyamatában vagy, kötözöd a mohákat, dugdosod a végtelennek tűnő fűcsomókat a talajba, akkor rájössz, hogy munka oroszlánrészében vagy épp és még messze az alagút vége. Igen, ez egy több órás folyamat, arról nem is beszélve, hogy a már beültettet és megkötözött növényeket bizonyos időközönként még nedves párával is meg kell ajándékozni. Komoly munka, de mikor kész, akkor a pezsgős pohár koccan. A növényesítés folyamán a moha kötözés mellett, ragasztást is csináltam. Általános esetben a kötözés a legjobb módszer, de mikor egy sziklafalra szeretnél moha foltokat rögzíteni, azt csak ragasztva lehet. Főleg ha a Riccardiával dolgozol. Ebben egyáltalán nem volt rutinom, így több helyen egy kicsit sok ragasztót használtam, ami nagyobb növényrészek elégéséhez vezetett. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni, ahogy úgy általában a pillanatragasztókkal.


Végül is elkészültem, kiegyenesedtem (nagy nehezen) és megkezdődhetett a vízzel való feltöltés. Természetesen ez is egy fontos rész, mert nem árt ha az addigi munkádat nem nyomod szét egy vízágyúval. Erre odafigyeltem, még ha a ültető közeget képtelenség is tökéletesen megóvni a homokra szóródástól.
A víz csorog nagyon lassan, telítődik az üveg. Ez egy nagyszerű alkalom, hogy az addig előállt kuplerájt rendbe tegyük és persze előkészítsük a szűrőt, azaz beüzemeljük. Nem tudom ezzel ki hogy van, de a külsőszűrő és az üveg be- és kifolyók elég nehezen akarnak együtt működni induláskor. Nehezen légtelenedig a rendszer, nehezen indul be a körforgás. Ez mindig egy kicsit bosszantó szokott lenni, de most különösen az volt, mert elfelejtettem (megint), hogy a szűrő gyári csöveivel kell először üzemképessé tenni a rendszert és nem az üvegeket rángatni, rakosgatni. Nos ezúttal sikerült megdöntenem a rekordomat, mert a mostani üveg befolyó csövemet sikerült használat nélkül azonnal eltörnöm, ami már ha jól számolom az ötödik eset volt. Ez úton el is döntöttem, hogy ismét a DIY megoldás választom és akril csövekből elkészítem a csövezést, amit korában már sikerrel alkalmaztam a nano akimnál. Erre így még várni kell egy kicsit. A takarítás elkészült, a traumán túlkeveredtem, az akvárium megtelt vízzel. Bevallom nem nagyon szeretem ilyenkor a képet, melyet a frissen berendezett és beültetett akvárium mutat, de mint tudjuk, itt még nem is kell túl sokat várni. A növények kifejlődése, növekedése egy teljesen más képet fog adni, ami bizonyára teljesen más lesz, mint a mostani. Egy olyan hatás, amit nehéz is előre elképzelni, persze ha minden jól alakul.


Elindult az új történet. Remélem minden jól fog alakulni és sikerül felülkerekedni minden olyan meglepetésen, melyek szinte velejárójuk egy akvárium születésétől fogva. Nem ígérem, hogy annyira aktív leszek a blogomon ahogy korábban, de megpróbálok minden fejleményről tájékoztatni titeket kedves olvasóim. Természetesen továbbra is nyugodtan kérdezhettek bármit a témával kapcsolatban, melyekre a legjobb tudásom szerint megpróbálok válaszolni.

Egészséges szép akváriumokat kívánok mindenkinek!



Nincsenek megjegyzések: