2010. augusztus 3., kedd

Az új rescape a Minima



A mostani kép elérése, létrejövetele két gondolatsort indított el a fejemben. Az első, hogy miért van már megint újra rendezve a fáradt, kopott kis 25 literes akváriumom? A második pedig, Inadsz Danival való beszélgetésem alatt villant az agyamba.

Kezdjük tehát az elsővel, ami talán a legtöbb embert érdekelhet.

Nos, nem is olyan rég sajnos, vagy nem sajnos, a második berendezésem is (Moss Spot) elérte a végleges képét. Általában ezt abból tudja az akvakertész, hogy egyre nehezebben képes megőrizni azt a hatást, amit sok gonddal, odafigyeléssel elért. Bármennyire is vannak eszközeink, hogy formába tartsuk a növényeket, bármennyire is rutinos versenyzők vagyunk, egy idő múlva már nem segítenek a beavatkozások, főleg nem ilyen kis akváriumméretnél. A növények átveszik az uralmat, egyre több olyan hely alakul ki, amihez nem lehet normálisan hozzáférni, egyre jobban telítődnek szennyeződéssel a félreeső zugok. A problémákkal jönnek az újabb problémák és egyre elszomorítóbb lesz a helyzet. Gyakorlatilag ennek a mohás akváriumnak a működése alatt (8 hónap) szinte semmilyen algával nem kellett komolyabban szembenéznie, leszámítva időnként egy kis fonalalgát, de az is könnyen eltávolítható volt. De így a vége felé a fonal már olyan mértéket öltött, hogy szép kis gombolyagokat tudtam volna csinálni belőle, mely már egy pulóver elkészítésének lehetőségét vetette fel. :o) A fonalalga ilyen szintű megjelenését egyértelműen az elkoszolódó, víz által nehezen átjárható, sűrűn benövényesedett részeknek tulajdonítom és nem a Co2 hiányának!

Oldalnézet Side view

A lényeg, hogy mindenképp drasztikus lépésre kellett elszánnom magam. Sajnos a nagy meleg megjelenése se javított túlságosan a kedvemen, így a teljes felszámolás felé hajolt a mérleg mutatója. Ahogy szedtem szét a hardscape-et, egyre jobban az derengett bennem, hogy annyira rossz lenne felszámolni teljesen a kis kincsemet, főleg, hogy az első vonalban lévő Eleocharis annyira szép lett és persze teljesen fonálmentes. “Na mindegy, szedegessük kifele a dolgokat, majd meglátjuk”.
Először kikaptam egy kőre kötözött Spiky moss kupacot, ami a problémáknak az egyik fő okozója volt. Utána jött a két szavannafa, amire a többi moha (Flame moss), illetve a Bolbitisek voltak kötözve. Ekkor már akkora vihar volt a biliben, hogy a szűrőben és az akváriumban tenyésző lebontó baktériumok nem győzték kapkodni a fejüket. Igen, a kiszedett részek alatt rengeteg mulm gyűlt össze, ami így elszabadult. Elég rosszak voltak a kilátások, a szó szoros értelemben is, így mindent csináltam csak a megszokott rutinnal. Hoztam a leszívó csövet, hogy a „kávét” leeresszem az akváriumból, illetve annak a felét. Utána jött a friss víz, mellyel pótoltam a hiányzó mennyiséget. A szűrőt elindítottam és vártam a csodát. Természetesen a lakók ezt a procedúrát fizikálisan is megélték, de aki régóta „sportol”, az tudja, hogy ez nekik nem okozhat problémát.
A víz szépen letisztult, itt-ott volt néhány mulm dombocska, de a kép egyre szebb lett. Gyakorlatilag a régi berendezésből érintetlenül maradt a gyepszőnyeg az első harmadban és határán lévő, vízszintesen elhelyezett két Seyriu kő. Ez a látvány azt sugallta, hogy lehet nincs vége még teljesen az eddigi berendezésnek. A terv a következő lett. Az előtérben lévő füvet még sűrűbbre nevelem, ami azért itt-ott ritkább volt a korábbi árnyékoló növények miatt. Megtartom a két követ a helyén, ezzel is megőrizve a még valamelyest létező szintkülönbséget az aljzatok között. A pillanatnyi állás szerint az akvárium első kétharmada ezzel meg is volt, így a hátsó egyharmad volt csak hátra, egy szép még beültetetlen ágyás. Semmilyen szabályt nem követve, talán csak a jó ízlést, a baloldalra még beállítottam egy Seyriut, hogy azért mégse legyen olyan laposka a látvány. “Nem szüntetem meg az akváriumot, inkább szerzek még egy újabb tapasztalatot egy régóta, a fantáziámat erősen mozgató növénnyel, a Staurogyne sp.-vel!” Persze ha már ezt a növényt választottam és mennységre se kellett sok, akkor maradjunk a nem olcsó, de minőségnél, így a Tropica terméke lett a nyertes. Utam, illetve az e-mailem egyenesen a debreceni Tropicalfishez, a Tropica hivatalos forgalmazójához vezetett. Meg is rendeltem a webshopjukon, Gábor is (A Főnök) nagyon segítőkész volt. Másnapra már a kezeim között is voltak a növénykék kicsattanó egészségben. Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az üzletet, mindennel elégedett voltam a rendelés folyamán!

Feeding

A Staurogyne sp. nagyon jól használható előtéri növénynek, ha mindig a csúcshajtásokat vágjuk le és így kényszerítve az oldal irányú terjeszkedésre. De ebben a formában inkább nagyobb akváriumokba való. Nálam a kis 25 literesbe a méretéből és az alakíthatóságából kifolyólag, közép illetve háttérnövénynek választottam. Úgy tervezem, hogy az első sorokban viszonylag alacsonyra vágom és hátrafelé haladva folyamatosan egyre magasabbra alakítom. Így a magasabb követ is szépen, egy sálhoz hasonlóan fogja körbeölelni és kiemelni a szép zöld színével. A magasabb kő tövébe kavicsokra kötözött Fissidens mohákat helyeztem el körkörösen, melyek a fejlődésük, alakulásuk folyamán igény szerint még áthelyezhetők lesznek/lehetnek.

Hát ez lenne a terv. Nem tudom, hogy mi lesz belőle, még ugye a nagy melegnek sincs vége, de megint van egy izgalommal teli várakozás, ami az akvakertésznek az egyik legfontosabb lételeme. :o)

Nem utolsó sorban, beszélnék akkor a másodiknak említett gondolatsoromról. Aki már nem az első növényes akváriumát rakja össze, az biztos találkozott azzal az érzéssel, amit most úgy hívok, hogy a váltás varázsa. Egész idáig szinte csak a sűrűn beültetett növényes akváriumokban gondolkodtam és ilyeneket is csináltam. Valahogy mintha egy kicsit besokalltam a dzsungelhatástól, az átláthatatlanságtól. Teljesen tudaton kívül, reflexből egy kopárabb, szinte a másik végletet hoztam össze. És bár semmi különlegeset nem látok ebben a hardscape-ben, mégis egy nagyon jó érzés tölt el, amit eddig nem tudtam megfogalmazni. Dani is pont erről mesélt, hogy Márk Evans is egy minimalista akváriumot csinált utoljára, hasonlóan Filipe Oliveirahoz, aki ledöntötte a fáit és ismét látni akart, de George Farmer is igen csak alapra vette a figurát. Biztos vagyok benne, hogy mindegyiküknek az előző alkotásai kifejezetten buja, növényekben gazdag berendezések voltak és önmagából fakadt az ilyen jellegű váltás. Daninak azt mondtam, hogy ezért jó, ha ilyen is van a lakásban meg olyan is, vagy akár amolyan is…………….. -csak egy nevetés jött.

Már gondolkodok a következő, a sokat említett 182 literes akváriumom kinézetén, és jelenleg a két véglet közötti képre fogok törekedni. :o)

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Szép lett. És igaz, amit a végén írsz, az elõzõhöz képest lényegesen ritkább. Én is tapasztalom, hogy a túl dús növényzet (vagy kövek/berendezési tárgyak) mulmosodást, és ezáltal problémákat okoznak.
Kíváncsi vagyok, hogy válik be a számításod a Staurogyne-vel.

Peti44 írta...

Jó lett! :)

Az előző dzsungelem után nekem is jól esik ránézni a mostani "tisztább" akváriumomra.

Levinen írta...

Köszönöm!

Hát igen, nem is értem, hogy akár egy Amano akváriumba hogyan tudják ezeket elkerülni. Lehet bármilyen erős is a flow, a vastag növényzet, a dekor elemek mindenképp okoznak kieső részeket.
A Saturogyne-re én is nagyon kíváncsi vagyok. Ahogy észrevettem és ahogy Gábor is mondta, olyan fél úton lehetnek az emers, submers állapot között. Úgy nézem, hogy sárgulnak és leválnak a emers levelek és a kicsit hegyesebb, zöldebb sub levelek veszik át a dominanciát. Érdekes folyamat lesz, az biztos!

Köszi Peti

Ahhoz képest, hogy 5 perces rescape volt, talán annyira nem rossz. Bár sokat így se várok tőle. ;) A Staurogyne mozgat úgy igazán.

TSzecsei írta...

Nagyon bejön az akid, a szivem egy része mindig a sziklás elrendezéshez húz!
Ahogy említetted egy kicsit a fő követ lehetett volna mozgatni, de az összkép csodás!!
A Staurogyne-ről azt hallottam hogy formázni is lehet , tehát ha mindig visszavágod, akkor talaj takarónak ideális, de ha lépcsőzetesen nyírod, akkor a térhatással is lehet játszani, ami nállad sokat dobna még!
A parvulád gyönyörű!! ;-)

Levinen írta...

Köszi Tibi

Ahogy írtam is, nem nagyon vacakoltam az elrendezésen, ilyen lett. Igazából valóban a növények fejlődése, alakulása most a szempont. A Staurogyne elindult és már körvonalazódik a fejlődésének iránya, mértéke. A jelek arra utalnak, hogy nagyon hálás növényről beszélhetünk. Úgy fest, hogy a növény nem csak a talaj felett hozza új hajtásait, hanem a talaj alatt is elágazik és itt-ott bújnak ki az új levelek. A terv valóban az, hogy az elején szinte földközelben tartom a palántákat és a hátrafelé haladva egyre magasabbra hagyom. A fő kő mögött majd meglátom, hogy mekkora magasság lesz a legmutatósabb. Eddig úgy néz ki, hogy kedvenc növény lesz. A Fissidens is nagyon szépen fejlődik, a kötözés nyomai már el is tűntek. Ha már egy kicsit látványosabb lesz az összkép, készítek új fotókat.