2008. november 2., vasárnap

Egyiptomi búvárszafari a Vörös-tengeren, Szudán felé


Már több fórumban hangoztattam, hogy a legszebb és legérdekesebb elfoglaltságok közé tartozik a természet megismerése. Talán általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember a tengerek, óceánok világát ismerik a legkevésbé - értelemszerűen. Miután megszereztem a búvárvizsgát, célommá vált, hogy elutazzak egy olyan tájra, ahol lehetőségem nyílik személyes kapcsolatba kerülni a tengerek különleges élőlényeivel. Több ilyen úton vettem részt, de a legszebbet és a legérdekesebbet szeretném nektek bemutatni.Budapestről néhány órás repülőúttal lehet elérni Egyiptom "búvár fővárosát", Hurghadát. Ez a város elég újnak mondható, szinte csak szállodákból és a halászattal foglalkozó lakosság kisebb negyedeiből áll. Gyors fejlődése egyértelműen az ide látogató turisták nagy számának köszönhető, ezen belül is a búvár turizmusnak.



Megérkezésünk másnapján elindult busszal kis csapatunk a tengerparton Szudán felé, a kietlen sivatag szélén. Körülbelül 500 km-re volt az úti célunk, Hamata kikötője. Itt várt minket a hajó, ami az elkövetkező 6 napban vitt minket merülő helytől, merülő helyig. A hajó luxusnak nem volt mondható, de kb. húsz lelkes búvárnak minden igényét kielégítette. A hajon arab személyzet volt, de minden esetleges előítélet ellenére, nagyon rendes, szorgalmas emberekből álltak.



Az első nap, délutáni kihajózásunk után szinte csak a hajó megismerésével, felszereléseink ellenőrzésével telt. Kellemes vacsora, naplemente a fedélzetről és egy nyugtalan álom után, másnap reggel a "merülés" szóra ébredtünk, hangos kolompolás kíséretében. Ez kb. reggel 7 órakor lehetett, de percek alatt kivertük a szemünkből az álmot és rohantunk összerakni a cuccunkat, felöltözni a búvárruhába, és várni a boldogító "vízbe" vezényszót. Persze nem is kell mondanom, hogy a személyzet már órákkal ezelőtt felkelt, hogy palackjainkat feltöltsék és hogy, a reggelink az asztalon legyen, mikor befejezzük az első merülést.



Minden ilyen út első merülése az a check dive, ahol a merülés vezető meggyőződik mindenki képességéről, és ennek fényében állítja össze a merülő párokat. Kis bemelegítésnek számító merülés is elég sok látnivalót jelentett. Szinte minden alkalommal találkozhatunk a korallerdők jellegzetes halaival, mint pl. a doktorhallal, pillangóhallal, császárhallal, tűzhallal, csodálatos színpompájukban. A merülés után reggeli közepette megbeszéltük az élményeket, kitöltöttük a merülés naplót és felkészültünk a következő alkalomra.



Minden helyszínnél mielőtt bevetettük magunkat a vízbe, vezetőnk egy táblára rajzolta fel az adott hely víz alatti látképét. Ezen tájékozódási pontokat, látványosságokat, jellemzőket jelölt meg és felhívta mindenki figyelmét az esetleges veszélyekre. Itt jegyezném meg, hogy bármilyen érdekesnek is tűnik, a Vörös- tengerben a veszélyt elsősorban nem az élőlények jelentik, ha nem a különböző áramlatok, amikre nem lehet előre 100%-ban felkészülni. Ezek képesek olyan erősek lenni, hogy simán kisodorhat egy búvárt a nyílt vízre, ahol könnyen ott is maradhat. Az élővilág csak közvetett veszélyt jelent, mint pl. a tűzhal esetleges megérintése. De ha a búvár tudatában van annak, hogy ő ott csak egy látogató egy megtűrt lény és betartja a szabályokat, akkor a veszélyt a minimálisra lehet csökkenteni.



A délutáni merülés már több kihívást jelentett. Szinte az összes lebukás a nyílt vízen történt, valamilyen korallszirt szomszédságában. Itt már előfordultak nagyobb mélységek is, amik akár 800-1000 métert is jelenthettek. Ezek a részek, a rengeteg korallhal mellet, más nagyobb látványosságokat is hoztak számunkra. Szinte minden merüléskor találkoztunk cápákkal, amikről azt kell tudni, hogy az ember teljesen hidegen hagyja őket. A tenger olyan gazdag élővilágban, hogy maximálisan kielégíti étvágyukat. Nagyobb halrajok se ritkák, mint a megint csak vérszomjáról híres, csapatban vadászó barrakuda.



A látnivaló körülbelül az első 10-20 méteren a legszínesebb, számtalan korallfaj, a szivárvány színeiben játszó halak, rákok, polipok, de a nagyobb mélységek rejtik a nagy testű halakat. Nekem a kedvenceim az emberek társságát is kereső napoleonhal, ami lehet akár 15-20 kg is vagy a tengerirózsa biztonságos hajlékában játszadozó bohóchalak.



A második merülés után az ember már eléggé elfáradt, de a vacsora után még volt lehetőség éjszakai merülésre. Számomra nagyon érdekes és látványos dolog volt, mikor egy csoport lámpákkal pásztázva merült alá. Olyan érzés volt, mint ha egy sci-fiben lennél egy karakter.
Ennek érdekessége abban is rejlett, hogy éjjel más élőlények merészkednek elő rejtekükből. Ez főleg az ilyenkor vadászó halakra és egyéb élőlényekre jellemző. Ezek közül a villámgyors tintahalat tudnám megemlíteni, vagy a tenger fenekén vadászó kőhalat, vagy a polipot.



Az első nap történése szinte minden napra jellemző volt, ezért most nem is mennék bele a további részletekbe. Remélem a képek látványa megfelelő kiegészítést jelentenek a leírtakhoz és segítenek jobban elképzelni ezt a világot, illetve ezt az élményt.


3 megjegyzés:

Daniel írta...

Gratulálok Lev!

Jó újra látni a fotókat.

Névtelen írta...

Szia!! Nagyon szép lehetett búvárkodni :D Irigyellek téged nagyon hogy ennyi szép élőlényt láttál, Én voltam 2X-szer Egyiptomban, Hurghadán és Sharm el Sheikben, visszamennék még sokszor,
A képeket ki csinálta??? Te??? Milyen szerkezettel?? vízálló volt a gép vagy műa. tokban volt??? NAgyon szép képek

Névtelen írta...

Én is voltam már többször Hurghadán a családommal, egyszer Sharm El Sheik-ben is. Mindnehol a buvárkodás vonzott leginkább mint a város nézés. Egyszer merültem ismerőssel persze 20m mélységben is, szuper volt. Minden évben vissza járunk, csak most ott gondok vannak (háboru).
A merülés csodálatos dolog. Neked kivánok még sok szép merülést.