2009. október 2., péntek

Búvárkodás és Akvarisztika Egyiptomban


Annak ellenére, hogy az akvarisztika mellett a búvárkodás is sokat jelent számomra, nem igazán tudtam az elmúlt négy évben eljutni merülésre alkalmas tájakra. Sok munka, család, a felnőtté válás hozadékai. Szerencse, vagy nem szerencse, ezt majd a jövő dönti el, különböző okok miatt ott kellett hagynom az eddigi állásomat (semmi extra, csak már egy kicsit elegem lett a monotonitásból). Ezen alkalom lehetőséget biztosított arra, hogy egy kicsit többet családozzak, pihengessek, és persze egy jó lehetőség nyílt egy kis kirándulásra, Egyiptomba.
Néhány barátommal összeverődve elintéztük az utazással kapcsolatos dolgokat és elrepültünk a világ egyik legszebb búvárparadicsomába, immáron hatodszor.

Megérkezés a repülőtérre, felpattanás az odarendelt buszra, és már robogtunk is a szállodánk felé. A Hurghada városképe elég érdekes azok számára, akik még nem jártak ott, óriás retek, kosz, infrastrukturális szakadékok, de mi már nem lepődtünk meg korábbi utazásainknak köszönhetően. A régmúlt és a jelen ledöbbentő keveredése.
A hotelhez érve valahogy mindig egy megnyugvás érzése lesz úrrá rajtunk. A koszos, poros, növényektől, színektől mentes világból, belépünk a szálloda területére, mely egy gyönyörű oázisként tárul a szemünk elé. Szép épületek, rendezett, dúsan növényesített kertek, tisztavizű medencék, bárok és persze a mi kis Tengerünk, amiért egyáltalán ideutaztunk.



Kellemes kis medence a tengervíz után


Szép, rendezett kert

Megkaptuk a szobánk kulcsát és felcuccoltunk. Nem kell mondanom, hogy a szoba remek volt, tengerre néző ablakok, légkondi, tv, és minden olyan dolog, amire szűkségünk lehet, vagy nem. :o)
Viszonylag fáradtak voltunk a megérkezés után, így az all inclusive ellátást kihasználva, bekaptunk egy-két sört, megnéztünk az épp dübörgő diszkót (bár ne tettük volna) és ezután eltettük magunkat a következő napi első merülésre.
Reggel hétkor kelés, elkészülés, reggelizés (terülj - terülj asztalkám) és tűztünk ki a partra. Hotelünk nagy előnye volt, hogy búvárbázissal is rendelkezett, így nem kellett a merülés miatt máshova utaznunk. Gyors adtamegosztás a helyi fontos arab emberekkel (aláírom, hogy semmilyen felelősséggel nem tartoznak, ha netalán nem térnék vissza a cápa torkából, vagy rájuk íratom a szőke feleségemet, ha bármi történne velem :o) meg ilyenek) és máris a kikötőben horgonyzott „Aquarius 3” elnevezésű hajón találtuk magunkat.



Aquarius 3

A hajó semmi extra, de szép, tiszta, jól karbantartott volt, amire úgy igazán szűksége volt a vendégnek. Az alsó szinten dugig palackokkal (ez úttal nem co2 :o) ), a felszereléseink ládái, a plafonról lecsüngő száradozó búvárruhák. Ezen a szinten található egy kényelmes szalon, ahol a merülések előtti eligazításokat tartják, illetve a konyha. A hajón szorgoskodó személyzet (nem a lustábbik fajtából), a kapitány járatja a motort, a lelkes búvárok a tetőn hemzsegnek kényelmes ülőhelyeket elfoglalva.


A búvárfelszerelések bevetésre késszen


Száradozó neoprén ruhák


A mindig vicces kapitány

A hajó elindult. Elhagyva a hotelünk partját, magunk mögött hagyva pár kilométert, egy aranyos delfinpár üdvözölte az újonnan idelátogató vendégeket. Feltételezésem szerint ez nem volt megrendezve, de valahogy ezt a hatást keltette bennünk. :o) Én az utazás során a legtöbb időt a hajó orrában töltöttem. Itt volt a legizgisebb a hullámok miatt, és ha valami érdekes tűnne fel a víz alól, azt is én látom meg legelőször. Körülbelül egy óra telhetett el és megérkeztünk az első merülőhelyhez. Az első merülés az mindig a „check dive”, ahol felmérik a képességeket, kire mennyire kell odafigyelni, illetve ezek alapján állítják párokba az embereket (Alapszabály: Csak is merülőpárral szabad merülni) Beugrottunk a vízbe és már mentünk is lefele. Nem volt nagy mélység (max. 16m), de ez mindig a belerázódást jelenti. Annak ellenére, hogy ez olyan kötelező, különlegességeket nem jelentő alkalomnak ígérkezett, azért sikerült találkoznunk a ritkának mondható sasrájával.
Kellemes élménnyel gazdagon szálltunk ki a vízből, levettük a búvárcuccot, megtörölköztünk és már kezdődött is az ebéd. Az ebéd a hajón készül, amit a hajó szakácsa készít, meglehetősen jól. Jól bekajáltunk, egy kis pihenés, napozás, fürdés, ki hogy érzi, és már el is indult a hajó a következő állomásig.
Megérkeztünk a célponthoz, a Dolphin house-ra keresztelt korallzátonyhoz (megjegyzem, szinte az összes merülőhely korallzátonynál történik) Bár a neve sok reményt sugallt, de annak ellenére, hogy ez egy közkedvelt delfin lelőhely volt, sajnos belőlük nem sokat láttunk. De ennek ellenére, találkoztunk a tenger viszonylag nagyméretű magányos lakójával, a napóleonhallal, illetve a gyakori pacsipajtással, a kékpöttyös rájával. A lágy és kemény korallok körül ezernyi halacskával, a gyerekek nagy kedvencével, a tengeri rózsa védelmét élvező bohóchalakkal, murénákkal, tűzhalakkal és még sorolhatnám. A második merülés már teljesen olajozottan működött, így a napot szép élményekkel zárhattuk. A hajó elindulván hazafelé a kis, lelkes csapattal, mialatt a gyönyörű naplementében lehetett gyönyörködni, de sokan a merülésinaplójukba bújva töltögették a nap történéseit.



Némo nyomában


Kékpöttyös rája


Napóleon személyesen


Levinen in action

Visszaérve a szállodában egy kis nassolás a snack bárban, egy kis jakuzzi a medencénél, elkészülés a szobában, vacsora, némi tv és óriásalvás.
A napok nagyjából így teltek el. A merülések folyamán találkoztunk más gyönyörű szépségekkel is, mint pl. a krokodilhalakkal, barrakudákkal, bőröndhalakkal, kőhalakkal.
Tanúja lehettem egy tonhal fedélzetre emelésének, ami bár családjára jellemzően nem volt túl nagy, de még így is tetemes mérettel rendelkezett.


A "kis" tonhal

Volt nagy szél miatt elrendelt pihenőnap, némi városnézés, a leglepukkantabb negyedek, bazárok meglátogatása, és részt vettünk ilyen-olyan szállodai programokon.

Egy tipikus kép a Hurghadai forgatagból


A belsőbb utcákra jellemző kép


A sokak által nem kedvelt étteremlánc a külföldiek mentsvára


De, hogy ennek a cikknek több köze legyen az akvarisztikához, egy kis beszámolóval is készültem, Hurghada „legkomolyabb” akvarisztikai üzletéről.
A városnéző nap folyamán az ember még hatodik alkalommal is találkozik olyan momentumokkal, melyek az áll leesését eredményezik. Hentesüzlet arab módra, Aladin csodalámpájának egy lehetséges búvóhelye, fagyi árus a meséből, vagy épp egy „Hi-tech” akvarisztikai szaküzlet.


"Fagyiárus a meséből"


"Hentesüzlet arab módra"


"Aladin csodalámpájának egy lehetséges búvóhelye"


The pet shop


Épp az utcákat jártuk, mikor a rendkívüli felderítő képességemnek köszönhetően, rábukkantunk az Amazon 2 nevű díszállatkereskedésre. A bolt már küllemében is megért volna egy szentelt misét. Bár a világítótáblát messziről ki lehetett szúrni, de a bejáratot a madárkalitkáktól, a macskákkal feltöltött ketrecektől, alig lehetett látni. Csirip-csirip, miaú-miaú együttes kórushangja keveredett a füstös, zajos egyiptomi éjszakában.

A bolt kívülről


Plexihenger, aranyhal, dunakavics


Vendég csalogató (űző)


A teljes hal választék



Kicsit közelebb lépve már látszódott a bejárat és mellette a kis kirakatban található, helyi viszonylatban komolynak mondható, berendezett akvárium. Szűrő, műanyag növény, buborékoló, de nem tájazonos kerámia krokodil, néhány aranyhal és még valami. Ez lehetett talán a szimbóluma Egyiptom „makulátlan” rendszerének, akvarisztikára kivetítve. :o)
Belépéskor azzal a ténnyel szembesültem, hogy semmi nincs bent. Gyakorlatilag, ha be se mentem volna, már kívülről maximálisan felmérhettem volna a bolt teljes termékpalettáját. Bent egy csadoros nő ült, feltételezésem szerint, a pénzelfogadó asztal mögött, egy gyönyörű plexi hengerben forgolódó aranyhal csapat szomszédságában (nem is tudtam, hogy az aranyhalak szeretik a dunakavicsot :o). A bolt halválasztéka 99%-ban aranyhal volt(lehet számukra az „arany” elnevezés a bejövős), és pár olyan hal, melyeknek már foszlányos emlékeikben sem él, hogy a világ mely részéről származhatnak.



A kerámia krokodil a jól megérdemelt helyén



Giccsparádé


A technikai felszerelés nagyjából egyfajta belsőszűrő volt, mellyel már a bejáratnál találkoztam, illetve a már jól ismert kerámia krokodil, melynek egy külön akváriumot is biztosítottak az exkluzív mivoltának köszönhetően. Voltak még a jól használhatóságáról híres gömbakváriumok, egyéb giccsek. Itt is kosz, retek, bűz, nulla választék, nulla küllem, minden nulla. Épp olyan volt a bolt, amilyen a környezet igénye. Ezt a boltot senkinek nem ajánlom! :o)

Hát ilyen a mesés és varázslatos Egyiptom, Levinen szemével.

9 megjegyzés:

Viktor Lantos írta...

Nagyon jó kis beszámoló, jók lettek a képek is.

Nem voltam még arrafele, elképesztően lepukkant és koszos a város :)

Azért ha a memo kártyán találsz még jó képeket a tengerből egy következő postban szívesen nézegetném.

Levinen írta...

Köszi Viktor a dicsérő szavakat. Ha az ember nem is búvárkodik, egyszer mindenkinek érdemes megnézni ezt az képtelen világot. Hogy itt mitől van egyensúly, azt nem lehet tudni. :o)
Egy búvártársam videóra is rögzítette az egész hetet amit vágni, zenésíteni fog és dramaturgi szöveggel is elfogja látni, csak idő kérdése. Jó lenne azt is megosztani, de sajnos annál nagyobb terjedelmű lesz.

Nigro írta...

A "nem tájazonos kerámia krokodil"-on jót röhögtem :)

Hát igen, mondjuk ilyen boltért nem kell olyan messze utazni. Gyere el velem Kőbányára... :)
Búvárkodni a Vörös tengeren örök élmény ezt már én is megtapasztaltam. Hihetetlen, hogy mi van ott a víz alatt. Irigyellek ;)

Levinen írta...

Az a helyzet, hogy ez tényleg szomorú, hogy hasonlót itthon is lehet látni, de azért hangsúlyozom, hogy csak hasonlót. :o) Azért élőben durvább a flash.

inadsz_Dani írta...

Biztos nagyon jó volt már várom azt a videót/kisfilmet

Nekem nagyon tetszett Egyiptom, sikerült mind a 2 nagyobb városba eljutnom. (hurghada, Sharm el sheik)
Kilépve a szállodából megdöbbentő volt látni azt a dzsuvát ami ott leledzik, de mégis nagyon jó, az élet este indul be :)
terülj-terülj asztalkám mégis a legjobb megéhezel szólsz és hozzák is :)
Búvárkodni palackkal még nem volt szerencsém, de majd hamarosan remélem lesz :)
Az arabok minden szőke lányt meg akarnak venni :D
nővéremért 500 tevét kínáltak csak a tevét nem tudtuk volna hazahozni :D :D
sisha volt? :)

Levinen írta...

Szia Dani

Akkor te már jól tudod miről beszélek. Sisha nem volt, bár úton-útfélen belebotlottunk. Mivel a töltelékben nikotin is van, ezért korábban eléggé rosszul lettem tőle, így azóta hanyagolom. De amit még nem mondtam, most először úsztam meg gyomorfertőzés nélkül. :o)

Névtelen írta...

Én szerencsére nem kaptam gyomorfertőzést de a csapatban már volt :S
Én nem lettem tőle rosszul, néha azért hiányolom Egyiptomot a feeling jó volt, meg a társaság.
Szerintem egész jó a vízipipa, évente 2-3X elmegy :) de Egyiptomban mégis jobb :)

Inadsz

artegor írta...

szia levi.üdv újra itthon ;)

tényleg jó kis beszámoló.
igaz én még nem voltam Egyiptomban, viszont Tunéziában se volt tisztább.
Rossz volt nézni a gyönyörű oázis mellet a szemétkupacot.Mindenhol.Sajnos a helyiek erre nem fordítanak elég figyelmet.

mikor 1 felfújható matracon feküdtünk és motorcsónak húzott minket, akkor a delfinek ott úszkáltak mellettünk.
kb 1 óráig a hotel partjánál volt a kis delfin csapat.

a vizipipa tényleg jó dolog :)
de a gyomorfertőzés 1 napomat elvitte.
üdv :)
art

Levinen írta...

Köszi Art!

Én Tunéziában nem voltam, de hallottam, hogy hasonló a feeling. Tényleg érdekes, hogy a delfinek mennyire keresik az ember társaságát. Egyik nap mikor kint voltunk a tengeren, a szállodánk strandján is látogatást tettek.