Bár számomra is egy kicsit hihetetlennek tűnik, de elérkezett az indítás időpontja. De mielőtt ténylegesen nekieshettem volna az akváriumnak, kellett egy-két előkészületi dolgot csinálnom. Ezek között a fő szerepet játszotta a nano akváriumom felszámolása, mely már egy jó ideje csak a benne lévő növények életben tartására volt hivatott. A növények között volt néhány érdekesség, különlegesség, melyek mégsem végezhették a kukában, mint sok tipikus növény, és persze az új projectben nagy szerepet szántam nekik. Szóval, kikapkodtam a növényeket egy vödör vízbe és ott várták türelmesen a következő beköltöző show-t. A nano utolsó útja a kukába vezetett. Sajnos már el is volt repedve, le volt harcolva, elmúlt az idő felette. Ha netán megint nano akváriumra adnám a fejem, kizárólag lo-tech-ben gondolkodnék és akkor is inkább garnélatartásba, nem is annyira növényesbe. Néhány év alatt megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz is egy ilyen kis környezetben fenntartani az „egyensúlyt”, de ugyanakkor megtanított a gyors cselekvésre, a problémák gyors megoldására.
A Staurogine sp. gazdagon
Majdnem másfél év telt el és ez az idő akaratlanul is bőven elég volt arra, hogy jól fel tudjak készülni. Szinte minden anyagom megvolt bőségesen, aljzatok, táptalaj, dekorációk, szóval minden. Amit szeretnék kiemelni, hogy a JBL csapra szerelhető vízcserélő szerkezete talán az egyik legnagyobb találmány, ami az árát is bőven megéri. Itt az olcsóbb szettre gondolok (JBL Aqua In-out Water Jet), melyhez minden egyéb tartozékot meg lehet venni a barkácsáruházakban. Ez oly mértékben könnyíti meg a vízcserét, hogy egy teljesen más dimenzióba került ez az amúgy unalmas folyamat.
A csoda szerkezet
Eljött a nagy pillanat. Minden feltétel megvolt a munkához. A család kétharmadát sikerült egy vendégségbe elküldeni, hogy tényleg csak is a feladatra tudjak koncentrálni. Előző este még csináltam egy nagy üveg-technika tesztet, hogy csak a simán vízzel feltöltött akváriumban hogy viselkednek, mennyire működnek. Beüzemeltem a szűrőt (Tetra EX 1200), rákötöttem az üveg be és kiömlőt, alatta elhelyeztem az üveg diffúzort. Az áramlatot megfelelőnek találtam, szépen megvolt a körkörös áramlat. A difi nagyon finom buborékait is szépen körbeszállította az akváriumba, melyet a dropcheckerem reggelre megfelelőnek nyilvánított. Ettől a résztől azért tartottam egy kicsit, mert a Lilly pipe-al olyan sok tapasztalatom nem volt még, de nem akarom elkiabálni, egyenlőre nagyon jól dolgozik.
Az üveg hardware szép és diszkrét
Az üveg diffúzor finomra porlasztja a co2-t.
Hát ott állt előttem az üres akvárium, felette a világító „csodalámpa” és elérkezett a nagy pillanat. Elérkezett az akvakertész nagy pillanata, mikor a fantázia szárnyra kap és testet ölt a négy üvegfal között
Az első lépés, melyről a mai napig talán senki nem tudja megmondani, hogy mekkora jelentőséggel bír, a baktérium kultúra elhelyezése az akvárium alján. Ha valamennyire is hiszek az ilyen „hókuszpókuszokban” akkor már legyen ADA, azaz a Bacter 100. Ennél többet nem voltam hajlandó szánni a misztikus dolgokra, így a jött a táptalaj. Erre a célra az egyik legmeggyőzőbb cég termékét választottam a Tropica növény táptalajt. Náluk a minőséget könnyen le lehet mérni az általuk termesztett növények minőségén.
ADA Bacter 100
Tropica táptalaj is bent van
A következő réteg, ami egyben az utolsó, az általános növény talaj. Itt úgy számoltam, hogy kb. 30 literre lenne szükségem, ha a megfelelő magasságot és döntést el akarom érni. Itt mindenképp az ADA Amasoniát szerettem volna használni, de azért az árak egy kicsit visszafogják a gyeplőt időnként. Úgy gondoltam, hogy ha már egy aktív talajról van szó, akkor egy másik gyártó aktív talajával valamelyest használhatom együtt. Így a 2/3 Amasonia alá beöntöttem 1/3 JBL Manadot. Jól sikerültek a dombok is és feltételezésem szerint jól is fognak együtt dolgozni.
JBL Manado az “alapkő”
A bal oldali dombot egy kicsit tetemesebbre, magasabbra készítettem, ugyanis ide került az akvárium elsődleges fókuszpontja, melynek meghatározó eleme egy göcsörtös fadekor. Ezt helyeztem el legelőször a dekorok közül, nem is véletlen, mert ez határozza meg az akvárium összképét.
A “polip” fent csücsül a dombtetőn
A hardscape további részében a fa köré elhelyeztem a Seiryu köveket arra törekedve, hogy minden egyes kő a legjobb textúráját mutassa. A köveken a bevágások, repedések is megfelelő irányba, szögbe álljanak. A kövekkel úgynevezett teraszokat is ki akartam alakítani, hogy az idők során a megdöntött talaj ne fusson le az aljára és a növények dimenziós elhelyezése is látványosabb legyen.
A jobb oldal bár szerényebb képet ad, annak ellenére, hogy a cél is ez volt, jó sokat vacakoltam vele. Két újabb kő, egy kis fadekor. Itt majd az aljzaton futó, alacsonyan tartott növények fogják igazán kiemelni a képet.
A kövek a helyükön, már az ecset is pihen
A layout elkészült
A folytatás hamarosan………………… 
1 megjegyzés:
Kíváncsi vagyok mi lesz belőle, nagyon jók a fák!
Megjegyzés küldése