Nano akvakertészet Levinen módra 1.

Épp a napokban gondolkodtam azon, hogy milyen új cikkel is állhatnék olvasóim elé. Ha az ember nem szeretne ismételni, olyanokat írni melyeket közeli oldalak már publikáltak, akkor nincs is olyan könnyű dolga. Miből is tudunk könnyedén ihletet meríteni? Hát persze, a saját tapasztalatainkból!

Ez a témakör talán a leghálásabb, mert valódi élményeken alapul és így nyugodt szívvel ajánlható. Bár a leírtak nagy részét a korábbi postjaimból össze lehet ollózni, de úgy gondoltam, hogy a frissen idelátogatóknak is jól jöhet, ha a lényegi rész össze van szedve egy helyen. Azért törekedtem, törekedek olyan információkat is közzétenni, melyek a régi látogatóimnak is érdekesek lehetnek, illetve a leírtakat a későbbiekben kamatoztatni is tudják. Meg szeretném osztani az emberekkel azt, amiben talán a legnagyobb tapasztalatot gyűjtöttem, ez pedig a nano növényes akvarisztika. Megpróbálom a lehető legnagyobb részletességgel leírni az akvárium indításához, fenntartásához szükséges tudnivalókat, a felhasznált anyagokra és eszközökre is kitérve.

Három részben foglalom össze ezt a témakört:

1. rész: Az akvárium és a technika

2. rész: A hardscape kialakítása, felhasznált anyagok

3. rész: Élővilág és a fenntartás eszközei.

1. Az akvárium és a technika

Akvárium

Szépen kivitelezett akvárium magyar kézből

Én nano méretnek tekintem a 10-40 literesig terjedő akváriumokat. A 10 litert általában nem ajánlom, mert kezelhetősége igen körülményes és még a lassú növésű növények is túl gyorsan benövik. Lehet szerencsés választás volt, de az általam beüzemelt 25 literes méretet már ideálisnak mondható.

Két dolog, ami nagyon fontos: Próbáljunk meg inkább mélyebb akváriumot választani, mint magasat. A mélység nagy segítséget ad a 3 dimenziós hatás elérésében, nagyobb mozgásteret biztosít a különböző növények, kiegészítő elemek esztétikus elrendezéséhez. Leegyszerűsítve, ha a magasság megegyezik a mélységgel, akkor már jók vagyunk. Nálam a 40x25x25 teljesen megfelelőnek bizonyul.

Fontos, hogy ne legyenek merevítők. Ez a kis akváriumoknál nem is szükséges, e nélkül is megfelelően stabilak maradnak. A merevítők nagyban megnehezítik az algák üvegről való letakarítását, adott esetben a diffúzor elhelyezését, illetve a növényekhez használt eszközök normális használatát. Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy még hány féle csipeszt, illetve ollót kellene vásárolnom, hogy az adott helyzetben is könnyen meg tudjam oldani a beavatkozást, de erre majd a későbbiekben térek vissza. Sajnos én egy régi akváriumomat használom erre a célra, így a merevítők hátrányáról sokat tudnék mesélni.

Maga az üveg típusának én nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, legyen minőségi, szép munka, melyre a magyar mesterek munkája is tökéletesen megfelelő. Az akvárium csak egy eszköz, hogy a valódi szépséget, amit létrehozunk, tálalni tudjuk.

Szűrő

Szűrők :o)

Nos, jó pár szűrésmód létezik, de én ekkora akváriumoknál főleg a külsőszűrőket ajánlom. A külsőszűrő képes csak megfelelő mechanikai, biológiai, esetlegesen kémiai szűrést együttesen produkálni. Amellett, hogy talán a legcsendesebb megoldás, az alkatrészek minimálisan rontják az összképet, illetve nem veszik el az értékes területet.

A külső szűrő lelke a biológiai töltet. Ez végzi az ammónia lebontását, mely először nitritté, majd az élővilágra már nem káros, nitráttá alakul át. Erre a célra nagyon sokféle anyagot lehet használni, de véleményem szerint a kerámia gyűrűk tökéletesen megfelelnek még akkor is, ha azokat nem a nagynevű gyártók készítették - Itt jegyezném meg, hogy a „kedvenc” témám mikor a különböző fórumokon a bio-töltetek túlmisztifikálásáról lehet oldalakon keresztül olvasni-. Ha a gyűrűk megfelelően porózusak, akkor megfelelő méretű baktériumtelepek fognak kialakulni. Lehet vitatkozni a felületek kiterített képének összehasonlításáról, de úgy gondolom, hogy ezzel nem kell ennyire sarkosan foglalkozni.

A mechanikai szűrőközegekre most nem szeretnék kitérni, mert ez még egy kezdőnek is hamar egyértelművé válik. Ami érdekesebb, az a manapság annyit emlegetett, úgymond divatos téma, az aktív szén. Az aktív szén végzi a kémiai szűrést. A klasszikus felhasználási területe a gyógyszeres kezelések utáni maradékanyagok eltávolítása. Kiszedi a vízből a különböző színező anyagokat, kémiai vegyületeket, adott esetben a hasznos elemeket és még sorolhatnám. Én úgy gondolom, hogy használatára csak is a klasszikus értelemben van szükség. Egy növényes akváriumnál relatív sűrű vízcserék egyáltalán nem indokolják a huzamos használatát. Az élővilágnak is sokkal fontosabb egy egészséges, érett víz, mint egy klinikai tisztaságú steril közeg.

Külföldi akváriumoknál gyakran lehet látni akasztós szűrőt. Ezek egyébként megfelelnek a célnak. annak ellenére, hogy biológiai töltettel nagyon szerényen lehet megtölteni őket. A nano akváriumoknál kifejezetten ajánlott a gyakori vízcsere (én kétnaponta szoktam), így az amúgy se túltelepített akváriumban nem tud kialakulni kimutatható szintű ammónia, így a biológiai szűrés ily módon elhagyható (azért lebontó baktériumok talajban is megtalálhatóak). De ez a nélkülözés csak is a sűrű vízcserék esetén használható.

2008-as AGA versenyről Timo nanoja akasztós szűrővel üzemel

Filipe Oliveira is használ akasztós szűrőt

Visszatérve a legfőbb javaslatomra, a külsőszűrőben elhelyezett biológiai közeg ammónia lebontó képességének köszönhető, hogy a vízcserék között eltelt időt meg lehet szép folyamatosan növelni. (Kétnaponkénti vízcseréket, heti rendszerességre lehet növelni)

A szűrő vízforgató képessége szempontjából, ekkora akváriumoknál a 10x-es körüli már megfelelő, nem csinál a halak számára túl nagy áramlást, de már bőven elég a víz tisztán tartásához. Az én példám a 25 literes akváriumnál az Eheim 2211-es (300L/H), tökéletesen meg vagyok elégedve a teljesítményével és természetesen a konstrukcióval is.

Eheim 2211-es szűrők Amano műhelyében

Az akváriumba a megszűrt vizet a vízszint alá pár centivel elhelyezett esőztető juttatja vissza. Ez talán az egyik legjobb megoldás. Egyenletes áramlást biztosit az akvárium minden részén, ezzel hozzájárulva az ideális szűréshez és nem utolsó sorban, segít a Co2 egyenletes eloszlásában.

Világítás

A világítás az akvárium egyik legfontosabb része. Megfelelő fény nélkül aligha tudnánk szép, üde, egészségtől kicsattanó növényeket nevelni. A világítás típusában is sok lehetőségünk van, de összességében elmondhatjuk, hogy a fény spektruma és erőssége határozza meg az alkalmazhatóságot. Tapasztalatok alapján a növényeknek a legmegfelelőbb a napfényt utánzó fényforrás, melyeknek 6500K körüli alakul a színhőmérséklete. Én power compakt T5 csövet használok, és úgy gondolom, hogy ekkora akváriumoknál talán az egyik legmegfelelőbb. Növényes akváriumoknál általánosságban 1W/L-el kel számolni, így nálam a 24W ideálisnak mondható. A fény elégségét nagyon sok tényező befolyásolja, a víz felszínétől való távolság, van-e takaró üveg, vagy akár a víz színe, de ha az általános ajánlást vesszük figyelembe, akkor biztosan elég az literenkénti 1W. Maga az armatúra lehet gyári, vagy akár házilag készített (DIY). Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést elsősorban a pénztárcánk vastagsága dönti el, de azt leszögezhetjük, hogy az élővilág nem válogat ilyen szempontból. Az enyém a házilag lett összerakva és teljesen jól muzsikál.

Széndioxid adagolás

A technikák sorát folytatva, elérkeztünk talán az egyik legérdekesebb részhez, a Co2 adagoláshoz. Relatív sok lehetőség áll rendelkezésre ezen a területen, de ha megbízható, biztonságos, jól kezelhető megoldást szeretnénk, akkor csak is a magasnyomású automatizált rendszerben gondolkodhatunk. Korábban próbálkoztam a már jól ismert élesztős szisztémával, több-kevesebb sikerrel, de túl nagy és folyamatos odafigyelést igényelt.

A tapasztalatok és az információk alapján a legjobb, ha a rendszer sarkalatos részeit akvarisztikai cégek által gyártott termékekből állítjuk össze. Itt elsősorban a nyomáscsökkentőre, tűszelepre, ill. a mágnesszelepre gondolok. Ahol esetleg ez a kötödés nem annyira fontos, az a Co2 palack. Én erre a célra hegesztés technikai termékeket használok, ezekből is 2 db 2kg-at. Egy palack legalább 6-7 hónapra elég a nanohoz, így egy bő évig nem is kell a töltéssel foglakoznom.

A gáz ideális beoldására több lehetőség közül választhatunk, de ekkora literszámnál tökéletesen megfelelő az üveg/kerámia diffúzor. Természetesen ezekből is a nano méretet kell választani és praktikusan kettőt. Ha az egyik elkoszolódik, vagy netalán eltörne, akkor azonnal beiktathatjuk az aranytartalékot.

Már sok helyen leírták, hogy milyen részekből áll a rendszer, de ha már összefoglalok, akkor ezt se akartam kihagyni. A rendszer nélkülözhetetlen része a palack. Feltöltött állapotban 50-65 bár nyomáson van. 50 bár alatt a nyomás drasztikus csökkenésbe kezd (cseppfolyós állapotból légneművé válik) és a hamar ki is merül. A látványos fogyás kezdetekor már érdemes erősen a palack cseréjén gondolkodni. A következő lépcső a nyomás csökkentő, mely gyakran egybe van építve a tűszeleppel. A nyomás csökkentő, ahogy a nevében is benne van, a megfelelő szintre redukálja a gáz nyomását (kb. 0,5 bar) és az ehhez csatlakozó tűszeleppel tovább finomítjuk a kiáramló mennyiséget. Ezt követi a co2 csövön a mágnesszelep. Ezzel és persze egy időkapcsoló segítségével tudjuk automatizálni a rendszer be illetve ki kapcsolását. A gáz adagolására csak is a növények fotószíntetizációs időszakában van szükség, azaz nappal. Reggel érdemes a bekapcsolását a napkeltéhez igazítani, a lekapcsolás lámpaoltás előtt egy órával ajánlott. A tűszeleppel finomított co2 mennyiségét buborék számlálóval mérhetjük. Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes észrevételem. Nem ritkán futok bele abba a kérdésbe, hogy „te mennyi buborékot engedsz az akváriumodba”? Ennek a válasznak látom a legkevésbé értelmét. Annyi dologtól függ, hogy az adott tankba mennyi Co2-re van szűkség, hogy még végigsorolni is nehéz lenne. Függ az áramlás egyenletességétől, a víz felszín mozgásának intenzitásától, a számlálótól és így tovább. Általánosságban annyit elmondhatunk, ha egy bubi/sec-et állítunk be, nagy baj nem történhet. Ez a szám a kiindulási alap, ehhez képest kell belőni a számunkra szükségese mennyiséget. A csövön a következő állomás a visszacsapó szelep, ami megakadályozza, hogy a víz vissza follyon a gázadagoló rendszerbe. A felszerelés utolsó darabja, ami a Co2 adagolás szimbólumai is egyben, az üvegből készült, kerámia membránnal ellátott diffúzor. A az eszköznél nagyon sokat számít a minősége. Fontos, hogy a lehető legfinomabban porlasszon, hogy a beoldás is a lehető leghatékonyabb legyen. Még említésre méltó a dropchecker, mely folyamatosan monitorozza a Co2 szintet. A legszebb kivitel üvegből készül, melyben egy reagenssel kevert víz (4dkh) elszíneződése mutatja az állapotot. Az alapból az elegy kék színű, de a folyamatos adagolás hatására szépen átfordul zöldbe és nagyjából a lime zöld tartományában mondhatjuk, hogy megfelelő.

Fűtés

Nos, én nem használok fűtést, mert a szoba hőmérsékletén az akvárium vize mindig 21-23 fok között van. Ez a hőfok szinte az összes élőlénynek megfelelő. Ha valakinek szüksége van fűtésre, akkor mindenképp a külsőszűrő kifolyó ágára csatlakoztatható külső fűtőt ajánlom. Bár én nem használtam még, de sok jót lehet róluk olvasni és persze a nagy előnye, hogy az akváriumból se foglal hasznos helyet, illetve nem rontja az összképet. Sokan az vallják, hogy a hőmérsékletnek mindig állandónak kell lennie. Ez természetesen nem baj, de észrevételem szerint, illetve a logikus következtetés eredményeként pár fokos hőingadozás nem jelent veszélyt az élővilágra. Ha jobban belegondolunk, a természetben is jelen van ez a fajta változás, gondoljunk csak bele a nappal és az éjszaka közötti különbségre, vagy akár egy kiadós zápor hatására. Nálam ez az ingadozás 2-3 fok.

Folyt köv…………..