Akvakertész Workshop Debrecenben

Hol is kezdjem a történetet….. ja, igen!
Kaze (Koczka Zoli) akvakertész barátom kapott el a Skype-on, hogy mit szólnék ahhoz, ha a debreceni Tropicalfishnél rendeznénk egy jó hangulatú, mesélős, magyarázós, akvárium összerakós, projektoros, workshopot, további hazai növényezős cimbikkel karöltve. A válaszon igazából nem kellett nagyon töprengenem, inkább az időponton. A megkeresés még igen csak nyáron történt és így mindent és mindenkit belekalkulálva, szeptember 10-re helyeztük a neves napot.

Teltek a hetek és közeledett az esemény. A kezdő csapatban rajtunk kívül még benne volt N-dee is, akit szerintem senkinek nem kell bemutatnom és természetesen Tropicalfish üzlet tulajdonosa, Veréb Gábor, aki egyben a Kelet-Magyarország akvakertész központjának is a szimbolikus alakja és nem utolsó sorban a Tropica növények legnagyobb hazai forgalmazója.
Hogy biztosra menjünk még Orpheust is felkértük, akiről elég, ha annyit írok, hogy az év legeredményesebb hazai akvakertésze. Végül, de nem utolsó sorban, nem a legelső akvakertészek közé tartozó, de annál lelkesebb és csak nagyban gondolkodó Atti76 zárta a dream team játékos csapatát. Ezzel az összeállítással azt hiszem elmondhatom nyugodt szívvel, hogy jobb már nem is lehetett volna.

Elérkezett a nap. N-dee-vel, Orpheussal elindultunk Pestről, hogy csatlakoztathassuk magunkhoz Kaze-t Egerben és az általa előre behirdetett kincstári pálinkáját megkóstoljuk a nem épp csúcs formában lévő, de annál inkább szemet gyönyörködtető méretű akváriuma előtt. Megérkezésünkkor Zoli kedves családja fogadott minket és hamarosan már az akvárium előtt álltunk a poharainkkal együtt. Nem kell mondanom, hogy mi így négyen rögtön úgy belemerültünk a szakmai megbeszélésbe, hogy Zoli (Kaze) felesége azonnal meggyőződött arról, hogy nem csak a hőn szeretett férjecskéje származik egy másik bolygóról.

“nem épp csúcs formában lévő, de annál inkább szemet gyönyörködtető”

Nagy nehezen összekaptuk magunkat és elindultunk a végcél felé, Debrecenbe. Az a bő óra „10 perc” alatt elillant, mert persze a beszélgetéseknek se vége, se hossza.
Megérkeztünk, egy gyors beköszönés a boltba és máris vágtáztunk egy jó kis ebédre. Ekkor kezdődött el a pozitív élmények végtelennek tűnő láncolata. A korábbi finom pálinkakóstoló, utána ez a finom ebéd, gasztronómia szempontjából már jól álltunk.

A délutáni alvás helyett, inkább visszarohantunk a helyi akvakertészet szentélyébe, a Tropicalfishbe. Ahogy beléptünk a vendégeink, érdeklődőink már a székeken türelmesen vártak minket, miközben az oda készített ajándékaikat mazsolázgatták. Túl sok idő nem is telt bele, Kaze máris köszöntötte a nagyérdeműt Gáborra egyetembe. Gáborra gyorsan rá is zúdítottuk a saját előadásának előadását, amit a projektoros kivetítőn kísérhettünk figyelemmel. Az előadásba hol Zoli, hol Én kapcsolódtam bele, egymásnak dobáltuk a labdát. Ez idő alatt, erősen motoszkált bennem, hogy nap lényegi részét, azaz az akvárium összerakást, milyen módon fogjuk megoldani. A téma nem könnyű, mert egy sarok akváriumról van szó és a fák se éppen a Red Moor készletből lettek válogatva. Ezeket a fákat Gábor a Tiszából halásztatta, így nem is mondhattuk: Nem lehetne-e véletlenül inkább az imént említett készletből válogatni?

A hallgatóság népes tábora

Volt aki kérdezett, volt aki válaszolt, de volt olyan is aki “aludt”

Gábor valami mágiát próbál a siker érdekében

Na de miért is hoztuk magunkkal N-dee barátunkat? Hát persze, Ő fogja megoldani a szónokok problémáját. Nem is kellett nagyon könyörögni neki. Amíg mi beszéltünk, addig Andris (N-dee) szépen neki is látott a hardscape összerakásához. Zoli Gáborral már korábban beöntötte a látványosnak ugyan mondható, de közel sem a feladatunk oroszlán részét képező talajokat. A Tropica növénytáptalajára került az addig még közelről általam nem vizsgált Oliver Knott általános talaj. Azt kell mondanom, hogy a következő setup-om ezzel a talajjal lesz összerakva, ennyire meggyőzött. Szóval mi csak beszéltünk, beszéltünk, hol Zoli beszélt, hol Zoli beszélt, időnként Zoli is hozzászólt , közben Andris szorgalmasan legózott a háromszög csapdájában.
Meghallgathattunk egy minden igényt kimerítő akvárium analitikát Orpheustól a saját és N-dee győztes akváriumáról. Ez egy fontos momentum volt, hogy az emberek tényleg tudják, hogy miért is tetszik nekik egy akvárium, hogy szól a szépség szabályok szerint definiálva.

Már nem tudom, mennyi idő telt el, de elég sok. Volt szünet,pogács, üditő, egyéni kérdések, válaszok. Egyszer csak odanéztem az akváriumra (végre elé kerültem) és láss csodát, a hardscape a helyén állt. N-dee tehetsége eddig sem volt kérdéses, de amit ezekből az alapanyagokból összehozott, az valóban nem volt semmi. Egy korábban a rendezvény bannerének választott kép, egy szép akváriumról, gyakorlatilag az inspirálást szolgáltatta az elkészítéshez. A fatuskók, amiket általában kutyáknak szoktak eldobni, tökéletesen megfeleltek egy kivágott erdő tönkjeinek imitálásához. Andris (N-dee) ezeket olyan szépen elrendezte, hogy az általam ismert szabályokat mind rá lehetett húzni az eredményre. Ő nem méricskélt, nem számolgatott, csak úgy csípőből lőtte és talált is.
Még egy gyenge pillanatunkban felrobbantottuk a scape-et, csak hogy ne legyen minden olyan sima, de sikerült nagyjából visszavarázsolni az „erdőirtás” utáni képet és nem a bomba okozta tölcsér maradt.

Az inspirálást szolgáltató akváriumfotó

N-dee egy ilyen rajzzal készült a neves alkalomra

Zoli lelkesen tölti be az Oliver Knott táptalajt

Orpheus bőszen prezentálja a nyertes akváriumának a hardscape terveit

N-dee remekműve és egy igazán univerzális eszköz (a konyhában)

Ezek után jött a nagy össznépi ültetgetés, amiben szinte mindenki kivette a részét. Ez úttal is elhatároztam, hogy HC-t soha az életben nem fogok választani. Sose akar elfogyni és annyira lassan telíti a területet. Lehet itt is el lehet mondani, hogy a szépségért csúnyán meg kell szenvedni.
Ha már itt tartunk a növényeknél, akkor le is írnám, hogy miket választottunk. Az előtérbe az említett HC mellett itt-ott néhány Echinodorus tenelus került a természetesség támogatása érdekében. Közép pályánál pár Blyxa tő lett elhelyezve, néhány bemohásított fadarabbal egyetembe.
A stemeket oldalról hátrafele haladva a HM és Didiplis személyesíti meg.
Elkészült a hardscape, bekerültek a növények, jöhet a feltöltés. A víz bejuttatására egy viszonylag erős pumpa állt rendelkezésre, így Oliver Knott megoldását használtunk a vízsugár erejének elosztására, azaz újságpapírt fektettünk az akvárium aljára, rá mindenre. Ezt én speciel még soha nem próbáltam, de aki nem akar órákon keresztül az akvárium mellett zsibbadni, annak ez egy tökéletes lehetőség.

 
A HC ültetgetése igazi türelmet és elkötelezettséget kíván

 
A HC után a testvére, HM is bekerült

Didiplis erősíti a stem mezőnyt és egy kis C. parva kiegészítésnek.

A mohásított fadarabok sokat fognak dobni az összképen

Összes növény a helyén a Blyxával egyetemben

Feltöltve vízzel

Ez a részlet nagyszerűen mutatja az elképzelésünket

Majd el felejtettem, hogy ez úton is nagy köszönet az üzlet saját csapatának, ilyen jól még soha nem dolgoztak a kezünk alá. Én Decket emelném ki elsősorban, mert őt ismerem a legjobban, de Béci is nagyszerű fotóriportere volt az eseménynek és még sorolhatnám a többieket is hasonlóan méltatva.

Csak egy szösszenet:
-Volt már veletek olyan, hogy valami nagyon érdekes, szokatlan eszköz kellett volna az adott szituációban és valaki átnyújtja? Hát nem gyakori a dolog. Hunor prezentációja közben az jutott az eszembe, hogy de jó lenne egy lézer pointer. Pár másodperc és Béci egy ilyet nyújtott a kezembe-

Nem vagyok benne biztos, de már 8 óra is lehetett, mire a mű teljesen elkészült. Leoltott lámpa mellett csodáltuk a nap eredményét és elégedetten, de nem szívesen fordítottunk hátat neki, hogy átadjuk magunkat a jól megérdemelt ünneplésnek.

Jobb alúlról haladva: Gábor, Orpheus, Deck, Béci, Kaze, Én és Atti76

Miután ledobtuk a cuccainkat a szállásunkra és egy nagyon picit rendbe szedtük magunkat, már indultunk is Gábor egyik kedvenc vendéglőjébe. Itt az idegenvezetőnket tárt karokkal várták, ami számunkra is nagyon szimpatikus volt. Itt garantált volt, hogy rosszat nem fogunk inni, enni. Hát így is lett. A hely specialitása ismételten egy új gasztronómiai élménnyel gazdagított minket. Rengeteget beszéltünk keresztbe hosszába az asztalnál, vicces történetekkel szórakoztattuk egymást, de legfőbbként a vendéglátónk minket. A finom falatokat finom italokkal kísértük le, ami igen csak megalapozta társaim, de legfőbb kép a saját állapotomat. Az idő múlását nem követtem, maximum a poharak ürülését.
Nem tudom mikor mentünk ki innen, de az biztos, hogy Deck bátyának a kocsmájából, ahova idő közben átmentünk, hajnali háromkor sikerült elindulnunk az ágyaink irányába az érzékeny búcsúk után. Leváltunk az est debreceni képviseletéről, Gáborról és a fegyverhordozójáról, Deckről.

Side view (Right)




Side view (Right)

Front view

Elértük a panziónkat, felmentünk és a maradék csapat szétoszlott a szobák között.
Az én lefekvésem és elalvásom szerintem egy azon percben történt meg. Mint akit leütöttek, szokták mondani.
Reggeli ébresztésnél még volt kis szédelgés, egy kis semmi nem esik jól állapot. Egy kis reggeli, inkább pici, többieknél pár kávé és pár doboz cigi és nekivágtunk a visszafelé sem rövid távnak.

Szépen elegánsan átpasszoltam N-deenek a kormányt, lévén, hogy nagyon szeret vezetni és mellé ültettem Orpheust, hogy így szépen elbeszélgessenek az úton, míg én azon gondolkodjak hátul, hogy melyik ablakon eresszem szabadon a róka komát, aki már az éjszaka belém bújt.

Összességében elmondhatom, hogy egy olyan fantasztikus akvarista eseményen vagyok túl, amit soha nem fogok elfelejteni az összes momentumával együtt. A srácokkal meg is beszéltük, hogy nem hagyjuk itt abba és folytatni fogjuk akár más helyszíneken is. Köszönöm mindenkinek, akinek csak köszönhetem, mindenki tudja magáról, hogy mennyit tett hozzá ehhez a workshophoz.

Szép akváriumot mindenkinek!