Levinen akvarisztikai blogja

Akváriumok Olimpiája III.

2011-12-08T07:45:00.001+01:00

Az elmúlt időszakban sok tapasztalatot szereztünk egy ízléses akvárium elkészítéséhez. Megtanultuk, hogy miként kell összeállítani egy szép layoutot, megismertük sok növény igényét, gondozásaik lényegét, széppé nevelésük fortélyait. Kifejlődtek a csipesz és olló izmok, elértük az alapfokú szintet latin nyelvből, röviden, szépen lassan akvakertésszé váltunk.
Az akváriumunk valóban nagyon jól sikerült, nem győzzük begyűjteni a család támogató kritikáját. A szomszéd is a szokásosnál többször jön át, mondván, hogy megint épp elfogyott a só. Szóval, ha ilyen sikere van a berkeken belül, nézzünk egy kicsit távolabb is.

A művészet csak akkor válik igazi művészetté, ha azt másoknak is megmutatjuk, mások is tudomást szereznek róla és jobb esetben ezt biztató visszajelzésekkel honorálják.
Ahogy teltek az évek a kertészkedéssel, ezzel a témával foglalkozó fórumok olvasgatásával, úgy általában ennek a világnak az egyre jobban megismerése közepette, akaratlanul is átestünk más országok kertészeinek gyönyörű alkotásain. Igen, ez egy igazi inspiráció. Meglátni és megszeretni, illetve, „nekem ilyen kell, ilyet AKAROK csinálni”.

Természetesen ezt a jótékony hatást az internetnek köszönhetjük, melynek segítségével leküzdhetünk minden határt, és egybeforrhatunk más nemzetekkel, hasonló gondolkodású emberekkel. A virtuális világban megpillantott akváriumok, azok közül is a legszebbek, valamiféle versenyek nevezőinek az alkotásai. - Versenyek? Ilyen is van? -

Igen, eljött a pillanat, hogy egy globális képet kapjunk, hogy hol is helyezkedünk el, mondjuk nyugodtan ki, világviszonylatban.

A víz alatti kertészkedés Ázsiából indult el és mára az egész világot meghódította. Azon sem kell csodálkozni, hogy a legnagyobb hatalom egyike Japán, ahol a kertészkedés minden formája szorosan kapcsolódik az ősi kultúrához. Az olvasóimnak biztos nem árulok el nagy titkot, hogy Takashi Amano örvendhet a legnagyobb tiszteletben ezen a területen, aki a mellett, hogy az ebben rejlő üzleti lehetőségeket se hagyja számításon kívül, hirdeti az igét világszerte ebben a csodálatos hobbiban. Akár marketingfogás, akár a szemléletéből adódik, nagyszerűen párosul ehhez az vizivilághoz a természet védelmének hirdetése, világ figyelmének felhívása az ember számára legfontosabb értékekre. Munkásságának tökéletes szimbóluma az általa létrehozott galéria, ahol csodálatosabbnál csodálatosabb alkotásokat lehet megtekinteni. De kanyarodjunk vissza a tényleges mondanivalóhoz.

A mester alkotás közben

Az akvakertészet rengeteget fejlődött az elmúlt években. A világháló megteremtette, hogy az emberek között leomoljanak a falak és ezen a téren megmutassák, hogy mire képesek, milyen szépségeket tudnak alkotni 4 üvegfal között. Az alkotás vágya, a termékenység meghozta azt a lehetőséget is, hogy nem csupán gyönyörködhetünk más kontinensen élő kertészek alkotásaiban, hanem össze is mérhessük tudásunkat az övékével. Nem tudom pontosan megmondani, hogy a ma ismert versenyek közül melyik volt az első, de az nem vitás, hogy az aquascaping „olimpiája” a japánok által minden évben megrendezésre kerülő IAPLC vagyis, a The International Aquatic Plants Layout Contest. Egyébként sok más hasonló verseny van még, de talán a legnagyobbat érdemes elsősorban megemlíteni. Ahogy a címéből is kitűnik, egy nemzetközi versenyről van szó, ahol bárki elindulhat a világ bármely részéről. Bárki árki elindulhat ezen a versenyen, de azért úgy gondolom, hogy ennek akkor van értelme, ha bármi kicsi esélye is van egy előkelő helyezésnek. Ezen a versenyen előkelőséget jelent, ha már az első százban benne lehetünk, lévén, hogy a legutóbbi versenyen is több mint 1.500 alkotás képviseltette magát a világ legszebb akváriumai közül. Szóval ez a 100 bizonyos szempontból egy tág mezsgye, de bizonyos szempontból nem könnyű dolog.

Bár a nevezés nem annyira bonyolult és megkötő, de vannak alapszabályok melyek a sikeres, problémamentes lebonyolításhoz elengedhetetlenek.
Ezen a versenyen, a legtöbb más versennyel ellentétben, nincsenek méret kategóriák, vagyis nano, normál vagy akár extra nagyok, csak akvárium. Ezzel nagyjából elérik, hogy a kis akváriumokat kiszűrjék, melyekről köztudott, hogy nagyon nehéz versenybe állítani a lehetőségek korlátai miatt, nagyobb testvéreikkel.

Melyek a szervezők által támasztott követelmények?

Ha már korábban is indultunk a versenyen, nem szabad régi formákat, elrendezéseket ismételni, mert pontlevonással járhat. Magyarul, egy ráncfelvarrott akváriummal nem sokra megyünk.
Talán az egyik legfontosabb törekvési cél, hogy próbáljunk olyat alkotni, melyek nem hasonlítanak korábbi versenyek győztes akváriumaira. Tehát a fő cél, hogy egyedit, újat mutassunk a világnak, ami persze megfelel az ízlés számára.
Szintén negatív hatással lehet az eredményre, ha nem az elmúlt időszakban (1 éven belül) készült a mű. Nem akarják még véletlenül se, hogy bármiféle ismétlődés legyen a versenyeken, esetleg a múltból újra bedobott akváriumok miatt. Törekedni kell arra, hogy látszódjon az akváriumon, hogy nem egy héttel ezelőtt raktuk össze. Éreztetni kell, hogy a pillanatnyi eredmény egy hosszas, odafigyelős kertészkedés eredménye. Ezért is zárják ki azokat a növényeket, melyek a víz alatt rövid életük és kitartó gondozást nem lehet velük bemutatni.
Ezeknek a versenyeknek a gyenge vagy akár az erős pontja a fényképezés. Az IAPLC-n csak egy képet lehet beküldeni, ami a teljes akváriumot mutatja be szemből. Más versenyeken általában lehetőség nyílik több kép beküldésére, hogy egy összetettebb képet tudjunk adni az akváriumunkról, de gondolom, egy ekkora versenynél ezek értékelésére már igazán nem marad energia.
Említettem, hogy a fényképezés akár a gyenge pontja is lehet a nevezésünknek. Igen, ahhoz, hogy valóban jó helyezést érjünk el, a művünket úgy kell lefényképeznünk, hogy az valóban megmutassa a valódi énjét, vagy egy kicsit többet. Sajnos ezen a ponton nagyon sokan elvéreznek, mert igazán jó képet csak nagyon drága felszereléssel lehet készíteni, illetve a megfelelő fotós jártasság sem egy elhanyagolandó szempont.

Hát így lényegesen könnyebb

Még meghatározzák a kép legkisebb beküldhető méretét, részint, hogy a részleteket is jobban lehessen tanulmányozni, illetve a promotálásnál is nagy jelentősége van a megfelelő méretnek.
Szó esik még a fényképekkel kapcsolatosan, hogy mennyire szabad hozzányúlni különböző képmanipulátorokkal. A fő szabály, hogy valóban a valódi képet láthassuk, nem törölhetünk ki a képről semmit, nem nyúlhatunk bele olyan szinten, ami gyökeresen megváltoztatja a valódiságát. Engedélyezettek a szín, a kép élesség, és a kontraszt javítása. Ezek az utóbbi tulajdonságok a valóság hitelesebb visszaadásánál lehetnek hasznosak.
Még vannak apróbb szempontok, de nagyvonalakban ezekre kell felkészülni, mikor valami virtuális aquascaping versenyen szeretnénk elindulni.

Nagyon fontos azt tudnunk, hogy a zsűri milyen szempontokat vizsgál az értékeléseknél. Ezek olyan szabályok, melyeket erősen a fejünkbe kell vésni és oda kell rájuk figyelni az akvárium indításától kezdve.

A következő szempontok a legmeghatározóbbak az értékelésnél.

1. Az akvárium összhatása. Én ezt tartom a legfontosabb szempontnak, mert ez dönti el legfőként, hogy mennyire nyerő az akvárium. Ezt úgy is hívhatjuk, hogy az első pillantás hatása. Persze a többi szempont építi fel az egység látványát.

2. Nagyon sokat dob a latban, ha sikerül egy olyan képet varázsolnunk, mellyel még senki nem rukkolt elő. Ez szól az eredetiségről, a fantáziáról, az álmodozás képességéről. Gyakorlatilag ez a momentum járul a legjobban hozzá az aquascaping fejlődéséhez, az „új” folytonos keresése.

3. Fontos szempont, hogy a flóra és a fauna mennyire illik össze, mennyire vannak egyensúlyban, mennyire egészítik ki az akvárium egészét. Ez egy kicsit furcsa szempontnak számít, de ha jobban belegondolunk, hogy időnként milyen halakat raknak össze, vagy akár milyen növényeket tesznek egymás mellé, talán máris értelmét nyeri ez a nézőpont.

4. Az egyik alapköve az akvakertészetnek a természetesség. Ezt normális esetben nem is kellene hangsúlyozni, mert az egész hobbinak nagyjából ez a lényege. A természet elemei felhasználásával egy természetes környezet létrehozása. De mégis vannak, akik ezt vagy nem fogják fel, vagy nem értik ennek az egésznek a lényegét. A negatív példa nagyon jól látható az idei AGA versenyen is, ahol feltűnt egy ingen gyenge kreáció. A kép önmagáért kiált.

5. Igen, ha növényes akváriumokról beszélünk, természetes, hogy a benne lévő növények szépek, egészségesek legyenek, és jól mutassák az gondos akvakertész törődését. Gyakorlatilag a siker 50%-t ez jelenti.

Elrettentés az idei AGA versenyéről

Ha az elmúlt sorokat szem előtt tartjuk és sikerül ezeknek megfelelni, akkor már sokat tettünk a siker érdekében.
Általában a zsűrizést olyan meghívott emberek végzik, akik már sokat letettek az asztalra, akiket ez a világ maximálisan elismer. Ez szinte valamennyi versenyen így van, így nyugodtak lehetünk, hogy ha nem is sikerül nagyon elől végezni, de azért egy két nagymester csak rá pillant a mi kis hőn szeretett teremtményünkre.

Az utolsó részben szeretném bemutatni, hogy a saját akváriumom miként szerepelt a szezon eddig megrendezett versenyein és ezzel kapcsolatosan megvilágítanám, hogy hol is tartunk mi magyarok ebben a „sportban”.

Black’s Dream

2011-10-27T23:06:00.012+02:00

A sikeres debreceni akvakertész workshop után egy új feladat, illetve kihívás került csapatunk elé. Az akvakertészről ismert Atti76, alias Fekete Attila, vagy csak Attila Black, felkért minket, hogy az irodájába betuszkolt 756 literes akváriumát segítsünk neki berendezni.
Atti nem éppen a japánokra oly jellemző türelemmel bír, így záros időn belül szerette volna lebonyolítani ezt a nem kis projektet. Szerencsére a brigád egy hónapra rá tudott egy mindenki számára megfelelő időpontot kijelölni, ami utólagosan végiggondolva nem is volt baj.
A háttérben nagy volt a készülődés, pörögtek az e-mailek, csörögtek a telefonok, a hetek, a napok gyorsan elteltek és ott álltunk a nagy nap küszöbén.

A megrendelőnk városát (Hódmezővásárhely) három különböző irányból támadtuk be. A pesti startot a jól megszokott trió tette ki, N-dee, Orpheus és Jómagam. N-dee Andrisnak külön respekt, hogy ismételten egy kemény utat nyomott le Keszthelyről, hogy csatlakozhasson hozzánk Budapesten, reggel 7-kor.
Atti már korábban felkérte segítségre Cecskát (Szecsei Tibor), aki szintén már elég jó tapasztalatokkal bír a növényezős világban, így lefele menet őt is felkaptuk Nagykőrösön, ami szerencsére „útba esett”. Útba esett? Hát nem.
Az autópályán a nagykőrösi leágazás természetesen le volt zárva, így alapból mehettünk tovább. Néhány km-után, hála a nagy segítségnek, a GPS-nek, sikerült a legközelebbi lekanyarodót is elszúrnunk, mondjuk ez a végtelennek tűnő szakmai beszélgetésnek is köszönhető volt. Újabb pár kilométer után, a kis, aranyos navigációs kütyünk, egy újabb lehetőséget ajánlott, amiről csak annyit mondanék, hogy bár aszfaltút volt a javaslat, a hullámvasút kutya füle volt ehhez az offroad pályához képest. A keresztbe áttotyogó halálosan nyugodt fácáncsaládról már nem is beszélve. Egy szó, mint száz Cecska jóval messzebb lakik, mint ahogy azt a térkép mutatja.
Nagykőrösről máris 4 robogtunk a cél felé, addig persze tovább folyt a megbeszélés, a növényezés, ahogy ez lenni szokott közöttünk. Mikor elszabadulunk a család többi részétől, akik meg vannak győződve arról, hogy mi mindannyian egy másik bolygóról jöttünk. Ha ezen elgondolkozok, talán lehet, hogy így van. J
Bármenyire is kalandos volt az utunk Vásárhelyig, így is mi értünk először a jövőbeni tett színhelyére. Atti tárt karokkal várt minket irodája előtt, megnyugodva, hogy már nagy baj nem lehet.
Pár perc múlva megérkezett a debreceni növény mágnás Papó (Veréb Gábor) Bécivel a hóna alatt, de sokat Kazee (Knott Zoli) se várakoztatott minket, ő is befutott. Így a csapat teljes mellszélességgel felsorakozott Fekete Attila mindent fordító irodája előtt.

Nem kell mondanom, hogy a munkálatokra nagyon erősen rákészültünk. A welcome drink egy jobb fajta pálesz volt Knott mestertől, a megszokott minőségben. Ezt követte még pár. Folytatásban, hogy az energiánk is megfelelő mértékben kitartson a munka végezetéig, vendéglátónk és kedves mamája egy felejthetetlen szürke marhából készült pörkölttel vendégelt meg minket. Ezek után az igényünk pusztán valamiféle alvó alkalmatosság lett volna, de mint Debrecenben is, összeszedtük magunkat és a tettek mezejére léptünk.
A villanyszerelők megérkezésünkkor még javában szerelték az általam csak koporsó fedélnek keresztelt függeszthető világítást, de az ebédszünet végére tiszta lett a terep.
A helység valóban nem volt túl nagy, de egy egyszemélyes irodának egy ekkora akváriummal bőségesen megfelelt.
Az üveg elképesztő méretei rögtön ámulatba ejtett mindenkit, fantáziánkat erősen felborzolta. ” Igen, ebben aztán lehet alkotni”.

De ha már ilyen méretekről beszélünk, akkor a berendezés mennyisége se múlhatja alul a lehetőségeket. Hát Attiban nem csalódtunk. Eddig is bebizonyította, hogy ha valamiből sok kell, akkor neki kétszer annyi van, így el lehet képzelni a dekorok és a növények mennyiségét. Javasoltam is volna, hogy ebben a pillanatban még érdemes lenne elgondolkodni az iroda profiljának a váltásán. Dél-Magyarországot simán el lehetett volna látni egy fél évre ennyi cuccal. Persze ehhez az egészhez hozzájárult még Gábor tropicás növényes doboza, Tibi köves szállítmánya és persze az adományok.

Minden készen állt a művelet elkezdéséhez!

Az első körben a fél köbméternyi redmoorból válogattunk és próbáltuk összehozni a fa témát. Az alap koncepció úgy szolt, hogy a fákból két szigetet készítünk, egy elsődleges és egy másodlagos fókuszpontot. Hosszas variálás, próbálgatás, lehetőségek felvonultatása után, sikerült a fák összekombinálása. Ez volt talán az egész folyamat legbonyolultabb része, mert a lehetőségek szinte végtelenek voltak.
Ezt még az üres akváriumba próbálgattuk, annak ellenére, hogy korábban jeleztem, hogy szerencsésebb lenne ezt az aljzaton végezni, mert teljesen máshova fog esni a kreálmány és amúgy is sokkal nehezebben fognak megállni a sima üvegen. De Atti egy elvi ember és jelen esetben ez a kérdés is az elvei közé tartozott, így engedtünk az óhajának.

Egyébként a munka folyamatában jó párszor elkövettünk sorrendiségből adódó hibákat, de ezt nyugodtan foghatjuk a közben elpusztított alkoholra, amit mindig épp az iroda előtt várakozó csapat szomjasabbik fele döntött magába.
Persze ahogy írom ez így elég pörgősnek tűnik, de rengeteg idő telt el minden momentum között. Az akvárium készülgetett az eszmék cserélődtek, a poharak koccantak, a banda alakult.

Miután a fák a megfelelő formájukat elnyerték, kikerültek az akvárium mellé és bedöntöttük az aljzatokat. Atti korábban már beragasztott az akvárium aljára lépcsőzetesen elhelyezett lépésálló nikecellt, így praktikusan kevesebb kellett az általános aljzatból. Szóval, alulra került a Tropica táptalaj, persze meghintve minden földi jóval, értem ez alatt a baktérium kultúrák széles választékát, és erre ment általános aljzatként a szűrőhomok.

Itt jegyezném meg, hogy számomra a növényültetésnél a homok eddig nem volt alternatíva, de Papó munkái ennek az ellenkezőjéről meggyőztek. Bár azért még mindig azt mondom, hogy az égetett granulátum a legmegfelelőbb, az építhetőség szempontjából legalábbis mindenképp, de akinek ilyenre nincs pénze, nyugodtan próbálkozhat a homokkal is, ahogy ebben az akváriumnál is tettük.

Az aljzat bekerülése után, visszalegoztuk a fákat, lehetőség szerint a korábbi forma alapján. Ez nagyon nem volt könnyű, de ebben nagy segítséget kaptunk Bécitől, aki az eseményt folyamatosan dokumentálta fényképek formájában. Így minden egyes elképzelésről kép született, hogy vissza tudjuk állítani a számunkra legmegfelelőbbet.

Attila végig nagyon sokat segített, mikor mindig valamivel elkészültünk, bejött az office elől és kijelentette, hogy az, amit épp csinálunk az jó-e neki, vagy nem és azonnal visszament, hogy a kint maradt nép ne kapjon depressziót.

A folyamat során még egyéb üvegek is előkerültek, de nem a szögletes fajtából, mint inkább a kerekből, amin rendszerint vagy kupak, vagy dugó volt. Ezzel is csak érzékeltetni szeretném, hogy a hangulat fizikálisan se tudott rossz lenni.

A fázás után, jött a kövezés. Mint említettem, a kőből se volt kevés, így ezen a területen is jócskán lehetett spekulálni. Gábor nem egy nagy kőmániás, de ahogy észrevettem, lassan ő is bevallja magának, hogy a fa és kő kombináció tudja az egyik legtermészetesebb képet adni.

A kronológiai sorrendre nem emlékszem pontosan, de további segítők, mondjuk inkább úgy, hogy résztvevők erősítették a mezőnyt. Egy-két helyi arc is előkerült, köztük talán a legemlékezetesebb figura, Zoi. Nos, ő nem nagyon szólt bele a munkálatokba, de nagyon más szavába se vágott bele. Egy olyan csendes szemlélő típus, akiről hamar kiderült, hogy a koccintás invitálásra nem tud nemet mondani. Ez lehet pusztán jó neveltség, vagy csak a minőségi pálinkák szeretete, de ez nem is fontos talán. Egy biztos, hogy az idő múlásával Zoi olyan tompítatlan, a sózsákot megszégyenítő merevséggel dőlt el, hogy nem lehetett nem észrevenni. Valójában mi arra gondoltunk, hogy a becsapódás helyén található Seiryu követ akarta csak megnézni makro távolságból, de így visszagondolva valószínűleg a válasz az utolsó koccintások miértjében keresendő.

A kövek szép lassan bekerültek. Amúgy itt is el kell mondanom, hogy ahányan voltunk, annyi féle ötlettel rendelkeztünk. „Ezt oda…….ne oda, szerintem itt lesz jó………..nem, ott”, hát igen, jó munkához idő kell, mi nagyon sok időt töltöttünk el.

Ahogy visszaemlékszem, már nagyon későre járt. Ritkán mondok ilyet, de nem gondoltam volna, hogy engem meg lehet ijeszteni növénnyel. Atti hozta szép sorban a diszperzites vödrökbe a növényeket. Csak jöttek a vödrök és jöttek.
Idővel előkerült egy bokréta is, amit egy kisebb akváriumból varázsolt elő, számunkra érthetetlen módon. Olyan volt, mikor a bűvész előránt a mandzsettájából egy virágcsokrot, ami egyértelműen nem bűvész trükk, hanem varázslás, mágia. Erről a hatalmas fára növesztett Microsorium, Bolbitis komboról hamar kis is derült, hogy a projektben főszerepet játszó hatalmasnak számító üvegkalitka, nem is olyan nagy. Ezzel nagyjából lehet sejteni, hogy mekkora volt ez a „zöld szörny”. Nem is került bele a rendszerbe. Persze, hogy nagy bajunk ne essen, még Papótól is rendelt egy hungarocell ládányi Tropicas növényt.
Hát így álltunk a bozót közepén, hogy kik lesznek azok, akik ezúttal valóban bevarázsolják a növényeket a helyükre. Már tényleg nagyon fáradtak voltunk, a vérünk helyén is már más csörgedezett, de nem volt mese, meg kellett tennünk.

Papó a „legfiatalabb” versenyzőnk fogta meg először a munka végét. Úgy kezdte beszórni a Glossot az aljzatba, mint a géppuska. Ezt látván én is erőre kaptam és behuppantam mellé, hogy segítsem ezt a vége láthatatlan ültetgetést. A Glosso szépen lassan elfoglalta a neki szán helyet. Jött a többi növény is szép sorba, szép hosszú sorban.

Meg mondom őszintén, hogy egy-két hiányosság azért hátráltatott minket, mint pl. a cérna hiánya. Igen, valamivel fel kell kötözni a növényeket a fára. Ki gondolta volna? De szerencsére ott termett Orpheus, aki annak ellenére, hogy nem rendelkezik túl nagy hajkoronával, mégis mesterien bánik a hajhálóval. Én sem tudom, hogy ezt miként csinálta, de Anubias bokrocskákat rögzített ily módon kövekhez, nem is rosszul.

Már nagyon későre járt, kezdett a csapat igencsak megfáradni. Ki itt, ki ott, ki a Seiryu köveken volt, de már az battery mindenkinél a pirosban villogott.
De végre a mű elkészült. Atti feltöltötte vízzel a medencét, egy kis szűrő szerelgetés és ott álltunk a nap eredménye előtt csodálkozva. Igen, ez a látvány volt az, amikor csak ennyit tudtunk mondani, hogy „na igen”. Ez még csak egy nyers kép volt, értelem szerűen egy mesterkélt környezet, de már most is elvarázsolt mindenkit a látvány. Ha ez most ilyen, mi lesz ebből hónapokkal később?

Eljött a pillanat mikor búcsút kellett inteni az irodának. Már többünk lelki szemei előtt is csak egy lebegő, vastag dunyhával felextrázott ágy lebegett. Zoi haza kanyargott, ahogy utólag kiderült sikeresen, mi meg elmentünk a szállásunkra, ami hozzá tartozott vendéglátónk szolgáltatásához. A szállásunk bár egy nyugdíjas otthon volt, de nagyon kényelmes volt, nagyon igényes és reggel egy igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket.
Evés után a csapat fele elindult hazafelé, mi meg visszatértünk még egy kis finomításra a tett helyszínére.
A víz gyönyörűen le volt már tisztulva, a látvány még szebb volt. Pár növényt még elhelyeztünk, kevés mohát felkötöztünk kövekre és ki lehetett jelenteni, hogy a mű elkészült.
Még kicsit álldogáltunk, pár fotó is készült még és mi is hazaindulót fújtunk.

Könnyes búcsút vettünk Attilától, még inkább az akváriumtól és elindultunk a szeretteink felé.

Az élmény leírhatatlan volt, az eredmény is hasonlókép. A továbbiak már csak Blacken múlik, hogy mit sikerül kihoznia ebből a nem gyenge alapból. Várjuk a fotókat, a fejlődést és sok sikert kívánunk a feldíszített fordító irodának!

Akváriumok Olimpiája II.

2011-10-19T21:03:00.001+02:00

Gyönyörű részletgazdagság, saccolhatatlan méret

Ahogy ígértem, az arány további értelmezésével, illetve alkalmazásával folytatom a második részt.

Ha már ismerjük az aranymetszés és a háromszög szabályait, akkor nagyon fontos, hogy az adott akváriumhoz arányos berendezést válasszunk, ami nem csupán a növények méretére, struktúrájára vonatkozik, hanem egyéb dekorációs elemekre is, mint pl. a kövekre, fákra, stb.

Az akvakertészetet nano akváriummal kezdtem. Sikerült mindig nagyon szép, tetszetős növényeket választani, de valahogy egy idő után mindig dőlt a korábbi elképzelés. Ez abból adódott, hogy nem voltam tisztában azzal, hogy az általam választott zöldségek mennyire nőnek meg, mennyi helyet fogna elfoglalni mire kifejlődnek. Így mindig volt egy pont, mikor nagyon szép volt az összhatás, de a kifejlődések után eltűntek az arányok, egy tégla alakú dzsungellé változott az alkotás. Hiába választottam meg odafigyelve a fákat, köveket, ha azok teljesen elvesztek a dzsungel rejtekében.

Az arányok még rendben vannak, az összkép elfogadható

A növények egészségesek, de az eredeti koncepció már a múlté

Ekkor megtanultam, hogy egy kisebb méretű akváriumnál sokkal finomabb elemekkel kell operálnom, főleg lassan növő, apró levelekkel rendelkező flórát kell választanom. A kis akváriumomat háromszor rendeztem át, mire az utolsó alkalomra nagyjából kialakult, hogy mi is illik ilyen paraméterek közé.

Az üveg a régi, de a berendezés már új és arányos

Kifejtettem, hogy mit érünk el azzal, ha túl nagy növényeket választunk, hát nem sok jót. De van a másik véglet is, mikor az adott tank méretéhez képes, jóval alább méretezzük a berendezést.

Manapság sokszor lehet olyan akváriumokat látni, melyek jóval nagyobbnak hatnak, mint amekkorák valójában. Ezzel a technikával elképesztő optikai hatást lehet elérni, amit a különleges részletgazdagság is jellemez (lásd első kép). Teljesen logikus, mert ha apróbbak a növények jóval több lehetőség nyílik azok elhelyezésére, illetve variálhatóságára, nem is beszélve arról, hogy jóval több fajt lehet alkalmazni egyszerre. Sajnos idáig még nem jutottam el, de a legközelebbi setup-nál erre különösen nagy figyelmet szeretnék fordítani.

Ehhez a témához szorosan kapcsolódik az állatok kiválasztása is. A látványnál nagyon nem mindegy, hogy milyen állatokat, mennyit és legfőbbként mekkorákat választunk. A milyenségbe és a mennyiségbe most nem mennék bele, ezek a szabályok már ezerszer le lettek írva, de a méret jelen esetben nagyon is számít. Egyszerű szabály kicsit lesarkosítva, kis akváriumba kis halat, nagy akváriumba nagy halat kel tenni.
Például ma már szerintem teljesen elfogadott a „nano” hal kifejezés. Ezek alig pár centire növő fajok, melyeket kifejezetten nano akváriumoknál lehet alkalmazni. Sokban hozzájárulnak a pár sorral feljebb leírt optikai hatáshoz miszerint, jóval nagyobbnak hat az akvárium, mint az valójában.

Kanyarodjunk vissza ismét a berendezéshez. Az arány összes fogalmával tisztában vagyunk, ennek függvényébe kiválasztottunk a köveinket, fáinkat, növényeinket, indulhat a berendezés.
Első körben bekerülnek az aljzatok. Ezt a legtöbb esetben úgy kell elhelyezni, hogy a hátlaptól a front üveg felé meredeken lejtsen. A döntést valóban lehet bátran meredekre készíteni, mert idővel úgyis lejjebb rendeződik az aljzat és ezek után is maradjon elég lejtés. A lejtő jelentőségét már korábbi postomban már leírtam, de pár szót azért ide is leírok. Van ennek egyszer egy higiéniai szempontja. A szennyeződés (mulm) a gravitáció hatására a lejtő aljában gyűlik össze, melyet adott esetben könnyen eltávolíthatunk.
De ami a cikk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a döntés és az így elhelyezett elemek is hozzá járulnak a térhatás hangsúlyához, sokkal jobb látványt lehet elérni. Gyakorlatilag nem tűnek el egymás mögött a látványelemek, mindegyikből kapunk egy kis részletet.

Ami nagyon fontos a berendezés folyamatában és a végső eredményre is nagy hatással van, azok a fókuszpontok kialakítása, elhelyezése. Ezek olyan pontok, melyek egy bizonyos sorrendbe vonják magukra a szemlélődő figyelmét. Az elsődleges fókuszpont az, amit a legelőször vesz észre az ember, mikor ránéz az akváriumra. Ennek a pontnak kell lennie a legfeltűnőbbnek, szerencsés esetben a legszebbnek. Ezt el lehet érni egy látványos sziklaformával, vagy egy szép fa különleges részletével, vagy akár egy látványos növény együttessel, vagy ezek kombinálásával.
Fontos a másodlagos fókusz pont is, amit hasonlóan lehet kiemelni, de mindenképp alá kell rendelni az elsődlegesnek. Lehetnek még további pontok, de a cél az, hogy egy általunk meghatározott sorrendben kezdjen el kalandozni a figyelmünk és ez a lehető legtovább tartson. Minden kis részleten elidőzzön a figyelem, minden kis részlet a maga dominanciájával szórakoztassa a nézőt.

Elsődleges, másodlagos és egy harmadlagos fókuszpont

Még nagyon sok szempontról lehetne írni, mint pl. a növények méretei szerinti elhelyezésről, vagy az akvárium különböző pontjai között lévő harmóniáról, az összhatás sikeréről, de úgy gondolom, hogy a meghatározó szempontokat, az irányvonalat leírtam, amin már el lehet indulni. A tudás fejlesztéséhez és a leírtak kiegészítéséhez nem kell más, mint sok tanulás, próbálgatás, tapasztalatgyűjtés és a siker garantált lesz.
Ha már úgy gondoljuk, hogy szépet alkottunk és ebben a közvetlen környezetünk is megerősített, nincs más hátra, mint elindítani alkotásunkat egy versenyen, hogy a lehető legobjektívebb képet kapjuk teljesítményünkről.

A folytatásban betekintést szeretnék nyújtani az akvakertész (aquascaping) versenyek világába, érdekességeibe, ezzel a témával kapcsolatos gondolataimba, szóval mindenbe, ami jellemzi ezt a különleges megmérettetési formát.

Akváriumok Olimpiája I.

2011-09-17T19:52:00.001+02:00

Bevezető:

Mielőtt belekezdenék szezonnyitó cikkembe, egy kis bevezető az elmúlt időszakból.
Igen, eljött a szeptember, amit már az akvarisztika szempontjából is szezonnyitó hónapnak nevezhetünk. A nyári szabadságok, nyaralások, a dög meleg mind lelassítja az akvarisztika világát, egy kicsit eltávolodnak egymástól az akvaristák. Sokszor az akváriumok is jobban el vannak hanyagolva, kevesebb időnk jut az odafigyelésre, a karbantartásokra. De mint említettem, ez a hónap meghozza a megújulást, a fejlődést, aktívabbak lesznek a fórumok és minden visszakerül a megszokott kerékvágásba. Ez a helyzet nálam sincs másképp. Számos ötlettel, érdekes és izgalmas témákkal fogok újra visszatérni a blogomon.
El is kezdeném akkor a szezont a következő cikkemmel, ami ismét több részben szeretnék prezentálni.

A cím lehet nem a legmegfelelőbb választás, már-már egy kicsit túlzás, de mégis igen közeli kapcsolatban van a következő sorok tartalmával.
Mikor az ember valahol meghalja a „verseny” szót, szinte azonnal valami sport rendezvényre asszociál. Jelentem, jelen esetben nem sportról, hanem a mi hőn szeretett hobbinkról van szó.

Már lassan 4 éve foglalkozok az akvarisztika talán egyik legszebb ágával az akvakertészettel. Rengeteg tanulással, olvasással, fórumozással, akváriumok összerakásával telt el az eddigi időszak. A cél nem pusztán egy egészséges akvárium fenntartása, ahol az állatok is és a növények is kitűnő egészségnek örvendenek, hanem megpróbálni ezt úgy tálalni, hogy az összhatás szemet gyönyörköttető legyen, hosszú távon lekösse az ember figyelmét az apró részletek. Ha már ilyen teljesítmény csúcsokra törekszünk, akkor ezeket nem árt megmérettetni más akvaristák alkotásaival versenyek formájában. Ezen a ponton nagyjából magyarázatot is nyert a cím. De mielőtt a versenyek apró rejtelmeibe kalauzolnám el az olvasókat, beszéljünk először arról, hogy mitől is lesz egy akvárium szépnek mondható, melyek azok a részletek, amire oda kell figyelni, hogy valóban maradandót alkossunk.

A szépségre azt is rá lehet mondani, hogy egy szubjektív dolog, de igen is vannak olyan szempontok, melyekkel a szubjektivitást objektivitásba terelhetjük át. Szabályok közé lehet szorítani az esztétikum főbb tulajdonságait. El lehet érni azt a szintet, ami a lehető legtöbb embernek tetszik, amire a lehető legtöbb ember mondja egyszerre: „de elfogadnám ezt az akváriumot a nappalimba”.

Az akvakertészettel foglalkozó irodalmakban, fórumokon gyakran lehet olvasni az inspiráció szót. Ez a szó a legtöbb esetben valami kép, fénykép mellett található. A képek nagy százaléka valami tájképet, a természetnek egy részletét mutatják, egy bizonyos perspektívából. De ide tartoznak azok a kirándulások is, ahol az ember minden értelemben „nyitott szemmel jár”. Igen, észre kell venni a kirándulás alkalmával azokat a részleteket, melyek megmutatják a természet szépségét, melyek nagy segítséget nyújtanak az akváriumunk komponálásánál. Aki egész életében „nyitott szemmel járt” és megfelelő fantáziával bír, azoknak jóval könnyebb dolga van. Akik esetleg csak későn lettek „látók”, illetve egy kicsit kisebb képzelőerővel bírnak, azoknak nagy segítséget nyújthatnak az esztétikum szabályai.
A sikeres akváriumtervezésnek a legalapvetőbb szempontja, az arányok betartása, a különböző méretek, távolságok egymáshoz képesti arányítása. Itt kanyarodnék hirtelen vissza az inspiráció fogalmához, ami megtanít minket, akár tudaton kívül, hogy mit nevez a természet arányosságnak.

Inspiráló lehet egy szép tájkép a hegyekben

Megindító lehet egy szép vizes téma is

A legalapvetőbb arányszabály, az aranymetszés vagy hívhatjuk aranyarány szabályának. Ez a szabály megjelenik a természetben, akár a művészetekben, vagy az élet számos területén. Természetes egyensúlyt teremt a szimmetria és az aszimmetria között. Az aranymetszés legfőbb szabálya, hogy egy kompozíció két része akkor aránylik tökéletesen egymáshoz, ha a kisebbik alkotórész úgy aránylik a nagyobbikhoz, ahogyan a nagyobbik alkotórész aránylik az egész kompozícióhoz. Ez hirtelen egy kicsit kuszának tűnik, de a legközelebbi képen jól fog látszódni a lényege.

Az aranymetszés szabály gyakorlati használatánál nagyon fontos még a háromszögelv betartása is. Ez a szabály hozzásegít ahhoz, hogy az akvárium relatív kis területen a lehető legjobban elősegítsük a térhatást. A cél, hogy a lehető legmélyebbnek hasson a kép, a 3D-t a lehető legjobban érzékeltessük. Mindenki ismeri azt a mondatot, hogy a párhuzamos egyenesek a végtelenben összeérnek. Nos, ez abból adódhat, hogy a két szemünk és a pont, amit nézünk, egy háromszöget zár be. Így egy kicsit eltúlozva, mindenhol háromszögeket látunk, illetve a képbe, amit látunk, könnyedén berajzolhatóak a háromszögek. Mivel az akvárium egy elég kis tér, így ezzel a szabállyal tudunk segíteni a térhatáson.
A következő képen jól látszódik mind az aranymetszés, amit a vízszintes és a függőleges vonalak mutatnak (piros szín), mind a mélységérzetet növelő háromszögek a háromszögelv alapján (kék szín).

Az arányoknak még további más fontos szerepe is van, de ezt majd a következő részben fogom kifejteni.

Akvakertész Workshop Debrecenben

2011-09-13T12:49:00.004+02:00

Hol is kezdjem a történetet….. ja, igen!
Kaze (Koczka Zoli) akvakertész barátom kapott el a Skype-on, hogy mit szólnék ahhoz, ha a debreceni Tropicalfishnél rendeznénk egy jó hangulatú, mesélős, magyarázós, akvárium összerakós, projektoros, workshopot, további hazai növényezős cimbikkel karöltve. A válaszon igazából nem kellett nagyon töprengenem, inkább az időponton. A megkeresés még igen csak nyáron történt és így mindent és mindenkit belekalkulálva, szeptember 10-re helyeztük a neves napot.

Teltek a hetek és közeledett az esemény. A kezdő csapatban rajtunk kívül még benne volt N-dee is, akit szerintem senkinek nem kell bemutatnom és természetesen Tropicalfish üzlet tulajdonosa, Veréb Gábor, aki egyben a Kelet-Magyarország akvakertész központjának is a szimbolikus alakja és nem utolsó sorban a Tropica növények legnagyobb hazai forgalmazója.
Hogy biztosra menjünk még Orpheust is felkértük, akiről elég, ha annyit írok, hogy az év legeredményesebb hazai akvakertésze. Végül, de nem utolsó sorban, nem a legelső akvakertészek közé tartozó, de annál lelkesebb és csak nagyban gondolkodó Atti76 zárta a dream team játékos csapatát. Ezzel az összeállítással azt hiszem elmondhatom nyugodt szívvel, hogy jobb már nem is lehetett volna.

Elérkezett a nap. N-dee-vel, Orpheussal elindultunk Pestről, hogy csatlakoztathassuk magunkhoz Kaze-t Egerben és az általa előre behirdetett kincstári pálinkáját megkóstoljuk a nem épp csúcs formában lévő, de annál inkább szemet gyönyörködtető méretű akváriuma előtt. Megérkezésünkkor Zoli kedves családja fogadott minket és hamarosan már az akvárium előtt álltunk a poharainkkal együtt. Nem kell mondanom, hogy mi így négyen rögtön úgy belemerültünk a szakmai megbeszélésbe, hogy Zoli (Kaze) felesége azonnal meggyőződött arról, hogy nem csak a hőn szeretett férjecskéje származik egy másik bolygóról.

“nem épp csúcs formában lévő, de annál inkább szemet gyönyörködtető”

Nagy nehezen összekaptuk magunkat és elindultunk a végcél felé, Debrecenbe. Az a bő óra „10 perc” alatt elillant, mert persze a beszélgetéseknek se vége, se hossza.
Megérkeztünk, egy gyors beköszönés a boltba és máris vágtáztunk egy jó kis ebédre. Ekkor kezdődött el a pozitív élmények végtelennek tűnő láncolata. A korábbi finom pálinkakóstoló, utána ez a finom ebéd, gasztronómia szempontjából már jól álltunk.

A délutáni alvás helyett, inkább visszarohantunk a helyi akvakertészet szentélyébe, a Tropicalfishbe. Ahogy beléptünk a vendégeink, érdeklődőink már a székeken türelmesen vártak minket, miközben az oda készített ajándékaikat mazsolázgatták. Túl sok idő nem is telt bele, Kaze máris köszöntötte a nagyérdeműt Gáborra egyetembe. Gáborra gyorsan rá is zúdítottuk a saját előadásának előadását, amit a projektoros kivetítőn kísérhettünk figyelemmel. Az előadásba hol Zoli, hol Én kapcsolódtam bele, egymásnak dobáltuk a labdát. Ez idő alatt, erősen motoszkált bennem, hogy nap lényegi részét, azaz az akvárium összerakást, milyen módon fogjuk megoldani. A téma nem könnyű, mert egy sarok akváriumról van szó és a fák se éppen a Red Moor készletből lettek válogatva. Ezeket a fákat Gábor a Tiszából halásztatta, így nem is mondhattuk: Nem lehetne-e véletlenül inkább az imént említett készletből válogatni?

A hallgatóság népes tábora

Volt aki kérdezett, volt aki válaszolt, de volt olyan is aki “aludt”

Gábor valami mágiát próbál a siker érdekében

Na de miért is hoztuk magunkkal N-dee barátunkat? Hát persze, Ő fogja megoldani a szónokok problémáját. Nem is kellett nagyon könyörögni neki. Amíg mi beszéltünk, addig Andris (N-dee) szépen neki is látott a hardscape összerakásához. Zoli Gáborral már korábban beöntötte a látványosnak ugyan mondható, de közel sem a feladatunk oroszlán részét képező talajokat. A Tropica növénytáptalajára került az addig még közelről általam nem vizsgált Oliver Knott általános talaj. Azt kell mondanom, hogy a következő setup-om ezzel a talajjal lesz összerakva, ennyire meggyőzött. Szóval mi csak beszéltünk, beszéltünk, hol Zoli beszélt, hol Zoli beszélt, időnként Zoli is hozzászólt , közben Andris szorgalmasan legózott a háromszög csapdájában.
Meghallgathattunk egy minden igényt kimerítő akvárium analitikát Orpheustól a saját és N-dee győztes akváriumáról. Ez egy fontos momentum volt, hogy az emberek tényleg tudják, hogy miért is tetszik nekik egy akvárium, hogy szól a szépség szabályok szerint definiálva.

Már nem tudom, mennyi idő telt el, de elég sok. Volt szünet,pogács, üditő, egyéni kérdések, válaszok. Egyszer csak odanéztem az akváriumra (végre elé kerültem) és láss csodát, a hardscape a helyén állt. N-dee tehetsége eddig sem volt kérdéses, de amit ezekből az alapanyagokból összehozott, az valóban nem volt semmi. Egy korábban a rendezvény bannerének választott kép, egy szép akváriumról, gyakorlatilag az inspirálást szolgáltatta az elkészítéshez. A fatuskók, amiket általában kutyáknak szoktak eldobni, tökéletesen megfeleltek egy kivágott erdő tönkjeinek imitálásához. Andris (N-dee) ezeket olyan szépen elrendezte, hogy az általam ismert szabályokat mind rá lehetett húzni az eredményre. Ő nem méricskélt, nem számolgatott, csak úgy csípőből lőtte és talált is.
Még egy gyenge pillanatunkban felrobbantottuk a scape-et, csak hogy ne legyen minden olyan sima, de sikerült nagyjából visszavarázsolni az „erdőirtás” utáni képet és nem a bomba okozta tölcsér maradt.

Az inspirálást szolgáltató akváriumfotó

N-dee egy ilyen rajzzal készült a neves alkalomra

Zoli lelkesen tölti be az Oliver Knott táptalajt

Orpheus bőszen prezentálja a nyertes akváriumának a hardscape terveit

N-dee remekműve és egy igazán univerzális eszköz (a konyhában)

Ezek után jött a nagy össznépi ültetgetés, amiben szinte mindenki kivette a részét. Ez úttal is elhatároztam, hogy HC-t soha az életben nem fogok választani. Sose akar elfogyni és annyira lassan telíti a területet. Lehet itt is el lehet mondani, hogy a szépségért csúnyán meg kell szenvedni.
Ha már itt tartunk a növényeknél, akkor le is írnám, hogy miket választottunk. Az előtérbe az említett HC mellett itt-ott néhány Echinodorus tenelus került a természetesség támogatása érdekében. Közép pályánál pár Blyxa tő lett elhelyezve, néhány bemohásított fadarabbal egyetembe.
A stemeket oldalról hátrafele haladva a HM és Didiplis személyesíti meg.
Elkészült a hardscape, bekerültek a növények, jöhet a feltöltés. A víz bejuttatására egy viszonylag erős pumpa állt rendelkezésre, így Oliver Knott megoldását használtunk a vízsugár erejének elosztására, azaz újságpapírt fektettünk az akvárium aljára, rá mindenre. Ezt én speciel még soha nem próbáltam, de aki nem akar órákon keresztül az akvárium mellett zsibbadni, annak ez egy tökéletes lehetőség.

A HC ültetgetése igazi türelmet és elkötelezettséget kíván

A HC után a testvére, HM is bekerült

Didiplis erősíti a stem mezőnyt és egy kis C. parva kiegészítésnek.

A mohásított fadarabok sokat fognak dobni az összképen

Összes növény a helyén a Blyxával egyetemben

Feltöltve vízzel

Ez a részlet nagyszerűen mutatja az elképzelésünket

Majd el felejtettem, hogy ez úton is nagy köszönet az üzlet saját csapatának, ilyen jól még soha nem dolgoztak a kezünk alá. Én Decket emelném ki elsősorban, mert őt ismerem a legjobban, de Béci is nagyszerű fotóriportere volt az eseménynek és még sorolhatnám a többieket is hasonlóan méltatva.

Csak egy szösszenet:
-Volt már veletek olyan, hogy valami nagyon érdekes, szokatlan eszköz kellett volna az adott szituációban és valaki átnyújtja? Hát nem gyakori a dolog. Hunor prezentációja közben az jutott az eszembe, hogy de jó lenne egy lézer pointer. Pár másodperc és Béci egy ilyet nyújtott a kezembe-

Nem vagyok benne biztos, de már 8 óra is lehetett, mire a mű teljesen elkészült. Leoltott lámpa mellett csodáltuk a nap eredményét és elégedetten, de nem szívesen fordítottunk hátat neki, hogy átadjuk magunkat a jól megérdemelt ünneplésnek.

Jobb alúlról haladva: Gábor, Orpheus, Deck, Béci, Kaze, Én és Atti76

Miután ledobtuk a cuccainkat a szállásunkra és egy nagyon picit rendbe szedtük magunkat, már indultunk is Gábor egyik kedvenc vendéglőjébe. Itt az idegenvezetőnket tárt karokkal várták, ami számunkra is nagyon szimpatikus volt. Itt garantált volt, hogy rosszat nem fogunk inni, enni. Hát így is lett. A hely specialitása ismételten egy új gasztronómiai élménnyel gazdagított minket. Rengeteget beszéltünk keresztbe hosszába az asztalnál, vicces történetekkel szórakoztattuk egymást, de legfőbbként a vendéglátónk minket. A finom falatokat finom italokkal kísértük le, ami igen csak megalapozta társaim, de legfőbb kép a saját állapotomat. Az idő múlását nem követtem, maximum a poharak ürülését.
Nem tudom mikor mentünk ki innen, de az biztos, hogy Deck bátyának a kocsmájából, ahova idő közben átmentünk, hajnali háromkor sikerült elindulnunk az ágyaink irányába az érzékeny búcsúk után. Leváltunk az est debreceni képviseletéről, Gáborról és a fegyverhordozójáról, Deckről.

Side view (Right)

Side view (Right)

Front view

Elértük a panziónkat, felmentünk és a maradék csapat szétoszlott a szobák között.
Az én lefekvésem és elalvásom szerintem egy azon percben történt meg. Mint akit leütöttek, szokták mondani.
Reggeli ébresztésnél még volt kis szédelgés, egy kis semmi nem esik jól állapot. Egy kis reggeli, inkább pici, többieknél pár kávé és pár doboz cigi és nekivágtunk a visszafelé sem rövid távnak.

Szépen elegánsan átpasszoltam N-deenek a kormányt, lévén, hogy nagyon szeret vezetni és mellé ültettem Orpheust, hogy így szépen elbeszélgessenek az úton, míg én azon gondolkodjak hátul, hogy melyik ablakon eresszem szabadon a róka komát, aki már az éjszaka belém bújt.

Összességében elmondhatom, hogy egy olyan fantasztikus akvarista eseményen vagyok túl, amit soha nem fogok elfelejteni az összes momentumával együtt. A srácokkal meg is beszéltük, hogy nem hagyjuk itt abba és folytatni fogjuk akár más helyszíneken is. Köszönöm mindenkinek, akinek csak köszönhetem, mindenki tudja magáról, hogy mennyit tett hozzá ehhez a workshophoz.

Szép akváriumot mindenkinek!

Nature Of The Wall

2011-07-02T13:09:00.007+02:00

Indítás dátuma: 2011.02.20.

Akvárium mérete: 90x45x45 (182l)

Világítás: 2x70W HQI (6500K) 8h/nap +
2x24W T5 Sylvania (8000K) 10h/nap

Szűrés: Eheim 2075 (1250l/h) üveg csövezéssel

Aljzat: ADA amasonia , JBL Manado, Tropica plant substrate

Tápozás: KNo3, K2So4, KH2Po4, Micro+, carbo

Co2: 2 kg Co2 palack, Dennerle reduktor, üveg diffúzor

Vízparaméterek: Gh: 12 Kh: 8, Ph: 6,8-7, Po4: 0,8, No3: 3, Fe: 0,1

Dekoráció: Savanna fa, seiryu kövek

Állatok:
30 x Trigonostigma hengeli
10 x Otocinclus affinis
4 x Poecilia sphenops (guests)
10 x Caridina multidentata

Növények:
-Microsorium pteropus “narrow”
-Bolbitis heudelotii
-Staurogine sp.
-Myriophyllum matogrossense
-Hemiathus micranthemoides
-Echinodorus tenelus
-Glossostigma elatinoides
-Eleocharis parvula
-Fissidens fontanus
-Taxiphyllum sp. - Spiky moss

Kívül vagy belül - The CLIP CO2 Checker

2011-06-28T23:20:00.009+02:00

A Cal Aqua, az egyik legnagyobb és legjobb minőségű akvarisztikai üvegtermékeket gyártó cég, egy új gyártmánnyal rukkolt elő. Megjegyzem, az én dropcheckeremet is ez a márka fémjelzi, így a munkájuk minősége számomra nem kérdés.

Be és kiömlő csöveket, porlasztókat és az imént említett checkereket gyártja, sok más kiegészítővel együtt. Az újítás ezúttal a dropcheckernek (CO2 indikátor) egy teljesen új változatát, formavilágát jeleníti meg, további praktikumokkal, esztétikai fejlesztésekkel.

A legnagyobb előnye, hogy a kialakításánál fogva nem csak belülre lehet rögzíteni az akvárium falára, mely így eléggé bekorlátozhatja a lehetőségeket, hanem az üveg szélére is akasztható, mely gyakorlatilag végtelenné teszi az elhelyezhetőségét. További nagy előnye, hogy ha az üvegre akasztjuk, az indikátor harang kívülre kerül, így a víz színe, az akváriumon belüli esetleges fénytörések nem zavarják meg a pontos leolvasást. Valamint, nem kell az akváriumba nyúlkálni, könnyen áthelyezhető, illetve könnyen kiszedhető az esetleges elkoszolódáskor, vagy folyadékcsere alkalmával. Nem utolsó szempont, hogy az akváriumon belül se korlátozza a különböző beavatkozásokat, mint pl. a növények nyírását, vagy épp az alga lekaparását.

Nekem a sok előnye mellet, külsőre is nagyon teszik, egy újabb ékszerét jelentheti az akváriumnak. Sajnos ez a márka csak nagyon szerényen van jelen Magyarországon, de remélhetőleg ez is változni fog a jövőben. Ha netalán átesek egy ilyen checkeren, biztos, hogy kipróbálom.

5万

2011-06-25T13:56:00.009+02:00

5万

ゆっくり3年前、私はブログを構成始めた。私はいつもあなたの知識は、あなたが他の人とあなたの経験を共有できるときに実行する非常に貴重なものと考えた。私は世界の人々がされる可能性のある分野での知的財産を共有し、お互いを助ける場合には事前に得ることができる唯一の方法だと思います。
水族館では、単にはるかに趣味ではありません。部屋の素敵な装飾、多忙な世界でのリラックスした瞬間、家族の分散剤の一種。一緒に人々をもたらし、我々は実際にそれらの性質を示すことができる、ここでは、計り知れない価値をある。小さなガラスのケージに人を教えることの世話をするために小さな断片の性質にのみ起因するものではなく、全体として、直接的および間接的な環境。私はいつも私が扱っていたので、はるかに環境に配慮した水族館で、おそらく、自然を愛しているにもかかわらず。
過去数年間で、私はちょうど約水族館をクリアする、ワールドワイドウェブで共有するためにすべてを試みた。定期的な読者はほんの数ではない、多くのことを助けてくれた多くの友人を持って、そしてもちろん、私は多くを学ぶことができる人。毎日は、ほぼ例外なくな問題、見て、私の知る限りお答えします。私は私が執筆を継続して奨励する正のフィードバック、の多くを得る。私は興味のような"狭い"範囲は悪い結果ではないと思うで50,000個目の訪問、到着した。
そうすれば私はあなたの注意のためのみんなに感謝したいと私は願っています興味の意志かすかではない、このタイプ。

感謝: Levinen

Aki esetleg nem tud Japánul az menjen egy kicsit lejjebb!

50.000

Lassan 3 éve, hogy belefogtam a blog írásába. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy rendkívül értékes dolog, ha a tudásunkat, tapasztalatainkat megoszthatjuk más emberekkel. Úgy gondolom, hogy a világ is csak úgy tud előrébb jutni, ha az emberek segítenek egymásnak, megosztják egymással a szellemi javaikat, bármilyen területről is legyen szó.
Az akvarisztika nem csupán egy hobbi, ennél jóval több. Szép dísze a szobának, egy megnyugtató pillanata a rohanó világnak, egy valamiféle egyensúlyt teremtő közeg a családban. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, megmutatja nekik mi is valójában a természet, miben rejlik a felbecsülhetetlen értéke. Megtanítja az embert, hogy nem csupán a kis üveg kalitkában rejlő természet kis darabjára kell vigyázni, hanem a teljes egészére, közvetlen és közvetett környezetünkben. Annak ellenére, hogy mindig is imádtam a természetet, talán én is jóval környezettudatosabb lettem amióta akvarisztikával foglalkozok.
Az elmúlt pár évben igyekeztem mindent megosztani a világhálón, amin csak átestem az akvarisztikával kapcsolatban. Rendszeres olvasóim vannak, nem is kevesen, sok barátom lett, akiknek sokat segítettem, és persze akiktől én is sokat tanulhattam. Napi szinten keresnek meg kérdésekkel, melyekre szinte kivétel nélkül válaszolok a legjobb tudásom szerint. Sok pozitív visszajelzést kapok, ami arra ösztönöz, hogy folytassam az írást. Elérkeztem az 50.000-ik látogatáshoz, ami szerintem egy ilyen „szűk” érdeklődési körben nem is rossz eredmény.
Ez úton szeretném megköszönni mindenkinek, hogy megtisztelt figyelmével és remélem, hogy a jövőben se lankad ez a fajta érdeklődés.

További kellemes nyarat kívánok mindenkinek!

Köszönettel
Levinen

Eheim Professionel 3 (2075) – Profi a Profiknak

2011-06-13T14:04:00.023+02:00

Aktuális tesztemet egy olyan szűrőről írom, mely a classic szériával ellentétben, bizonyos szempontok alapján egy másik végletet képvisel. Egy olyan termékről van szó, melyről nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a márka és egyben a piac egyik legsikeresebb darabja. Megpróbáltam a tesztet úgy megírni, hogy a lehető legtöbb szempontot vizsgáljam és feltárjam az igazi erényeit, mely a többi „konkurens” márka termékeinél akár előrébb is helyezi.

A harmadik generációs Professionel szűrőcsalád is több tagból áll, melyeket elsősorban a méretük és egyben a teljesítményük különböztet meg. Közöttük még vannak egyéb különbségek, mint pl. a beépített fűtés, digitális kijelzés, de ezekkel most nem szeretnék foglalkozni. A tesztelésre kapott 2075-ös nem rendelkezik az említett funkciókkal, de számomra ezek másodlagos szempontok.
Ez a szűrő már lassan 3 hónapja üzemel folyamatosan, mely időszak elég volt arra, hogy a használatát, praktikumait, ilyen-olyan tulajdonságait megfigyeljem.

Első benyomások:

Bár egy külsőszűrnőél ez legyen a legutolsó szempont, de mégis mikor megláttam a Pro 3-at, az kellett, hogy mondjam, „hinnye, de szép darab”. Igen, a formatervezés, a színek, a minőségi anyagok felhasználása is fontos lehet, lévén, hogy az első benyomás sokat számíthat a kiválasztásnál. Bár a külső, mint tudjuk másodlagos dolog, de mégis innen indul az ismerkedés.

A „szép darab” kifejezést a meghökkentő méretére is értettem. Bár sok szűrőm volt az évek során, de ez eddigi a legméretesebb. Ekkora méretekben mit lát a lelki szemei előtt egy rutinos akvarista? Hatalmas biológiai szűrőtöltetet, mellyen csak úgy nyüzsögnek a lebontó baktériumok. Igen, ebben a térben jócskán van hely a szűrőtölteteknek. A nagy szűrőanyag befogadó kapacitás és az 1250L/h teljesítmény, mondhatjuk, már egy fél siker az egészséges akvárium eléréséhez, legalább is az én 182 literes akváriumom tekintetében.

Menjünk közelebb:

A legelső dolog, ami ismét a szokatlanság erejével hatott rám, az a szűrő tetején található cső csatlakoztató adapter, hívjuk most így. Ez az egység az egyik legnagyobb találmány a szűrőn. Ennek segítségével nagyon könnyen, cseppmentesen, hangsúlyozom, cseppmentesen lehet a csöveket leválasztani a szűrőről takarítás alkalmával. Korábbi szűrőimnél is kicsit vigyázva meg lehetett oldani, hogy ne ússzon a lakás, de ennél az adapteres megoldásnál egy csepp víz se kerül a földre. Az adapteren egy kar elforgatásával lezárjuk a víz útját, a szűrőfejen található piros gombbal meg az egészet kiemeljük, és máris vihetjük a szűrőházat a takarításra.

Bár a mai világban már nem számít különlegességnek, de mindenképp említésre méltó, szintén a szűrő tetején található pumpáló gomb. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a szűrő elindításához szükséges vízzel telítést, ne valamelyik ág megszívásával, hanem egy könnyű, kényelmes gomb egyszeri vagy kétszeri megnyomásával érjük el. Ez a funkció az automata feltöltés. Mielőtt bedugnánk a szűrőt a hálózatba, ezt a vízzel telítést mindenképp meg kell csinálni!

Könnyen kiszedhető adapter

Az adapteren az elzáró kar nyitott helyzetben van

Az adapter fészke és fölötte a feltöltő gomb

A benne rejlő értékek:

A következő lépés a szűrőfej leemelése. A fejet 4 darab, 4 oldali billenő bepattintható fül tartja. Ezek nagyon erősek, megbízhatónak tűnnek, a törés esélye meg sem fordul a fejemben. Kipattintottuk a füleket a fej leemelhető. A fej igazából a szokásos részeket tartalmazza. Körbe tömítőgyűrű, a záró kupak alatt található, a nem kisméretű rotor a mágnessel, a lapátkerékkel, a kerámia tengellyel és a stabilizáló gumisapkákkal. Itt is hangsúlyozom, hogy ezt a részt is nagyon fontos tisztán tartani, lehetőség szerint takarításkor ezekre is figyelmet kell fordítani, a gondtalan és hosszú távú működés érdekében!

Erős rögzítő fül(ek)

A zárókupak eltávolítása

A forgórész (rotor)

Belátást nyertünk a szűrőházba. A következő tulajdonsága a szűrőnek talán egyben a legnagyobb erénye is. Meglepődve látjuk, hogy a legfelső tálca korán sem a megszokott látványt nyújtja. Igen, a jól ismert kék szivacs, azaz az előszűrő szivacs. Mit keres ez legfelül???
Mint tudjuk, a legfontosabb a külsőszűrő takarításnál, hogy a lehető leggyorsabban és körbetekintően járjunk el, hogy a hónapok alatt kialakult baktériumkultúrákban a legkisebb kárt tegyük. Az Eheim elképesztő ötletével megoldotta, hogy nem csupán a szűrés utolsó fázisát végző perlonvatta van a legközelebb a fedélhez, hanem az előszűrést végző kék szivacs is könnyen elérhető.
Köztudott, hogy a szűrő eltömődése erre a két szűrőközegre koncentrálódik, ezek okozzák a fő gátat, a teljesítmény lecsökkenését. Az esetek legnagyobb részében ezek kimosásával a szerkezet visszanyeri régi önmagát, a kielégítő teljesítményét. Nem kell kiemelni a biológiai szűrést a szűrőházból, azaz a vízből, csupán a két felső réteget (szivacs, perlon) kell kimosni. Ezzel a megoldással kb. csak évente kell bolygatni a szűrű „igazi értékét”. Erre mondom, hogy ez igen!

Az előszűrő szivacs közvetlenül a fejrész alatt

A perlonvatta és az előszűrő szivacs

Ha már így behatoltunk és „inasunk” is nekiesett a szivacs és a perlon tisztogatásának (álmodik a nyomor), nézzük meg mire is annyira büszke az Eheim szűrőanyagok tekintetében. A sorrendet ezúttal alulról folytatnám, ahogy a víz is utazik a szűrőházon belül.
A 4 tálcából, alulról az elsőbe kerül az Eheim ajánlása alapján a mechanikai szűrőközeg, azaz az Eheim Mech Pro. Ez olyan durvább szennyeződések szűrésére alkalmas, melyek még átjutottak az előszűrő szivacson. Én ennek, főleg egy nagyon felügyelt növényes akváriumnál nem látom akkora értelmét, így ajánlásom alapján, ide is érdemes a következőkben említésre kerülő mechanikai+biológiai szűrőanyagot tenni.
A második tálcába (ahogy az elsőbe is) kerül az Eheim Biomech szűrőanyag. Ez az anyag tökéletesen ötvözi a mechanikai és a biológiai szűrés tulajdonságait. Nincs akkora lezáró képessége, mint akár a SubstratPro-nak, így nem tömődik el könnyen, ezzel mechanikai előszűrést is végez, ugyanakkor a porózus szerkezete miatt tökéletesen alkalmas a lebontó baktériumtelepek kialakulására.
A harmadig tálcába került, lehetőség szerint a durvább szennyeződéstől mentesített víz biológiai szűrésére tökéletesen alkalmas, SubstratPro szűrőanyag. Ez az anyag elképesztő nagy felületet biztosít a baktériumoknak, így maximálisra emelve a szűrő együttes biológiai szűrőképességét. Erre a közegre kerül még a perlon és már el is értük a szűrő tetejét, amiről korábban már szó esett.

Eheim MechPro

Eheim BioMech

Eheim SubstratPro

A szűrő és alkatrészei

A szűrőtálcák és a szűrőanyagok

A szűrőhöz természetesen járnak a szokásos alkatrészek, gumicső, merev csövezés az esőztetővel, tapadókorongok és további apróságok. Az anyagi minőség természeten a kiegészítőknél is jelen van, azaz minőségi alkatrészekről beszélhetünk.

Tapasztalatok:

A szűrőt igen csak megtömtem a szűrőanyagokkal, de meglátásom szerint ez érezhetően nem jelentkezik teljesítmény csökkenés formájában.
Számomra eddig is tény volt az a megállapítás, hogy egy jól működő szűrésnek az egyik legfőbb szempontja, hogy minél ritkábban szedjük szét a szűrőt, minél ritkábban zaklassuk a szűrőben is beállt valamiféle egyensúlyt.
Mindig visszatérő probléma az akvaristák részéről a víz felszínén képződő film réteg. Nos, az a tapasztalatom, hogy ez is megszűnik, ha a szűrő megfelelően beállt, amihez akár 2-3 hónap is szükséges. A hártya megszűnésére nem nagyon létezik egyéb megoldás, amit meg ajánlanak, csak is tüneti kezelésre alkalmas. Ha megszűnik a hártya és idővel újra megjelenik, annak hátterében a szűrőben lévő egyensúly valamiféle megváltozása, sérülése állhat.
A 2-3 hónapot meghalad tával is folyamatosan fejlődnek a lebontó telepek, mely eredményeként folyamatosan nő a lebontó kapacitás is.

Összegzés:

Nálam ez a szűrő csillagos ötösre végzett (eddig). Ami az ember elvár egy prémium kategóriás szűrőtől (prémium ár mellett), azt mind megkapja. Minőségi anyagok, megfelelő teljesítmény, prémium minőségi szűrőanyagok, praktikusság, kényelem, biológiai védelem, „lakásúsztatás védelem” és amit még nem említettem, az a magas teljesítmény melletti optimális energiafogyasztás.
Nem mondom azt, hogy olcsóbb szűrővel nem lehet sikeres az ember, de aki több pénzt tud rászánni erre a sarkalatos pontra, busásan megkapja a pénzéért az elvárt minőséget, amihez az Eheim Magyarországon is jól működő garanciakezelése, szerviz és alkatrész ellátási háttere is párosul. A hivatalos magyarországi forgalmazótól származó termékekre adott kiemelkedő 5 év garanciáról nem is beszélve..

182 liter a falban – update

2011-04-18T19:28:00.007+02:00

Az akvárium képe 2 hónap után

Két hónap telt el az indítás óta. Az eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az akváriumoknak 2 hónap kell ahhoz, hogy egy valamilyenfajta egyensúly beálljon. Ennyi idő kell, hogy a lebontó baktérium telepek, mind az akváriumban, mind a szűrőben, megfelelő kapacitásura fejlődjenek. Úgy is mondhatnám, az akvárium „életre kelt.”
Az első két hétben szinte semmi negatív hatás nem jelentkezett, ez mondjuk normális. Sokan azt hiszik, hogy ha két hét után nincs alga, akkor már minden rendben van, hát nem. Innentől kezdve kezdenek a jelentkezni a tünetetek, ilyenkor kezdenek megjelenni a növényeken, dekorokon az algák. Az, hogy ez milyen mértékű és, hogy a fejlődésük mennyire tartható egészséges kereteken belül, na ez függ az akvaristától. Azt azért leszögezném, hogy ALGAMENTES AKVÁRIUM nincs!

Körülbelül két hét után megjelent a fonálalga. Az akvarisztika egy nagyon bonyolult valami, melyben soha nem lehet valamit egyértelműen kijelenteni. Nem lehetünk soha biztosak abban, hogy ezért, meg azért jelentek meg bizonyos algák. Pár faj azért van melyek keletkezésének okában majdnem biztosak lehetünk, de a legtöbbjüknél csak a találgatás lehetősége áll rendelkezésre. Mindig az a legjobb megoldás, ha megpróbálunk mindent a lehető legjobban csinálni. Odafigyelünk vízcserékre, elhalt növényi részek eltávolítására, a tápozásra, a co2 folyamatos adagolására, az akvárium higiéniai követelményeinek megpróbálunk eleget tenni. Aki ezekre odafigyel hosszútávon, kevesebb mérgelődést, idegeskedést fog jelenteni számára az akvarisztika.

Én is olyan vagyok, aki mindent szeret a lehető legjobban csinálni. Bár a fonalalga megjelent, de zavaró mértéket soha nem öltött. De hogy az, ami van, az is eltűnjön, ideiglenesen Black mollykat telepítettem az akváriumba. Már korábban is olvastam róla, hogy az elenevszülő fogaspontyfélék előszeretettel fogyasztják a „lobogó” algaféléket, a molly meg kifejezetten. Nos, ez nem városi legenda, valóban szinte nullára eltüntették a fonalat.

A növények mind e közben szépen fejlődtek. Ki-ki a maga ütemében, de mindenki szépen zöldült, vagy akár pirosodott.
Ami a legnagyobb változást mutatta, már-már félelmetes szinten, az a Glossostigma elatinoides. Ez a növény elsősorban az akváriumok előterének a fűszerű befuttatására használható. De olyan mértékben fejlődik, hogy szinte minden nap hozzá lehet nyúlni ollóval. Ha nem figyelünk oda a nyírására, akkor túl vastag réteget alkot, mely az alsó rétegek elhalásához, általános káoszhoz vezethet. Nálam is egy kicsit magas, de az előző drasztikusabb nyírásnál bebizonyosodott, hogy bátran vissza lehet vágni, úgy is szépen vissza fog nőni.

A Glosso fejlődése (2011.02.22)

2011.03.05

2011.03.17.

A Staurogine talán az a növény, mely nem túl gyorsan és nem is túl lassan nő. Eleinte elég gyengén muzsikált, de mára tökéletes átmenetet teremtett a Glossoval. Összefuttatva nagyon jól mutat, ajánlom mindenkinek.

Az akvakertész akváriumok nagy favoritja az Echinodorus tenellus. Nagy sikerét annak is köszönheti, hogy rendkívüli természetességet kölcsönöz az berendezés egészének. Én pár tövet tettem ide, oda, de az akvárium minden részén megjelent. Igen, ez a növény is nagy utakat képes megtenni az indáival, így rá is oda kell figyelni. De a célt végül is elértem vele, mert valóban nagyon természetes hatást ad az akváriumomnak.

A mohák szépen hozzák a papírformát. A fára kötözött Fissidens szép kis párnákat képeztek az ágakon, a Spiky moha is szépen befutotta a neki szánt részeltet. A Riccardiáról eddigi is tudtam, hogy nagyon lassan fejlődik, de hogy ennyire? Elképesztő lassú növény, így a kordában tartás szóba se jön. Egy követ növesztek be vele, ami már egész jó úton jár, de szívinfarktust soha nem fog kapni az eszeveszett növekedéstől.

Riccardia chamedryfolia

Nagyon lassú fejlődést mutattak eddig a fadekor fő növényei a Microsorium narrow és a Bolbitis is. Bár több helyen is leírták, én is jól tudtam, hogy a páfrányfélék rizómáját meg kell szabadítani a levelektől kötözés előtt a gyorsabb fejlődés érdekében, én ennek ellenére nem tettem. Sajnáltam eltüntetni az a kevés levelet is, ami volt. Ennek az lett a böjtje, hogy csak most érték el a fejlődésképes szintet. Nekik mostantól kezdve legalább egy hónap kell, hogy mutassanak valamit.

Mikor még csak terveztem a fejembe az akváriumot, nem igazán akartam stem növényeket belerakni. Gyönyörűek tudnak lenni, de a legnagyobb kalamajkát is ők tudják okozni. Nem tudtam ellenállni. Bekerült a háttérbe meghatározó, illetve kiegészítő növénynek a Didiplis diandara. Ez is egy gyorsan fejlődő növény, de sok nyírás kell neki, mire megfelelő takarási vastagsággal kezd el rendelkezni. Már 4 nyíráson túl van, de még legalább kettő kell, hogy megfelelően bedúsuljon. Képeken ennek a növénynek nagyon szépen bepirosodott csúcshajtásait lehet megfigyelni, de nálam még ezt nem sikerült belőlük kihozni. Egyenlőre ez a kérdés még nem annyira mozgat, a „befestéssel” még ráérünk.

A másik stem választásom a Proserpinaca palustisra esett. Elképesztő különbség van a víz felett és a víz alatt termesztett változatok között. Nagyon megtetszett a teljesen egyedinek mondható víz alatti levélzete, mely nagyszerű kiegészítése lehet egyéb stem növénynek, jelen esetben a diandarának. Ő is nagyon lassan fejlődik, így igen nagy művészet lesz jól összehangolni a többi növénnyel a „nagy fotózásra” mikor a „kész van” fényképeket fogom készíteni.

Didiplis diandara

Proserpinaca palustris (lentebb az emers levelek, fentebb a submers levelek)

Állat fronton a következő dolgok történtek az elmúlt időszakban. Alapszabály, főleg a növényes akvarisztikában, hogy az halakat, garnélákat leghamarabb az indítás után egy hónappal telepítsük az akváriumba. Én így is tettem. Az első körben 10 Amano garnéla és 10 Otocinclust került be. Ezek azon felül, hogy nagy kedvencek, segítenek a tisztántartásban, az algák elleni harcban. Ezek után került be 4 Black molly, melyekről már korábbi soraimban már beszámoltam. Jelenleg ők jelentik az „életet” az akváriumban és annak ellenére, hogy csak ideiglenesnek szántam őket, nagyon jól mutatnak a nagy zöldségben.

Sokan kérdezték, hogy milyen halat fogok az akváriumba tenni, elvégre már 2 hónap is eltelt. A választásom a Rasbora hengelire esett. Olyan halat szerettem volna, melyek jól bírják az erős megvilágítást, megfelelő mértékben exibicionisták J és könnyen rajba igazodnak, ha kapnak egy kis inspirációt (nasit). Sajnos a halak beszerzése még folyamatban van, így én is türelmetlen vagyok miattuk. De a lényeg amúgy is az, hogy az akvárium úgy fejlődik, ahogy szerettem volna, ahogy szeretném. Hát egyelőre ennyi. Az akváriumról a legközelebbi bejegyzést akkor szeretném elkészíteni, mikor már kijelenthetem, hogy well done. :o)

Pár kép az akvárium fejlődéséről:

2011.02.22

2011.02.27.

2011.03.07.

2011.04.17.

Eheim Classic–Az örök klasszikus

2011-04-09T10:51:00.017+02:00

Az Akvakertészet szülőatyjának, Takashi Amanonak a galériájában is szépen muzsikálnak a Classic szűrők.

A tesztek írását egy olyan szűrővel, szűrő családdal kezdeném, mely valójában nem egy újdonság, inkább egy élő legenda. A megjelenése óta még mindig nagy sikernek örvend a világon, de ugyanakkor sokszor osztja a fogyasztók véleményét, legalábbis idehaza. Az elkövetkező sorokban az Eheim Classic szűrőkről szeretnék írni, bemutatni azoknak, akik még nem ismerik, illetve meg szeretném osztani a vele/velük kapcsolatos tapasztalataimat.
Már két mérethez is volt szerencsém, egy 2217 és egy 2211-hez. Mind a kettőt évekig használtam, így egy kicsit hosszabb távon is megfigyelhettem a működésüket, előnyeiket, esetleges hátrányaikat.

Aki már fogott kezébe Eheim terméket, az jól tudja, hogy a legjobb minőségű műanyagokból készülnek, melyet a küllemük rögtön elárul. (A minőségi anyagok jelentősége inkább hosszútávon jelentkezik, elsősorban az elöregedés szempontjából.)
A szűrőt nagyjából két nagy egységre oszthatjuk. Van a fejrész, gyakorlatilag ez a szűrő lelke, a legértékesebb része. Ebben található a forgó rész (rotor), melyet egy mágneses tér hoz mozgásba úgy, hogy egy műanyag fal elválasztja a motor tekercsétől, ezzel biztosítva a tökéletes vízbiztosságot. (Eheim szabadalom 1962-ből.) A forgó rész áll egy kerámia tengelyből, egy ráhúzott mágnesből és egy lapátkerékből. A forgó mozgás hatására a lapátkerék elkezdi hajtani a vizet és a szűrő működésbe lép.

A fejegység fontos alkatrészei, melyeket a takarításkor alaposan meg kell takarítani

A másik főrész a szűrőház, amibe a különböző szűrőtölteteket tehetjük (mechanikai, biológiai, kémiai) tetszés szerint. Bizonyos típusoknál a házba még kosár is található, mely egy kicsit megkönnyíti a szűrőanyag kivételét, kezelését, de ennek nincs akkora jelentősége.
A fejegységen található a nyomóág, a szűrőházon a szívóág. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. A ház legalsó pontján található szívócsonkon keresztül beáramlik a tisztítandó akváriumvíz a szerkezetbe. A víz a szűrőben felfele haladva, a különböző szűrőanyagon keresztül megtisztul, végül a fejegységen található nyomóágon keresztül távozik. Nagyjából ennyit a működési elvéről.

Szűrőház

A szűrőházban elhelyezkedő töltetek a megfelelő sorrendben

A szűrő nagyon hálása darab, de van néhány momentum, melyeket ismerni kell a hosszú távú, megbízható működéshez.
A legtöbbször felvetődő hiányossága, hogy alapból nem kapunk hozzá duplacsapokat. Ezek a csapok azt a célt szolgálják, hogy viszonylag egyszerűen és gyorsan, elázás nélkül tudjuk a szűrőt tisztítani, ha az már elkoszolódott. Ne keljen a merev csöveket, esőztetőt is kiszedni az akváriumból minden alkalommal. Ezt a négy csapot, azaz a két duplacsapot, a szívó és a nyomóág csövébe kell beiktatni. Ezek után már kényelmesen le lehet választani a szűrőnket a csövezés többi részéről és mehet a tisztítás. Annak idején ezek a duplacsapok nem léteztek, így értelem szerűen nem voltak a csomagban. Manapság is lehet kapni a szűrőket „fapadosan”, azaz csapok és szűrőtöltet nélkül, ez a lehető legolcsóbb verzió, de „tuningolt” csomagokat is lehet vásárolni, ahol már ezek a hiányzó dolgok is benne vannak. Ez az egység csomag azért jobb árban van, mintha külön vennénk meg a kiegészítőket. Bár az évek során bebizonyosodott, hogy ezekre a részekre nagy szükség van, de a hagyományokat őrizve az Eheim a mai napig árulja az szerényebb kivitelt. Azért ezt a magyarázatot meghallgatnám Gunther Eheim bácsitól, hogy csapok nélkül hogy lehet szárazon megúszni a takarítást. Bár ha jobban belegondolok, ha minden a fürdőszobában lenne, a fröcskölés nem is lenne akkora probléma.
Ezek tudatában mindenkinek azt ajánlom, hogy figyeljen a vásárláskor, melyik szettet választja.

A nyomóágba és a szívóágba beiktatott duplacsapok

A másik felmerülő tényező, amit hátrányára szoktak írni, az a légtelenítés hiányossága. A mai szűrőkön szinte minden estben megtalálhatóak a légtelenítő gombok, különböző megoldások a levegő „kizavarására”. A Classic-on ilyen nincs, de megfelelő technikát használatával erre nincs is különösebben szükség. A megoldás nagyon egyszerű. Arra kell törekedni, hogy a rendszerbe mindenhol minél több víz legyen és minél kevesebb levegő. Az akváriumból kijövő csöveknél ez nagyon egyszerűen megoldható a duplacsapokkal.
Állítsuk a szűrőt egy vödörbe. A szűrőre rá kell kötni a szívóoldali ágat (vízzel teli) és a csapokat rá kell nyitni. Ekkor elkezd az akváriumból hömpölyögni lefele a víz a csövön keresztül a szűrőbe. A víz pillanatok alatt elkezd kifele jönni a nyomóágon, mely az elején elég sok levegőt szállít a szűrőházból kifele (ez a hangján is látszik), majd teljesen levegőmentes lesz. Ha ezt elértük, akkor elzárjuk az erre az ágra tartozó duplacsap felét és a kifele jövő víz megáll. Ekkor rákötjük a vízzel telített nyomóág csövét a duplacsap másik felével. Minden csövet kinyitunk, bedugjuk a szűrőt a konnektorba és a szűrés kezdetét veszi. Az elején még lehetnek kisebb kerregő hangok a maradvány levegő jelenléte miatt, de ezt a mennyiséget már a szűrő ki tudja hajtani a rendszerből.

Többször kerül témába, hogy az Eheim alkatrészek nagyon drágák. Rögtön leszögezem, hogy az alkatrészek pótlása az esetek 95%-ban a helytelen használatból, a figyelmetlenségből, a karbantartás hiányából válik szükségessé. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy az emberek legnagyobb része csak annyit tesz a termékkel, hogy megvásárolja, de nem olvassa el a termékre vonatkozó egyéb információkat. Ha valamiért kifizetünk viszonylag sok pénzt, akkor vigyázzunk is rá és tegyünk meg érte minél többet a hosszú távú használhatóságért! Igen, az alkatrészek nem olcsók, de a prémium márkáknál, a prémium minőségnél ez természetes. Bármilyen más területről is beszélünk, az alkatrészeknek mindig irreális az ára. Ha belegondolok, hogy egy Lexus autó mennyibe kerülne, ha alkatrészekből szeretnénk összerakni………. az Eheim a szűrők Lexusa.

Épp a napokban futottam bele abba a valaki által felvetett problémába, hogy nem megfelelőek az akváriumhoz való ajánlások, melyek a szűrők dobozaira vannak feltüntetve. Ez abból adódik, hogy sok évvel ezelőtt még az akvarisztikai nézetek is mások voltak, így az ajánlások is. Régen az alga nem számított egy ördögtől származó valaminek. Ma már az algamentes akváriumokra nagyobb energiát fordítanak, melynek a nagyobb mértékű szűrés is feltétele. Annak idején az akváriumok szinte csak a halakról szóltak, a növények, dekorok csak szerényen járultak hozzá az akvárium egészéhez. Ma már minden tényező egyformán fontos, mert csak így születhet egy gyönyörű összképet mutató üveg kalitka, a lakás dísze, amibe persze a halak mellett a növények is gyönyörű formájukat mutatják. Az új szűrőknél már a mai akvarisztikának megfelelő adatokat közlik, így ismételten hagyatkozhatunk az írott formára.

Ehem Classic több méretben

Összegezve a tényeket, a tapasztalatokat, a következő értékelést tudom adni a szűrőre. Árban nem tartozik a legolcsóbbak közé, de aki az Eheimhez ragaszkodik, ezzel a szűrővel megkapja a minőséget, a kielégítő teljesítményt, egy megbízható társat hosszútávon. Bár ha jobban belegondolok, a hasonló márkák termékeihez képest egyáltalán nem drága.
Tény és való, hogy néhány kényelmi dolog hiányzik, de aki a kezét is és az eszét is használja, annak nem kell ennél több, főleg ha nem akar sokat rákölteni. Amit külön kiemelnék és ez szinte minden Eheim szőrőre igaz, hogy ennél a márkánál a legkisebb a különbség a névleges és a valós teljesítmény között, és e mellet az áramfogyasztásuk is jóval kisebb, mint a konkurens termékeknek. Ez utóbbi adatot figyelembe véve, ha egy év távlatában is gondolkodunk, már kifejezetten jó vételnek számítanak.
Nagyon fontos, hogy ilyen alkatrész utánpótlással és szerviz háttérrel, mint az Eheim, egy cég sem rendelkezik és ez hazánkban is maximálisan biztosított. Ez így volt 20 évvel ezelőtt is és így lesz 20 év múlva is.
Jelen pillanatban egy 2211-em van és eldöntöttem, hogy soha nem fogok tőle megválni. Bár én egy nagyobb akváriumnál már komolyabb „vizi erőművet „ választok/választanék a palettáról, de egy nano méretnél nem tudnék jobbat elképzelni az Eheim Classic szériánál.

Szponzor kerestetik, avagy mit tesz az Eheim a magyarországi akvarisztikáért

2011-03-28T17:54:00.010+02:00

Pár hónappal ezelőtt megfogalmazódott bennem egy merész gondolat. Miután az extrém sportok világában nevelkedtem, szinte teljesen alapvető volt a szponzoráció fogalma. Elgondolkodtam, hogy mi lenne ha, egy részemről nagy elismerésnek örvendő céget, márkát keresnék magamnak szponzornak. Használhatom a felszereléseit, kipróbálhatom az új termékeit, cserébe biztosítok neki megjelenéseket, írásokat, öregbítem a hírnevét. Létrejöhetne egy üzleti kapcsolat, mely mind a két félnek egyformán előnyös lehet.

Mikor még kicsiny gyermek voltam, de már a „halakat kergettem”, keresztapám meglepett egy szép, szuper, csoda belsőszűrővel, amit az akkori NSZK-ból hozott. Nem kell mondanom, hogy akkor Magyarországon az akváriumszűrő fogalma nagyjából egyet jelentett a Ciklon légpumpával meghajtott ilyen-olyan szerkezettel. Ez a szűrő külön motorral rendelkezett, nagyon szépen működött, az akvárium dísze volt. Ja, tényleg majd el felejtettem. Mit gondoltok milyen márkájú volt ez a szűrő? Természetesen Eheim.

A legendás szűrő 20-30 éves és még mindig működik

Ez a márka mindig is a csúcsot jelentette számomra az akvárium szűrés terén a mellett, hogy mélyen a pénztárcába kellett nyúlni, ha egy ilyen terméket szerettem volna megvásárolni, megvásároltatni. Persze az ár mindig relatív. A fő kérdés, hogy mennyivel gondolkodunk előre? Ilyenkor mondhatnánk azt a közhelyet, hogy az „Eheim egy életre szól”, tudjátok mit, mondom is. Mert ez tényleg így van!

A szponzor kerestetik projektemnek a kiszemeltje természetesen az Eheim hivatalos magyarországi képviselője volt. Fel is vettem velük a kapcsolatot ez ügyben, e-mail formájában. Levázoltam pár mondatban a „munkásságomat” és hogy melyek azok a dolgok, amit nyújtani tudok egy támogatásért. Igazat megvallva nem nagyon reménykedtem pozitív visszajelzésben, ismervén a magyar akvarisztikai életben mozgó tőkéket, úgy összességében a Nagy Magyar Helyzetet. Gondoltam egy próbát megér, veszteni valóm nincsen. A levelemre, számomra meglepő módon, nagyon gyorsan jött a válasz. Az olvasás közben egyre jobb kedvre derültem, mert a válaszíró nagyon örült a megkeresésemnek és így az ötletemnek. Igazából már innen-onnan hallott rólam, így nem indultam a nulláról - ezek a feedback-ek mindenképp büszkeséggel töltenek el, mert azt mutatják, nem hiába dolgozok, írogatok, valahol jó lehet az, amit csinálok.

Megbeszéltünk a cég telephelyén egy találkozót, ahova el is mentem. Leültünk egy asztalhoz a főnökkel és további urakkal, akik érintettek lehetnek ebben az „óriás” projektben és elkezdtük a megbeszélést. Az első benyomásom a hellyel, a céggel kapcsolatban teljesen pozitív volt és ez az érzés tovább mélyült bennem, ahogy megismertem a vállalkozás ideológiáját, politikáját, meg úgy összességében a jövőről alkotott képét. A cég több lábon áll, ennek is köszönhető, hogy a zárójelesen „mostohagyereknek” számító akvarisztika mégis nagy figyelmet és törődést kap náluk. Sajnos elég ritkán lehet látni olyat, hogy egy vállalat meg szeretne élin, de csak is becsületesen, törvényesen, nem máshogy. Napi szinten kell megvívniuk a szélmalomharcot azokkal szembe, akik a könnyebbik utat választják, akik az illegalitás útjára lépnek. Innen-onnan belopott termékekkel teszik nehézzé azok életét, akik nem csak a jelenben, hanem a jövőben is gondolkodnak. Mit csinál a csaló? Belopja a terméket az országba, vámot, áfát nem fizet. Csinál egy minimalista webshopot, ahova felteszi az árut a lehető legalacsonyabb áron. Olyan áron, amilyet egy becsületes, adófizető vállalkozás soha nem tudna megengedni magának. A terméket eladja, minden háttérszolgáltatás nélkül. Bár garanciát ígér hozzá, de valójában ezt egészséges szinten nem tudja biztosítani. A száraz eladáson kívül, amit igazából egy „automata” csinál, semmit nem tesz. Kevés információt ad, sokszor semmit, nem dolgozik azon, hogy az akvarisztikát népszerűsítse, nem alakít ki egy személyesebb kapcsolatot saját maga és a vásárló között. Csak a számlálót nézi, és a dollárjelek lebegnek a szeme előtt. Hogy milyen kárt tesz ezzel, ezen nem gondolkodik. (Bocsánat az elkalandozásért, de soraim írása közben én is elgondolkodtam ezen a szomorú valóságon.)

Visszatérve a megbeszélésre. A cég kérése felém az lenne, hogy a termékeiket teszteljem és elfogultság, részrehajlás nélkül mondjak véleményt róluk a saját, megszokott szavaimmal. Támogassam őket olyan írásokkal, amelyek valóban érdekesek, olvasmányosak és segít az emberekkel megszerettetni, megismertetni ezt a csodálatos hobbit. Így a blogomon az általános cikkeim mellett, Eheim termékekkel kapcsolatos írások is meg fognak jelenni, melyeket megpróbálok úgy bemutatni, ahogy én látom, tapasztalom, leírni a saját véleményemet róluk. Úgy gondolom, hogy az Eheim anyacége év tízedeken keresztül is rengeteget tett az akvaristák megelégedésérért és ez nem csak a megbízható technikáiknak köszönhető, ezt a vonalat szeretnénk mi is tovább vinni idehaza. A fő cél természetesen, hogy minél több haltartóból akvarista legyen, és az, amit csinálnak, az valódi tudáson alapuljon.

A blogom jobb oldali hasábján elhelyeztem egy „Eheim infopont” gombot, mely egy egyenes átlinkelés az Eheim hivatalom magyarországi oldalára. Itt lehet azokkal a pluszokkal találkozni, amiről ez a post valójában szól. Bárkinek, bármilyen kérdése lenne a termékekkel kapcsolatban, akár többet szeretne megtudni bizonyos típusokról, alkatrész utánpótlás, beszerzés ügyében, szerviz, milyen szűrőt válasszon az akváriumhoz, stb., itt gyors választ kaphat. Ezen a fórumon számos érdekes cikket is lehet olvasni napjaink akvarisztikai világából, ha valaki nem annyira a technikai vívmányokra lenne épp kíváncsi. De tervbe van véve rengeteg fejlesztés, ami számotokra is érdekes lehet a jövőben. Látogasd meg a pontot és kövesd a napi fejleményeket.

Glossostigma elationides - Az előtér királynője

2011-03-04T15:37:00.005+01:00

História:

A Glossostigama a 80-as években került be Japánba. A növényes (Nature) akváriumok akkor már léteztek, de nem nagyon voltak alternatívák az előtéri, alacsony növésű, gyepet alkotó növények terén. Bár az Echinodorus Tenellus már létezett, de nagyjából ezzel ki is merültek a lehetőségek. Egyre nagyobb igény merült fel új fajokra, melyek akár helyettesíthetik, kiegészíthetik ezt az igen szűk palettát. Távol-keletről nagy hajtóvadászat indult el ilyen jellegű növények iránt, míg nem, a nagymester, Takashi Amano meg nem pillantotta egy európai akvarisztikai magazinban a Glossostigma elationidest. Valójában már ismerte ezt a növényt, de korábban mindig megnyúlt, felfele törekvő növények formájában látta, mint később kiderült, az alacsony megvilágítás miatt. Ez alkalommal valami mást látott. Ugyanaz a név, ugyanolyan formájú levélkék, de ez úttal nem felfele, mint inkább az aljzattal párhuzamosan, vízszintesen kifejlődött formában látta. Azt a bizonyos gyepszőnyeg hatás, amit annyira kerestek. Amano felkereste az akkor már nagynak számító németországi Dennerle céget, mint beszerzési forrás lehetőségét, de nem nagyon volt készleten, lévén, hogy akkoriban nem is volt túl népszerű ez a növény Európában.
Valahogy mégis sikerült egy kis dobozka Glossot szereznie. De sajnos a növény rengeteg megpróbáltatáson keresztül, elég rossz állapotban érkezett meg Japánba, az ADA központjába. Mikor végre Amano kinyitotta a dobozt, a növény siralmas állapotot mutatott. Szinte teljesen el volt rohadva, lebarnulva az egész, csak pár zöld hajtást talált életben. Ezeket a hajtásokat behelyezte egy 60-as akváriumba, adott nekik sok fényt, co2-t, de hetekig semmilyen fejlődést nem mutattak. A központ emberei már teljesen feladták a dolgot, látni se akarták az akváriumot, de Amano továbbra is kitartott és saját maga próbálta nevelgetni a „túlélőket”. Hosszas kísérletezgetések, próbálgatások eredményeként megtalálta azokat a feltételeket, melyek gyönyörű fejlődésre bírták a növényt. A sok fény és co2 mellet, bizonyos elemek magasabb szintű jelenléte is fontosnak bizonyult, mégpedig a vasnak és a káliumnak. Hónapok múlva a teszt akváriumot teljesen benőtte a növény és még több akváriumot is benövesztett vele. Ezzel a néhány túlélő hajtással Amano létrehozta a Glossostigma elationides natur akvárium elrendezést. Az akváriumait lefotózta és a képeket egy Japán akvarisztikai magazinban közzétette. Ezután nem volt megállás, sorra jöttek a megrendelések a csodanövényre, melynek száljáért akár 2000Yen-t (18dollárt) is kifizettek.

Gyönyörű Glosso szőnyeg

Family: Scrophulariaceae
Continent: Australia
Country of origin: New Zealand
Height: 2-3+cm
Width: 3+cm
Light requirements: high - very high
Temperature: 15 - 26 °C
Hardness tolerance: very soft - medium
pH tolerance: 5 - 7.5
Growth: fast
Demands: very difficult

Világítás:
A világítás és ebből is egy viszonylag emelt szint, az egyik legfontosabb tényező a Glossostigma megfelelő tartásához. Ha csak kiindulási alapot veszünk, akkor úgy mondjuk nagy általánosságban, hogy minimum 3W/Gallon (1gallon=3.785liter) szükséges. Ilyen adatokról tényleg csak általánosságban beszélhetünk, mert az se mindegy, hogy az adott literszámhoz mekkora vízoszlop tartozik, azaz mennyi a fényelnyelő képesség. Ott van még a watt szám is, aminél a lumen, azaz a fényáram értéke, sokkal fontosabb. Mégis azt kell mondanom, hogy ha ezt a 3-4W/G értéket követjük, akkor már nagyot nem hibázhatunk ezen a téren.
Fontos tényező a fényforrások színhőmérséklete is. Sokak által a legideálisabb, ha ez az érték 5400-6500K között mozog, ami nagyjából megegyezik egy déli nap által kibocsájtott spektrummal. Amano a 8000K-re esküszik, ami azzal is magyarázható, hogy a magasabb kelvin számú fényforrások, magasabb lumen értékeket is produkálnak. Ez témakör talán egy örök vita marad, hogy hol is van az ideális érték. De itt is elmondhatjuk a tapasztalatok alapján, hogy ha a színhőmérséklet 6500-8000K között mozog, akkor már ezen a területen is sokat megtettünk a sikerért.

Talaj:
Az egészséges növekedés következő nagyon fontos feltétele, a megfelelő talaj. Az általános talajnak a legalkalmasabb, ha viszonylag könnyű, legömbölyített szemcsékből álló készítményt használunk. Mint a növények legnagyobb részénél, itt is fontos, hogy az apró gyökérszálak akadálymentesen, könnyedén tudjanak lefele haladni a tápanyag koncentráció felé. Erre a legjobb az ADA általános aljzatai, de számos más gyártó is gyárt szinte ezzel azonos termékeket, melyek jóval kedvezőbb árban vannak és teljesen megfelelőek. Ezek nagy általánosságban égetett agyagból vannak, melyeknek rendkívül jó tulajdonságaiknak köszönhetően egészséges, fejlett gyökereket tudnak növeszteni a növények.

Tápanyagellátás:
A megfelelő tápanyag utánpótlás érdekében, az általános aljzat alá, növény táptalajt kell fektetni, mely minden olyan fontos mikro és makró elemet tartalmaz, melyre a növénynek szüksége van. Ez közvetlenül nem oldódik bele a vízbe, mely egy intenzív algásodást indítana el ellenkező esetben, de ugyanakkor folyamatos tápanyag utánpótlást biztosít.
A folyékony táp már egy komplexebb dolog. A Glossostigma a tápanyagokból különösen a káliumból és a vasból vesz fel relatív sokat, de a nitrogénnek és a foszfornak is kielégítő mennyiségben kell rendelkezésre állnia. Ha a fontos elemekből a szint ingadozik, hiányos, az rövid időn belül algásodáshoz és így a növény elsorvadásához vezet.

Tápanyaghiányok tünetei:
(nem csak a Glossora értendő)
Vas hiány: Az erezet zöld színe elüt az elhalványult, sárgás leveleken
Kálium hiány: Lyukadó levelek, sárguló, száradó levél élek, levél csúcsok.
Kalcium hiány: A levelek pöndörödnek, tölcséres formát vesznek fel, szélek sárgulnak.
Magnézium hiány: Sárga foltok, vas hiány tüneteihez hasonló.
Bór hiány: Elhalt hajtásvégek, törékeny szárak, hasonló a kalcium hiányhoz.
Kén hiány: Hasonló a nitrogén hiányhoz.
Réz hiány: Elhalt hajtások és elszáradt levél élek.
Cink hiány: Sárgás területek a levélen, köztük a zöld erezet.
Molibdén hiány: Gátolja a virágzást, hasonló a cink hiányhoz
Foszfor hiány: Satnya növekedés, hasonló lehet a nitrogén hiányhoz.

Co2:
Sok akvaristának nagy mumusnak számít a co2 adagolás. Aki nem foglalkozik ezzel a témával elég mélyrehatóan, az viszolyog is tőle. Sajnos ezeknek az embereknek rossz hírem van, főleg ha Glossot szeretnének tartani. Sajnos azt kell mondanunk, hogy csak is egy folyamatos, egyenletes co2 adagolással lehet csak szép, egészséges Glossostigma szőnyeget nevelni. Itt sajnos a DIY megoldások az esetek legnagyobb részében kudarcra vannak ítélve, így csak a magasnyomású rendszert hívhatjuk megfelelőnek. A rendszerrel kényelmesen állíthatjuk be a megfelelő befecskendezést, mellyel folyamatosan, egyenletesen tartható a 25-50ppm koncentráció, melyre szükség is van. Bizonyos források szerint ezt a szintet 74ppm-re vitték fel úgy, hogy a halakon, garnélákon viselkedésbeli változást nem tapasztaltak. Ennek az is lehet az oka, hogy a magasabb széndioxid szint felpörgeti a fotószintézist, melynek eredményeként megnövekszik a víz oxigén tartalma, ami az élővilágra is jó hatással van. Bár ehhez azt kell mondanom, hogy minden egyéb más feltételnek is az ideálishoz kellett közelítenie, hogy optimálisak legyenek az élettani hatások. Én azért leszögezném, hogy azért nem ajánlom ezt a mértéket, mert hosszú távon inkább káros lehet, mint hasznos a fauna szempontjából.
Ha ez co2 adagolásával meg se tudjuk közelíteni a 25ppm-et, persze az erős fény mellett, akkor megint csak a jó öreg „barátunk” fog felül kerekedni, ez pedig az alga. Az algának a legkülönbözőbb faja jelenhet meg, és nem győzzük kiszűrni a hibát, amit elkövettünk.

Kezelése, ültetése, metszés, szaporítás:
A legelső lépés, hogy legyen a kezünk ügyében egy éles olló és egy „tű” hegyű, hosszú csipesz. Ezek nélkülözhetetlenek az amúgy is igen fárasztó ültetési folyamatnál. Az ilyen csipesz különösen fontos, mert az apró növényi szárat nagyon finoman és pontosan kell megfogni, hogy megfelelően a földbe tudjuk ültetni.

Glosso, olló, csipsesz

Az első lépés, hogy a cserépből kivétel után a kőzetgyapottól teljesen mentesíteni kell a növényt. Ezek után a növénycsomóból ollóval le kell választani a futó hajtásokról a kis növénykéket és egyenként, egymástól pár centire le kell ültetni. Minél sűrűbben ültetjük el őket, annál hamarabb egyenletessé válik a növénytakaró. Az ültetést úgy kell végezni, hogy csakis a levélkék érjenek ki a talajból, a szára teljesen a földben legyen. Ha ideálisak a feltételek, ez a növény rendkívül gyorsan fejlődik és elég nagy területet képes befutni. Ezt a kora layout tervezésénél mindenképp figyelembe kell venni.

A növény a cserépen belül kőzetgyapotban van

A növény darabolása ültetés előtt

A helyes ültetés

A Glossostigma rendkívül jól reagál a rendszeres metszésre. Ennek hatására az elfutó hajtások könnyen egymásra tudnak nőni, így egy viszonylag vastag takarót tudnak képezni. Ha ez a takaró túlvastagszik, többszörös réteget alkot, hajlamos az alsó növények elől teljesen elvenni a fényt, így azokat pusztulásra kényszeríteni. Az alsóbb elhaló növények bomlásnak indulnak, rontják a víz minőségét és ismételten az alga megjelenése okozhat fejfájást. Ezért nagyon fontos, hogy a látványos növekedés hatása ne varázsoljon el bennünket és igen is neki kell esni ollóval és ritkítani kell!
A Glosso képes olyan növényeket is növeszteni, melyek nem oldalra futnak, inkább felfelé. Ezeken a csúcshajtásokat le kell vágni és a korábban leírtak alapján el kell ültetni. A levágott végű növények jó eséllyel a következő hajtás már nekünk megfelelően oldalra fogja „kilőni”. Olyan helyzet is előfordulhat, hogy az oldalhajtások nem teljesen párhuzamosan nőnek a talajjal, egy kicsit felfele tendálnak. Ilyenkor meg lehet a végét fogni csipesszel és ismét a földbe tolni, így megfelelő utat mutatva a növény növekedésének.

A Glossostigma és az alga:
Sajnos a Glosson nagyon sok féle alga képes megtelepedni. Természetesen minden algának más lehet a kiváltó oka. A zöld pont alga képződik, ha pl. nagyon erős a fény, de nincs arányba vele a co2 szint. Ha a növények bármilyen oknál fogva nem növekednek, az alga azonnal megtalálja őket. Az olyan leveleket melyek már nem növekednek, és már sárgulásba mennek át, azonnal le kell nyírni, mert az alga ismét támad. A túl magas nitrát szint is okozhat ilyen fajta problémákat, ha pl. a növények fejlődési rendellenessége miatt nem veszik fel, ilyenkor a zöld „haj” alga megjelenés a jellemző. Összefoglalva a korábban írtakkal, ha bármelyik együttható, legyen fény, co2, tápanyag hiány, de ide sorolható közvetett összefüggésben a nem megfelelő áramlás, akkor az algák könyörtelenül megjelennek. Ha az elejétől kezdve megértjük az összefüggéseket, akkor már jó esélyünk van az algamentes akváriumra, vagy a megjelenésük esetén a helyes kezelésre, megoldás megtalálására.

Egy kicsit hosszúra sikeredett ez a cikk, de nem is véletlen. Egy részt már az elterjedésének története is igen érdekes, de ugyanakkor maga a növény is igen figyelemre méltó. Nekem nagyon régi vágyam volt, hogy kipróbálhassam. Gyakorlatilag most értem el oda, hogy szinte minden feltételt meg tudok teremteni, hogy egy szép Glossostiga elationides takarót neveljek. Remélem ezzel a cikkel nem elrettentem a kedves olvasót, mind inkább kedvet csináltam ehhez a gyönyörű növényhez. Remélem, hogy a vállalkozó kedvű olvasóimnak nagy segítséget adhattam ezzel az írással.

2003-as AGA verseny egyik győztes akváriuma

Forrás: Aquatic-store

Szép gyepet mindenkinek!

182 liter a falban 3.

2011-02-27T18:25:00.008+01:00

A növények beültetése több ütemre szakadt. Az első ütem, a nanóból kiemelt növények, a többi ütem, az ezek mellé beszerzendő fajok voltak. A kis akváriumomból a legnagyobb mennyiségben, a Staurogine sp.-t sikerült kiszedni. Ezt a növényt nagyon ajánlom mindenkinek. Viszonylag alacsony az igénye (persze ő se veti meg a kényeztetést) és elég sokféle koncepciót meg lehet vele valósítani. Nem volt kérdés, hogy a továbbiakban is használni szeretném.

A Staurogine sp. ültetése

A Stau ezekre a helyekre került

Az egyik legnagyobb ereklyém, Orpheustól kapott Fissidens, melyet szintén sikerült a többszörösére nevelni, így szinte mindenhova el tudom helyezni, ágakra, kövekre, ahol csak egy kis kiegészítésre van szükség. Kisebb mennyiségben még találtam a Spiky mohát, ami szintén fára lett kötözve. A listát egy itthon még igen nagy ritkaságnak számító növénnyel, vagy inkább növénykével zárom, ez pedig a Riccardia sp., más néven Mini Pellia. Ennél lassabban növő növényem még sose volt. Ha mégis valaki türelmesen vár, egy gyönyörű, természetes felületet képez faágakon, köveken, persze ha előtte fel volt kötözve. Mióta Pistitől kaptam, ami már jó pár hónapja volt, igen csak megszépült, de a szaporodást nem vitte túlzásba. Egy igazi nano növény. Ezt egy az előtérbe elhelyezett fadarabra kötöztem, hogy lehessen látni belőle valamit.

A Fissidens felkötözése

A Spiky moss a fán

Riccardiát sűrűn kell kötözni

Az ültetések, főleg egy ekkora akváriumnál, igen sokáig tart, így a szárazon belekerülő növényeket a vízporlasztóval folyamatosan nedvesen kell tartani a munka végeztéig. Erre nagyon oda kell figyelni!

Pffff….pffff…..pffff

Ezzel az első ütem végéhez ért, minden „nano” növény a helyére került.
Másnap az első utam az újonnan megnyílt csoda GA galériába vezetett, hogy további palántákat szerezzek be. A boltról most csak annyit, hogy szép volt fiúk! Az én elsőszámú kapcsolattartóm Nigro és ez úttal is őt üldöztem egy banktól egészen a boltig. Bár így is késett, de sikerült egy nagyon jó kis növénycsomagot összeállítanunk.
Tervim között már elég régóta szerepel egy komolyabb, nagyakváriumos zöld szőnyeg az előtérbe. Nyilván felmerült a HC is, de talán a legrégebbi álmom az a Glossostigma elationides. Erről szerintem senkinek nem kell sokat mesélni, egyszerűen lenyűgöző tud lenni. Na, ebből vettem két cserepet és hozzá a gyógyászati segédeszköz boltba egy derék merevítőt, mert a beültetés végére biztos, hogy derékba törtem volna. Egészen pontosan 2 órán keresztül szórtam az előtérbe szinte szálanként. Az esti szeánsz növény téren ezzel le is zárult.

A Glosso munka jelentős része a szálakra szedés

A Glosso hosszas ültetgetésének eredménye

A többi zöldség beültetése a következő napra tolódott. Ezek között említésre méltó a Didiplis diandara. Sok tapasztalatom nincs vele, de az ázsiai akváriumokban rendszeresen felbukkan, nagyon szépen hozzájárul az összhatáshoz és háttérnövénynek is jól megállja a helyét. Talán nem fejlődik annyira agresszíven és könnyebben kordában tartható. A baloldali nagyobb fára végül is a jól bevált (Amanonál sokszor látható volt) Microsorium „narrow”-Bolbitis kombináció kerül, melyet a felkötözött Fissidens csomók egészítenek ki.
A növényekkel szinte teljesen meg lehet változtatni a képet, így felmerült, hogy a végleges layout a konkáv vagy a háromszög elrendezést mutassa. Végül a háromszög mellett maradtam, ami abban nyilvánul meg, hogy a baloldali kisebb dombot viszonylag alacsony növésű növénnyel futtatom be, mégpedig Eleocharis parvulával. Még további növények is kerültek be és fognak is bekerülni, de ezekről később.

Egy kép a fényforrásról

Egy hét után a következő dolgok történtek. Sajnos volt egy momentum, mely majdnem tönkretette a projektet. A nagy fámhoz amúgy is hosszú történet tartozik, de ami most történt az úgy szólván igen nagy para volt. A két éve nagy vadászat eredményeként találtam ezt a szép dekort az Exotika kiállításon. Azóta folyamatosan ázott egy esővíz gyűjtő hordóban. Természetesen már nagyon régóta lent maradt a fenéken, így alkalmassá válva az akváriumi felhasználásra. Sajnos a hardscape összeállítása előtt napokig szárazon volt, ennek eredményeként, mint utólag kiderül, ismét a víz felszínén érezte (volna) jól magát. Épp kötözgetem a Narrow-t és a Bolbitist a fára, mire az egész „sziget” elkezdett felfele emelkedni. Hirtelen nem tudtam mi legyen, mert ha felengedem a felszínre, akkor az egész mögé épített „löszfal” leomlott volna. Valamelyest lent tudtam tartani az akkor pont az akvárium szélére rögzített leszívó csővel, beleakasztva a végét. Gyorsan felkaptam a maradék kövekből két darabot és a fa két pontjára helyezve sikerült a helyzetet normalizálni. Sajnos így ezen a két helyen jelenleg megborult a terv (bal szélen a lávakő az egyik). Egy hónapig biztos a nehezékeket rajta szeretném hagyni, így a kitakart helyeket később fogom növényesíteni. Remélem ilyen jellegű probléma többször nem lép fel.

A növények terén már látszódik némi fejlődés. A legintenzívebb növekedést a Glosso produkálta. Szinte azonnal elindultak a növénykék gyökérszálai lefelé a talajba és elkezdték oldalra futtatni az új hajtásokat. Sok szál van, ami felfele áll (ezt még az ültetésnek tudom be), de egyre több helyen látszik, a vízszintes növekedés. Ha már valamivel összefüggőbb takarót fog produkálni, akkor azonnal nekiesek a feljebb álló levélkék levágásának.

A Glosso elindult a fejlődés útján

Nagy beindulást látok a fára kötözött Spiky mohán is, bár erre számítottam, de a sok vödörben állástól besötétült Fissidensen is már látszódnak a kis, üdezöld hajtások. A D. Diandara is sokasodni kezdett és elkezdte felvenni az alakzatot. A többi növény csak most került be, így azokról még nincs mit írni, de összességében úgy néz ki, hogy talán jó irányba mennek a dolgok. Egyébkén most még kétnaponta 50%-os vízcserét csinálom, a papírforma szerinti, ilyenkor folyamatosan növekvő ammónia szint csökkentése érdekében. Jelen pillanatban a lebontó baktériumok még csak elkezdték kialakítani telepeiket, így rájuk még nem számítok.

Az akvárium képe egy hét után

Hát ez a jelenlegi kép. A következő beszámolót akkor szeretném elkészíteni, ha már a fejlődés olyan stádiumba került, mely már valamelyest tükrözi az eredeti elképzelésemet. Szóval, majd folytatjuk…………

182 liter a falban 2.

2011-02-22T18:52:00.008+01:00

Bár számomra is egy kicsit hihetetlennek tűnik, de elérkezett az indítás időpontja. De mielőtt ténylegesen nekieshettem volna az akváriumnak, kellett egy-két előkészületi dolgot csinálnom. Ezek között a fő szerepet játszotta a nano akváriumom felszámolása, mely már egy jó ideje csak a benne lévő növények életben tartására volt hivatott. A növények között volt néhány érdekesség, különlegesség, melyek mégsem végezhették a kukában, mint sok tipikus növény, és persze az új projectben nagy szerepet szántam nekik. Szóval, kikapkodtam a növényeket egy vödör vízbe és ott várták türelmesen a következő beköltöző show-t. A nano utolsó útja a kukába vezetett. Sajnos már el is volt repedve, le volt harcolva, elmúlt az idő felette. Ha netán megint nano akváriumra adnám a fejem, kizárólag lo-tech-ben gondolkodnék és akkor is inkább garnélatartásba, nem is annyira növényesbe. Néhány év alatt megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz is egy ilyen kis környezetben fenntartani az „egyensúlyt”, de ugyanakkor megtanított a gyors cselekvésre, a problémák gyors megoldására.

A Staurogine sp. gazdagon

Majdnem másfél év telt el és ez az idő akaratlanul is bőven elég volt arra, hogy jól fel tudjak készülni. Szinte minden anyagom megvolt bőségesen, aljzatok, táptalaj, dekorációk, szóval minden. Amit szeretnék kiemelni, hogy a JBL csapra szerelhető vízcserélő szerkezete talán az egyik legnagyobb találmány, ami az árát is bőven megéri. Itt az olcsóbb szettre gondolok (JBL Aqua In-out Water Jet), melyhez minden egyéb tartozékot meg lehet venni a barkácsáruházakban. Ez oly mértékben könnyíti meg a vízcserét, hogy egy teljesen más dimenzióba került ez az amúgy unalmas folyamat.

A csoda szerkezet

Eljött a nagy pillanat. Minden feltétel megvolt a munkához. A család kétharmadát sikerült egy vendégségbe elküldeni, hogy tényleg csak is a feladatra tudjak koncentrálni. Előző este még csináltam egy nagy üveg-technika tesztet, hogy csak a simán vízzel feltöltött akváriumban hogy viselkednek, mennyire működnek. Beüzemeltem a szűrőt (Tetra EX 1200), rákötöttem az üveg be és kiömlőt, alatta elhelyeztem az üveg diffúzort. Az áramlatot megfelelőnek találtam, szépen megvolt a körkörös áramlat. A difi nagyon finom buborékait is szépen körbeszállította az akváriumba, melyet a dropcheckerem reggelre megfelelőnek nyilvánított. Ettől a résztől azért tartottam egy kicsit, mert a Lilly pipe-al olyan sok tapasztalatom nem volt még, de nem akarom elkiabálni, egyenlőre nagyon jól dolgozik.

Az üveg hardware szép és diszkrét

Az üveg diffúzor finomra porlasztja a co2-t.

Hát ott állt előttem az üres akvárium, felette a világító „csodalámpa” és elérkezett a nagy pillanat. Elérkezett az akvakertész nagy pillanata, mikor a fantázia szárnyra kap és testet ölt a négy üvegfal között

Az első lépés, melyről a mai napig talán senki nem tudja megmondani, hogy mekkora jelentőséggel bír, a baktérium kultúra elhelyezése az akvárium alján. Ha valamennyire is hiszek az ilyen „hókuszpókuszokban” akkor már legyen ADA, azaz a Bacter 100. Ennél többet nem voltam hajlandó szánni a misztikus dolgokra, így a jött a táptalaj. Erre a célra az egyik legmeggyőzőbb cég termékét választottam a Tropica növény táptalajt. Náluk a minőséget könnyen le lehet mérni az általuk termesztett növények minőségén.

ADA Bacter 100

Tropica táptalaj is bent van

A következő réteg, ami egyben az utolsó, az általános növény talaj. Itt úgy számoltam, hogy kb. 30 literre lenne szükségem, ha a megfelelő magasságot és döntést el akarom érni. Itt mindenképp az ADA Amasoniát szerettem volna használni, de azért az árak egy kicsit visszafogják a gyeplőt időnként. Úgy gondoltam, hogy ha már egy aktív talajról van szó, akkor egy másik gyártó aktív talajával valamelyest használhatom együtt. Így a 2/3 Amasonia alá beöntöttem 1/3 JBL Manadot. Jól sikerültek a dombok is és feltételezésem szerint jól is fognak együtt dolgozni.

JBL Manado az “alapkő”

A bal oldali dombot egy kicsit tetemesebbre, magasabbra készítettem, ugyanis ide került az akvárium elsődleges fókuszpontja, melynek meghatározó eleme egy göcsörtös fadekor. Ezt helyeztem el legelőször a dekorok közül, nem is véletlen, mert ez határozza meg az akvárium összképét.

A “polip” fent csücsül a dombtetőn

A hardscape további részében a fa köré elhelyeztem a Seiryu köveket arra törekedve, hogy minden egyes kő a legjobb textúráját mutassa. A köveken a bevágások, repedések is megfelelő irányba, szögbe álljanak. A kövekkel úgynevezett teraszokat is ki akartam alakítani, hogy az idők során a megdöntött talaj ne fusson le az aljára és a növények dimenziós elhelyezése is látványosabb legyen.
A jobb oldal bár szerényebb képet ad, annak ellenére, hogy a cél is ez volt, jó sokat vacakoltam vele. Két újabb kő, egy kis fadekor. Itt majd az aljzaton futó, alacsonyan tartott növények fogják igazán kiemelni a képet.

A kövek a helyükön, már az ecset is pihen

A layout elkészült

A folytatás hamarosan…………………

182 liter a falban 1.

2010-11-03T23:50:00.004+01:00

Csak illusztráció, de nem rossz :o)

Már több mint egy éve, hogy elkezdtem tervezgetni a 182 literes akváriumomat. Itt is élni lehet a jól ismert közhellyel, miszerint: „Jó munkához idő kell!”. Nos, teljesen nem burkolózhatok e mondásba, mert az eltolódott indítás nem csak egy hosszú, folyamatos tervezgetésnek volt köszönhető. Mivel ez egy elég nagy projektnek számít, így nem ugorhattam bele a közepébe mikor épp kedvem lett volna, miközben magasabb szintű terveim voltak.

Már 1-2 éve vártam azt az alkalmat, hogy a családommal egy új lakásba költözzünk, és akkor elindulhasson az új akvárium. Hát eljött a pillanat, végre lezongorázódott minden ingatlanokkal kapcsolatos herce-hurca, megszereztük az új otthonunk kulcsát. Természetesen elég sok munkát, agyalást, várakozást jelent, míg az ember először leteszi a fenekét a kanapéjára (ez is ADA lett :o), de talán ez az idő is segített, hogy a lehető legjobb helyet sikerüljön megtalálni az új alkotáshoz.
Egy igazi, szabadon álló, üveg kiegészítőkkel ellátott, ázsiai stílusú tankot szerettem volna összehozni, melyhez szinte mindent beszereztem. Tényleg csak a felállítás helyére vártam.

A korábbi tervek igen csak átíródtak

Egy új lakás, mint említettem, elég sok energiát igényel. Hol legyenek a gardróbszekrények, milyen legyen a konyha, stb. stb. stb. A gondolataimat szinte teljesen szétosztotta a sok tennivaló, agyalni való. Az akvárium helye is körvonalazódott, de valahogy bárhova is helyeztem elméletben, valahogy nem volt az igazi. Ehhez a falhoz, ahhoz a falhoz, mindenhol zavart valamit. Természetesen egy másik lakáselem elhelyezése kapcsán jött egy hatalmas ötlet, egy olyan ötlet, mely minden szempontból jónak volt mondható és mindenkinek tetszett a családban.
Aki régóta mozog ebben a „vizes szakmában” abban biztos felmerült élete során, hogy egyszer milyen jó is lenne, egy falba épített akvárium, mely akár elválasztó jelleggel is bír két helység között. Ilyeneket először talán nagy hollywoodi filmalkotásokban lehetett látni, melyek az esetek legnagyobb részében szét is törtek, de természetesen bennünk, akvaristákban, nem ez maradt meg. De hogy a lényeggel folytassam.
A lakásnak, a nappalinak volt egy olyan szeglete, ami szinte kívánta ezt a megoldást, egyszerűen oda volt kitalálva. Az ötlet alapvetően a hűtőszekrényünk elhelyezése kapcsán merült fel, mármint egy új leválasztó fal felhúzása, de pont maradt annyi hely, de tényleg csak annyi, hogy a már meglévő üvegemet behelyezzem kényelmesen. Ezzel a megoldással azért kompromisszumokat kell vállalnom, de úgy gondolom, hogy a végeredmény mindenért kárpótolni fog. Berendezéskor rohangálhatok oda-vissza minden egyes kő mozdításnál, növény ültetésnél. Az algakaparót is meg kell tanulnom más szögből használni és még sorolhatnám. De a lényeg a cél, ami nem csak nekem, de az egész család életének is egy harmonikus színfoltja lehet.

Első lépések

Ketrec

Gipsz doboz

Csokoládé kocka

A meglévő téglafalat gipszkartonnal folytattuk, mely viszonylag könnyen megépíthető a már elkészült lakásban. Ennek a falrészletnek mindenképp egy saját színt szántam, mely a lakás színvilágával harmonizál és persze az akvárium zöldes világát is szépen kiemeli. Így esett a választás a csokoládé barnára. Nem akartam megszabadulni az általam készített ADA stílusú szekrénytől, így az is be lett építve a falba, de természetesen fordítva. Aki az ADA stílusra kíváncsi, az majd belülről nézheti a vizivilágot, persze ha nem kerül fel fólia, ez még kialakul. Szerencsére a nagy tervezgetés, kivitelezés árán megszületett lámpám így is használható lesz (erről már írtam egy postomban kb. egy évvel ezelőtt) közvetlenül a fal mellé lógatva, a nyitott akváriumom fölé.

Hát valahogy így fog kinézni a történet, nagyjából eddig jutottam a kivitelezésben. Úgy tervezem, hogy a tényleges indításig részekben fogom közölni, a pillanatnyi helyzetképeket. Ja, és hát mi más is lehetne az új akvárium címe, mint a „Nature Of The Wall”.

Parotocinclus maculicauda – False sucker

2010-09-19T22:03:00.001+02:00

A napokban, ahogy a neten nézelődtem, megint átestem egy általam korábban elfelejtett halacskán. Először a 2008-as AGA versenyén találkoztam vele az akkori egyik kedvenc akváriumomban. Most is megfogott a látványos megjelenése, így a „tollam” célkeresztjébe helyeztem.

Kedvenc akváriumom

A kis halacska neve Parotocinclus maculicauda (False sucker). Valójában a Loricariák családjába tartozik, azon belül a Hypoptopomatinae alcsaládba, ami tartalmazza a Hypoptopoma és az Otocinclus nemzetséget is. Természetes élőhely Brazíliában, Santa Caterina és Rio de Janeiro közötti lassú folyású folyói.

Az első ránézésre nagyon hasonlít a már hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Otocinclus affinisre, ami természetes a rokoni kapcsolat miatt. Viszont külső jegyeiben jól látható különbségek vannak. A legszembetűnőbb, hogy a teste alapszíne aranysárgás, amin jól elütő sötét barna szabálytalan foltok találhatóak, melyek a farokúszón is dominálnak. De előfordulnak akár szürkészöld vagy már sárgába hajló zöld színben is. A formája még áramvonalasabb, mint az Oto-é, és a hátúszó és a farokúszó között, a háti részen, a zsírszövet egy kocsányszerű képződménybe végződik.

Otocinclus vs. Parotocinclus

A maximális mérete a nőstényeknél olyan 5cm, a hímek valamivel kisebbek. Mint ahogy az Otocinclusok is, rajban érzi jól magát, ami minimum 3-5 egyedet jelent. Fontos számára a nagyon tiszta víz, de ugyanakkor a hirtelen Ph-esést nagyon rosszul viseli. A tartóvíz hőmérséklet a trópusokon megszokott alsó határérték körül javasolt, ami 20-24˚C, a Ph 6.5 -7 körül az ideális. Szintén egy nagyon békés, nyugodt halról beszélünk, mely hasonló viselkedésű halakkal tartható.

Táplálkozás szempontjából mindenevőnek mondható. Ajánlott a különböző párolt zöldségek adagolása (saláta, uborka, cukkíni), de bármilyen hússzármazékot, illetve tablettás díszhaltápokat is szívesen fogyaszt.
Főleg kisebb akváriumokba ajánlott, legalább is a mérete szempontjából, de nagyobb rajban akár nagyobb akváriumban is érvényesülhet.

Sajnos Magyarországon tudomásom szerint még nem lehet kapni, de talán idő kérdése és ez a hiányosság is pótlásra kerül.

Nyomelemek jelentősége - Vas

2010-09-11T21:57:00.001+02:00

Az akváriumaink vize sok olyan anyagot tartalmaz, melyek csak nagyon kis mennységben vannak jelen, de mégis nélkülözhetetlen az élővilág számára. Ezek közé tartoznak a nyomelemek is, melyek valóban csak mikrogramm szinten találhatók meg a vízben.

A nyomelemek közül talán a legfontosabb és a vízben legnagyobb százalékban előforduló elem a Vas (Fe), erről írok a következő sorokban, főleg a növények szempontjából.

A legfőbb szerepük, hogy a fehérje természetű enzimek fémrészét alkotják. Ezek az enzimek a vas nélkül nem látnák el a feladatukat, azaz az állatok és növények anyagcseréje nem működne.
A növényi szervezeteknél két nagyon fontos szerepe van a vasnak. Egyszer jelentkezik, mint elektronszállító anyag, valamint a fotoszintézisnél a klorofil katalizátoraként funkcionál. A vasat a növények kettő vagy. három vegyértékű ion formájában veszik fel, illetve komplex alakba un. kelátmolekulában. Ha a vízbe kelát nélküli vasat jutattunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy szinte azonnal „eltűnik”, illetve kimutathatatlan lesz a vízben. Ez egy egyszerű kémiai folyamattal magyarázható. A kettő illetve, három vegyértékű vas só gyorsan hidrolizálódik és ily formában nehezen oldódó csapadékká (vas-hidroxid) válik, majd lesüllyed. Tehát valójában a nem tűnik el a vízből, csak a formája változik meg. Csapadék formából is tud kis mértékben, felvehető állapotban kioldódni, ha kielégítőek (viszonylag erős) a fényviszonyok és az asszimiláció másik alapköve is rendelkezésre áll, a széndioxid (Co2). Ennek kapcsán azt is kijelenthetjük, hogy a vashidroxid oldódásának mértéke a Ph-val, azaz a víz savasságával is összefügg. Ha alacsony a Ph értéke az oldódás nagyobb mértékű, így a víz mérhető vas tartalma is magasabb lesz. Ezekkel összefüggésben elmondható, hogy a savas (lágy) vizekből származó növények jóval érzékenyebbek a vas hiányára.
A növények számára a legideálisabb, ha a vas kelátolt formában kerül a vízbe, mert így könnyen fel tudják venni. A vaskelátok egyébként, egy olyan nagyméretű molekulákba zárt ionok, melyekből nem csapódik ki a vashidroxid, így oldhatóak maradnak. Az akvarisztikai cégek által gyártott tápok is kelátokat tartalmaznak, melyek a növények szempontjai mellet, sokáig eltarthatóak.

Vashiány:
A tünetek elég kézenfekvőek, könnyen beazonosíthatóak. Kismértékű hiány esetén, szinte az összes növény esetében elmondható, hogy a kis, fiatal levelek zöld színe kifakul, nagyobb hiány esetén narancssárgává, citromsárgává változik, melyeken az erezet zöld színe jól láthatóan elüt. Minél fiatalabb a levél, annál intenzívebben jelentkeznek a hiánytünetek (klorózis). A túl magas foszfát tartalom is okozhat vas hiányt!

Jól látható a sárgulás és az elütő zöld erezet

Javaslat:
Csepegtetős tesztek használata (Fe)
A micro táp adagolásának növelése, illetve vasban gazdag táprudak, tabletták használata a gyökereknél. Érdemes a Co2 adagolást is megnövelni, ezzel csökkentve a Ph értéket.

Vastöbblet:
A vas túlzott jelenléte is okozhat problémát. Csökkenti a növényeknél az egyéb elemek felvehetőségét, mint pl. a mangánét.

Ebből az írásból elég jól látszik, hogy a vasnak mekkora szerepe van az akváriumunk biológiai egyensúlyában, mennyire elengedhetetlen állataink és növényeink egészségének megőrzésénél.

Forrás: Akvárium magazin

Ez úttal Garnélás fórum

2010-08-24T20:04:00.003+02:00

Minden ember, ha komolyabban belefúrja magát az akvarisztikába, előbb vagy utóbb „szakosodik”. Elkezd érdeklődni ennek a szép hobbinak egy bizonyos ága felé. Miután a mai világban, ebben a „virtuális” világban az internet az első számú információ szerzési lehetőség, így sorra jelennek meg a különböző portálok, melyek csak úgy ontják az értékes tudnivalókat. Ezek közül talán a leghitelesebbek a fórumok, melyeken a kérdezgető kezdők, tudásukat fejleszteni vágyó emberek mellett, a szakértők, a szakmaiság is jelen van.

Pisti (Szentgyo) barátomat talán nem kell bemutatnom az olvasóimnak, de azért pár szót szólnék róla. Ha manapság valaki édesvízi garnélákat szeretne venni, vagy csak információkat szeretne róluk szerezni, előbb vagy utóbb Pisti blogjára talál. Itt szinte mindent meg lehet tudni a tartásukról, szaporításukról és még sorolhatnám. A blog egy nagyon jó dolog, hogy az emberekkel megosszuk a tapasztalatainkat, tudásunkat, de nem igazán alkalmas, egy közvetlenebb, mindent átölelő oda-vissza kommunikációra. Mint ahogy a környezetünkben jól látszik, nagyon jól is tudnak működni fórumok, ha az alapítók komolyabban foglalkoznak velük, energiát ölnek bele. A motiváció persze különböző lehet, de az eredmény tekintetében mindenképp egy nagyon hasznos dologról beszélhetünk.
Szentgyo gondolt egy nagyot és létrehozta a kifejezetten édesvízi garnélákkal foglalkozó fórumot. Felmerült persze, hogy életképes tud-e lenni egy viszonylag szűkebb érdeklődési körre korlátozott fórum, a szerény piaccal rendelkező Magyarországon? Nos, minden jel arra utal, hogy egyéb irányzatok mellett, ez a terület is rohamosan fejlődik és az emberek érdeklődése is egyre jobba nő.
A garnélák mellet persze minden más témakör is helyet kap, ami közvetlenül, vagy közvetetten kapcsolódik ehhez a világhoz.

Ezennel bejelentem, hogy elindult a fórum!

Úgy érzem, hogy szakmai támogatásban sem lesz hiány, mert Pisti mellett moderátorként fog segíteni Horváth Balázs Gergő (Ugrósáska), aki elsősorban a labirintkopoltyús halak nagy szakértője, de a garnéla világában is egyre nagyobb tapasztalatot szerez, melyet pl. a kék tigris garnélák sikeres szaporítása is jól bizonyít. Én úgy ismertem meg, hogy mindent elég tudományos szemmel néz és így is áll hozzá mindenhez. A csapatot én is egy moderátori titulussal erősítem (a szakmaiságomat mindenki értékelje a maga módján) és mindent meg fogunk tenni, hogy egy hiteles, jól működő fórumot üzemeltessünk. Bár (eddig) nem fúrtam magamat túl mélyre a garnélázás világában, annak ellenére, hogy már 5-6 fajt is tartottam, így inkább megpróbálom az akvárium bonyolult rendszerének működtetésével kapcsolatos tapasztalatommal segíteni a munkát. (A stábról több infó a „Bemutatkozó” topicban)

Várunk minden új érdeklődőt, aki többet szeretne megtudni ezekről a gyönyörű állatokról és természetesen minden régi ismerőst is, aki finomítani szeretné a tudását, vagy akár csak megosztaná tapasztalatát a nagyérdeművel.

Az új rescape a Minima

2010-08-03T22:27:00.004+02:00

A mostani kép elérése, létrejövetele két gondolatsort indított el a fejemben. Az első, hogy miért van már megint újra rendezve a fáradt, kopott kis 25 literes akváriumom? A második pedig, Inadsz Danival való beszélgetésem alatt villant az agyamba.

Kezdjük tehát az elsővel, ami talán a legtöbb embert érdekelhet.

Nos, nem is olyan rég sajnos, vagy nem sajnos, a második berendezésem is (Moss Spot) elérte a végleges képét. Általában ezt abból tudja az akvakertész, hogy egyre nehezebben képes megőrizni azt a hatást, amit sok gonddal, odafigyeléssel elért. Bármennyire is vannak eszközeink, hogy formába tartsuk a növényeket, bármennyire is rutinos versenyzők vagyunk, egy idő múlva már nem segítenek a beavatkozások, főleg nem ilyen kis akváriumméretnél. A növények átveszik az uralmat, egyre több olyan hely alakul ki, amihez nem lehet normálisan hozzáférni, egyre jobban telítődnek szennyeződéssel a félreeső zugok. A problémákkal jönnek az újabb problémák és egyre elszomorítóbb lesz a helyzet. Gyakorlatilag ennek a mohás akváriumnak a működése alatt (8 hónap) szinte semmilyen algával nem kellett komolyabban szembenéznie, leszámítva időnként egy kis fonalalgát, de az is könnyen eltávolítható volt. De így a vége felé a fonal már olyan mértéket öltött, hogy szép kis gombolyagokat tudtam volna csinálni belőle, mely már egy pulóver elkészítésének lehetőségét vetette fel. :o) A fonalalga ilyen szintű megjelenését egyértelműen az elkoszolódó, víz által nehezen átjárható, sűrűn benövényesedett részeknek tulajdonítom és nem a Co2 hiányának!

Side view

A lényeg, hogy mindenképp drasztikus lépésre kellett elszánnom magam. Sajnos a nagy meleg megjelenése se javított túlságosan a kedvemen, így a teljes felszámolás felé hajolt a mérleg mutatója. Ahogy szedtem szét a hardscape-et, egyre jobban az derengett bennem, hogy annyira rossz lenne felszámolni teljesen a kis kincsemet, főleg, hogy az első vonalban lévő Eleocharis annyira szép lett és persze teljesen fonálmentes. “Na mindegy, szedegessük kifele a dolgokat, majd meglátjuk”.
Először kikaptam egy kőre kötözött Spiky moss kupacot, ami a problémáknak az egyik fő okozója volt. Utána jött a két szavannafa, amire a többi moha (Flame moss), illetve a Bolbitisek voltak kötözve. Ekkor már akkora vihar volt a biliben, hogy a szűrőben és az akváriumban tenyésző lebontó baktériumok nem győzték kapkodni a fejüket. Igen, a kiszedett részek alatt rengeteg mulm gyűlt össze, ami így elszabadult. Elég rosszak voltak a kilátások, a szó szoros értelemben is, így mindent csináltam csak a megszokott rutinnal. Hoztam a leszívó csövet, hogy a „kávét” leeresszem az akváriumból, illetve annak a felét. Utána jött a friss víz, mellyel pótoltam a hiányzó mennyiséget. A szűrőt elindítottam és vártam a csodát. Természetesen a lakók ezt a procedúrát fizikálisan is megélték, de aki régóta „sportol”, az tudja, hogy ez nekik nem okozhat problémát.
A víz szépen letisztult, itt-ott volt néhány mulm dombocska, de a kép egyre szebb lett. Gyakorlatilag a régi berendezésből érintetlenül maradt a gyepszőnyeg az első harmadban és határán lévő, vízszintesen elhelyezett két Seyriu kő. Ez a látvány azt sugallta, hogy lehet nincs vége még teljesen az eddigi berendezésnek. A terv a következő lett. Az előtérben lévő füvet még sűrűbbre nevelem, ami azért itt-ott ritkább volt a korábbi árnyékoló növények miatt. Megtartom a két követ a helyén, ezzel is megőrizve a még valamelyest létező szintkülönbséget az aljzatok között. A pillanatnyi állás szerint az akvárium első kétharmada ezzel meg is volt, így a hátsó egyharmad volt csak hátra, egy szép még beültetetlen ágyás. Semmilyen szabályt nem követve, talán csak a jó ízlést, a baloldalra még beállítottam egy Seyriut, hogy azért mégse legyen olyan laposka a látvány. “Nem szüntetem meg az akváriumot, inkább szerzek még egy újabb tapasztalatot egy régóta, a fantáziámat erősen mozgató növénnyel, a Staurogyne sp.-vel!” Persze ha már ezt a növényt választottam és mennységre se kellett sok, akkor maradjunk a nem olcsó, de minőségnél, így a Tropica terméke lett a nyertes. Utam, illetve az e-mailem egyenesen a debreceni Tropicalfishez, a Tropica hivatalos forgalmazójához vezetett. Meg is rendeltem a webshopjukon, Gábor is (A Főnök) nagyon segítőkész volt. Másnapra már a kezeim között is voltak a növénykék kicsattanó egészségben. Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az üzletet, mindennel elégedett voltam a rendelés folyamán!

Feeding

A Staurogyne sp. nagyon jól használható előtéri növénynek, ha mindig a csúcshajtásokat vágjuk le és így kényszerítve az oldal irányú terjeszkedésre. De ebben a formában inkább nagyobb akváriumokba való. Nálam a kis 25 literesbe a méretéből és az alakíthatóságából kifolyólag, közép illetve háttérnövénynek választottam. Úgy tervezem, hogy az első sorokban viszonylag alacsonyra vágom és hátrafelé haladva folyamatosan egyre magasabbra alakítom. Így a magasabb követ is szépen, egy sálhoz hasonlóan fogja körbeölelni és kiemelni a szép zöld színével. A magasabb kő tövébe kavicsokra kötözött Fissidens mohákat helyeztem el körkörösen, melyek a fejlődésük, alakulásuk folyamán igény szerint még áthelyezhetők lesznek/lehetnek.

Hát ez lenne a terv. Nem tudom, hogy mi lesz belőle, még ugye a nagy melegnek sincs vége, de megint van egy izgalommal teli várakozás, ami az akvakertésznek az egyik legfontosabb lételeme. :o)

Nem utolsó sorban, beszélnék akkor a másodiknak említett gondolatsoromról. Aki már nem az első növényes akváriumát rakja össze, az biztos találkozott azzal az érzéssel, amit most úgy hívok, hogy a váltás varázsa. Egész idáig szinte csak a sűrűn beültetett növényes akváriumokban gondolkodtam és ilyeneket is csináltam. Valahogy mintha egy kicsit besokalltam a dzsungelhatástól, az átláthatatlanságtól. Teljesen tudaton kívül, reflexből egy kopárabb, szinte a másik végletet hoztam össze. És bár semmi különlegeset nem látok ebben a hardscape-ben, mégis egy nagyon jó érzés tölt el, amit eddig nem tudtam megfogalmazni. Dani is pont erről mesélt, hogy Márk Evans is egy minimalista akváriumot csinált utoljára, hasonlóan Filipe Oliveirahoz, aki ledöntötte a fáit és ismét látni akart, de George Farmer is igen csak alapra vette a figurát. Biztos vagyok benne, hogy mindegyiküknek az előző alkotásai kifejezetten buja, növényekben gazdag berendezések voltak és önmagából fakadt az ilyen jellegű váltás. Daninak azt mondtam, hogy ezért jó, ha ilyen is van a lakásban meg olyan is, vagy akár amolyan is…………….. -csak egy nevetés jött.

Már gondolkodok a következő, a sokat említett 182 literes akváriumom kinézetén, és jelenleg a két véglet közötti képre fogok törekedni. :o)

Levinen válaszol

2010-06-27T23:42:00.001+02:00

Tisztelt Olvasóim!

Már egy jó ideje gondolkodok azon, hogy hol tudnék ismét kimerítően, hosszabban kifejtve válaszolni a nap mint nap hozzám érkező kérdésekre. Sajnos a blog nem rendelkezik olyan felülettel, ahol egy adott témát igazán ki lehetne vesézni, így kellet egy hely, ahol fórum szinten ismét segíthetek mindenkinek, aki a tapasztalataimra kíváncsi. Sajnos ilyen-olyan okok miatt elég sok rossz tapasztalatom van a különböző akvarisztikával foglalkozó társasági oldalakkal, ezért nem volt könnyű megtalálni a megfelelőt. Már korábban regisztráltam az AkvaKlub oldalára, de valahogy az elképzelésemet és a klubot nem kapcsoltam össze. Lehet azért, mert nem találtam (még) elég pörgősnek, látogatottság szempontjából elég nagynak, nem is tudom. Elgondolkodtam a napokban ezen és végül a következőkre jutottam. Az eddigi tapasztalataim alapján egy elég kedves, barátságos társaságot véltem felfedezni a klub mögött és nem utolsó sorban, sok régi ismerősöm is csatlakozott már, akikről szinte kivétel nélkül tudom, hogy normális, elfogulatlan, befolyásmentes értékrendeket vallanak. Így a számomra legfontosabb szempontokat ezzel ki is pipáltam. Ami igazán megerősített a döntésben, hogy az oldal fórumában találtam egy olyan jópofa topicot, ahol mindenkinek lehet saját kérdez-felelek része, ahol a személyéhez fűződő témakörökben lehet a nagyérdeművel csevegni. Így a Klub kérésemre létrehozta az „Akvakertészet Levinen módra” topicot, ahol innentől kezdve szívesen válaszolok a kérdésekre. Ez úton is köszönöm a lehetőséget.
Egy szó, mint száz, itt mindenki felteheti a kérdéseit az akvakertészettel kapcsolatban, de minden olyan kérdésre is válaszolok, ami csak közvetve kapcsolódik ehhez a témához.

A nyitó oldalamon jobb oldalon felül, a profilom alatt, elhelyeztem egy gombot „Levinen válaszol” címmel, melyre rákattintva egyből a topicomba lehet belépni. Innentől kezdve minden egyértelmű.

Hajrá!

Acuavida Aquascaping Contest 2010

2010-06-22T21:27:00.003+02:00

Mikor tavaly részt vettem az International Aquascaping Contesten (AGA) nagyon pozitív élményekkel lettem gazdagabb. A verseny nem csak arról szól, hogy el kell érni a lehető legjobb helyezést, e mellett egy objektív képet kaphatunk a „Nagyvilágtól” alkotásunkról. Bár ezen a megmérettetésen csak az első három helyezet van értékelve (plusz különdíj), mégis a kapott kritikák nagyon értékesek voltak számomra. Sokat számít, hogy az igazán nagyok, miként vélekednek az akváriumainkról. De mindenképp említésre méltó, hogy a hazai versenytársaimmal együtt Kishazánkat képviselhettem és ezzel is talán egy picit magunkra fordítva az akvakertész világ figyelmét.

Köszönhetően az igen gyorsan fejlődő és aktív hazai akvakertész társadalomnak, elég sok versenyről lehet hallani, információt szerezni. Az év szinte minden időszakában vannak ilyen rendezvények a világon, így szinte bármikor lehet csatlakozni valamelyikhez. A tavalyi AGA contest után, a spanyolok által rendezett AAC (Acuavida Aquascaping Contest) volt a következő általam megcélzott verseny. A weboldal kinézete, áttekinthetősége, a nemes cél amit kitűztek maguk elé, mind nagyon szimpatikus volt számomra. Ennek a 2009-ben elindított díjnak az a célja, hogy a rohamosan fejlődésnek indult növényes akvarisztikának még nagyobb lökést adjanak, még jobban népszérűsödjön ez a fantasztikus hobbi.

AAC: „Ez a verseny számos akvaretészportált, weboldalt és blogot hozott össze azzal a céllal, hogy egyesítse az aquscaping rajongóit Spanyolországban és az egész világon, annak érdekében, hogy növeljék, bővítsék és terjesszék az Akvarisztika csodálatos világát”

A tavalyi AAC-re 150 pályázat érkezett mintegy 30 országból, idén 33 országból 223 érkezett a két magyar nevezéssel együtt. Bár tavaly hivatalos magyar versenyző nem volt, de két magyar származású viszont igen, és nem is kis sikerrel. Szalay Péter Szlovákiából a „medium” kategóriában a dobogó legtetejére jutott gyönyörű művével, a Romániában élő Péter Béla (Igéző) a 9. helyet tudta megszerezni a „large” kategóriában.

Szalay Péter csodálatos UG tengere

Igéző megigéző akváriuma

A mostani, 2010-es versenyen a „small” kategóriában két magyar induló volt, Szecsei Tibor (Cecska) és Jómagam. Tibornak a Nyasa Mountain Range című akváriumát korábban is már megcsodálhattuk és nem is volt kérdés, hogy versenyre érett lett. Szép egészséges növények, ízléses elrendezés és egy valóban jól sikerült fotó. Ez a teljesítmény a 28-ik helyezést hozta számára, mely az indulók számához képest egy szép eredmény. Ez úton gratulálok neked! Itt jegyzem meg, hogy ebben a nano kategóriában ilyen erős mezőnyt még nem láttam.

Nyasa Mountain Range

Az én művem a Moss Spot címet kapta. Bár túl nagy hírverést nem csináltam neki, de aki a blogomat rendszeresen olvasgatja, az előtt nem volt titokban. Azaz igazság, hogy nem tudtam akkor fotózni mikor igazán szerettem volna és a kép se úgy sikerült, ahogy azt elképzeltem. És ki tudja miért, de az álatkáimra addig nem jellemző szégyenlőség jött rá :o), mely a képet egy kicsit élettelenné tette. De a növényeket sikerült szépre, egészségesre nevelni és a formázásukban is megfelelő rutinra tettem szert. A dropchecker jelenléte a képen, ezt inkább hagyjuk, ez egy hosszú történet. :o) Végül is ezzel a teljesítménnyel egy kicsivel előrébb végeztem Tibornál, így a 25-ik lettem. A körülményeket ismerve, ebben az általam erősnek értékelt mezőnyben úgy érzem jó eredményt értem (értünk) el. Egy kicsit azt sajnálom, hogy a zsűrinek nem tartozott a feladatai közé a kommentálás.

Moss Spot (Front view)

Plant names

Setup:

Típus:          Növényes nano (Ryuboku)
Méret:         40x25x25 (25l)
Világítás:     24W Osram power compact Daylight (5400K)
Szűrés:         Eheim 2211 (300l/h) szivacs, kerámia gyűrűk
Aljzat:          ADA amasonia (táptalaj nincs)
Tápozás:      KNo3, K2So4, KH2Po4, Micro+, carbo
Co2:              2kg-os palack, Dennerle reduktor, üveg diffúzor, stb.
Víz:                Gh: 12 Kh: 8 Ph: 6,8-7 Po4: 0,8 No3: 5 Fe: 0,1-0,25
Deko:            Seyriu kő, szavanna fa

Állatok:         7 x Rasbora maculata
                       4 x Otocinclus affinis
                       3 x Puntius gelius
                    na. x Sakura shrimp
                       2 x Caridina multidentata

Növények:    -Cryptocoryne Parva
                       -Fissidens fontanus
                       -Taxiphyllum sp. - Flame moss
                       -Taxiphyllum sp. - Spiky moss
                       -Taxiphyllum barbieri - Java moss
                       -Bolbitis heudelotii
                       -Eleocharis x

Az akvárium az AAC hivatalos oldalán: Klikk

AAC galéria ( klikk a képre)

Egyik kedvenc fotóm

Első Magyar Pico verseny 2010

2010-06-01T22:33:00.001+02:00

Először is örömömre szolgál, hogy segíthettem Petinek (Peti44>Barton Péter) a Pico verseny lebonyolításában. Mikor megkérdezte, hogy vállalom-e, egyből igent mondtam. Ha jól emlékszem, talán még én irányítottam az Akvaristáról a növényesek világába, így a döntésem nyilvánvaló volt. Sajnos nem sok időm van a hétköznapokban, így nem nagyon tudtam segíteni a verseny összerakásában, de arra is gondoltam, hogy Ő a szervező, neki kell a saját tapasztalataiból okulnia, tanulnia. Sok-sok tapasztalás és meg lesz a kitartó munka gyümölcse. Annak ellenére, hogy néhány ember mennyi energiát öl ennek a „sportnak” a népszerűsítésébe, elég kevés nevezés érkezett, de így legalább nagyobb figyelmet tudott szánni a zsűri egy-egy munkára. Bár korábban még soha nem bíráskodtam ilyen területen, de megpróbáltam az értékelésnél a lehető legkörültekintőbb lenni. Nem gondolom, hogy mindenki egyet fog érteni a kritikáinkkal, de reményeim szerint sikerül megvilágítani a problémákat, az esetleges változtatásra szoruló részeket.

Végezetül, de nem utolsó sorban, megtisztelő számomra, hogy a zsűri székeken Peti mellett, Mark Evans-szel osztozhatok, akit talán a hazai akvakertészeknek sem kell bemutatni. A UKAPS akvakertészvilágának oszlopos tagja, aki nem csak gyönyörű akváriumokat készít, de azokat elképesztő szépségben, természetesség visszaadásával örökíti meg fényképein!

És akkor végezetül minden indulónak külön gratulálok, hogy munkáikkal hozzájárultak a Magyar Akvakertészet ezen kategóriájának fejlődéséhez és remélem, hogy ezzel is egyre több embernek keltjük fel az érdeklődését az akvarisztikának talán legkreatívabb ágára.

A pontozás legapróbb részleteibe nem avatjuk be a versenyzőket, de annyit elárulhatok, hogy egymástól függetlenül, szinte azonos értékelést adott mind a 3 zsűri. Peti és Én kommentekkel is megtiszteltük az összes versenyzőt, sajnos Marknak idő hiányában nem nyílt erre lehetősége. De a lényeg a lényeg, a pontosztás!

9. helyezett

Alkotó:         Turi Dániel
Mérete:         26x12x18 (5,6l)
Szűrés:          Nincs
Világítás:      9W
CO2:              Nincs
Vízcsere:       1-2 naponta a nagy akváriumból
Tápozás:       A nagy akváriumból származó víz táptartalma
Hardscape:   Szőlővesszők, folyami kavics
Növények:    Hemiathus micranthemoides
                       Riccia fluitans
                       Taxiphillum barbieri
Pontszám:     49 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“Kicsit üresnek érzem az akváriumot és nem találom a fókuszpontot. A növények viszont jó sokat nőttek, tehát látszik, hogy jó helyen vannak.” :o)

Én kommentem:

“Dánielnél nagy bajban voltam, hogy miként fogalmazzam meg véleményemet. Sajnos, ami számomra egyből feltűnt, hogy nem lehet koncepciót felfedezni. Az indítás képe szinte teljesen a berendezetlenség hatását kelti, mely két hét után valamelyest javult. A térhez képest elég kevés növény látható, melyek túlságosan szét is lettek szórva. Egy kicsit olyan érzés, mintha mindenhol lenne mindenből egy kicsi. Úgy gondolom, hogy egy kis tanulás még hátra van a sikerek eléréséig. Tanulni, tanulni, tanulni!”

8. helyezett

Alkotó:         Cseh Ferenc
Cím:               Small Oasis
Méret:           1 liter
Szűrés:          Nincs
Világítás:       Természetes fény + nagy akvárium fénye
CO2:               Nincs
Vízcsere:        Naponta
Tápozás:       Nincs
Hardscape:   Bazalt zúzalék, fadarab, folyami kavics
Növények:    Cryptocoryne x
Pontszám:      50,5 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“Kreatív layout, de több növénnyel sokkal jobb lenne az összkép”

Én kommentem:

“Ferenc alkotása rögtön az első pillanatban vegyes érzelmekkel töltött el. Vajon milyen szemmel kellene nézni ezt az installációt? Meg mondom őszintén, első ránézésre az egyiptomi útjaim jutottak eszembe, ahol hasonlóan kinéző pálmákat láttam, ez egyébként egy pozitív érzés számomra. Sajnos ezt az érzést nem vihettem be a tényleges értékelésbe. A mondanivalója teljesen egyértelmű, de sajnos egy kicsit kevéskének érzem az eredményt. De mindent összevetve egy ekkora „akváriumba”, egy hasonló alkotást el tudnék képzelni a polcomon. Az első lépésre is szükség van, hogy eljussunk az utolsóig!”

7. helyezet

Alkotó:         Csonka Olivér
Méret:           10x7x14 (9,8l)
Szűrés:           Nincs
Világítás:       Napfény, asztali lámpa
CO2:               Nincs
Vízcsere:        2 naponta 50%
Tápozás:        Micro, macro, easy carbo 2csepp/nap
Hardscape:    Lávakő, kerti föld + homok
Növények:     Hemiathus callitrichoides
Pontszám:      57,5 pont

Indítás

Peti kommentje:

“Nagyon szép kis iwagumi. A kövek elhelyezése és a növényválasztás tökéletes. Kár, hogy nem kaptunk második képet, mert igazán ígéretesen indult ez az akvárium.”

Én kommentem:

“A legkisebb akváriumok közül ez volt számomra az egyik legtetszetősebb. Ez lett a verseny mini Iwagumi akváriuma. A kövek méretének aránya jól lett kiválasztva, elhelyezésük is jól sikerült. A növényválasztás jobb nem is lehetne, de a HC fejlődése lett volna az egyik sarkalatos része a sikernek. Az indítás jól sikerült, de nagyon sajnálom, hogy a négy héttel későbbi képet nem kaptuk meg. Jó Tanács: A homok nem igazán alkalmas növények ültetésére, így az alatta elhelyezett táptalajnak sincs sok értelme.”

7. helyezett

Alkotó:         Mikus László
Méret:           7,5x9,5x13,5 (9,6l)
Szűrés:          Nincs
Világítás:      Természetes fény
CO2:              Nincs
Vízcsere:       2-3 naponta 50%
Tápozás:       Liquigro forte 1csepp/hét
Hardscape:   JBL Manado, mészkő
Növények:    Cladophora aegagropila (Gömb alga)
Pontszám:     57,5 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

”A szép gömbmohaszőnyeg nagyon egyedivé teszi az alkotást. A kövek színe sajnos ront a természetességen.”

Én kommentem:

“László akváriuma egy másik bolygóra kalauzolja el a szemlélőt. A fehér kő és a gömbalga zöld színének kontrasztja ezt a fantáziában való kalandozást támasztja alá. A földi természetességről nem beszélhetünk, így a kérdéseinkre a választ egy másik bolygón kaphatjuk meg. Na meg is ideologizáltam ezt az alkotást. :o) A beküldött anyagnak a kép hangulata adja a fő erejét. A sötét környezetben a fehér kövek által visszavert fény és az üveg sejtelmes csillogása adja az értéket.”

6. helyezet

Alkotó:          Deme Márton
Méret:           10x10x10 (1liter)
Szűrés:          Nincs
Világítás:      Természetes fény
CO2:              Nincs
Vízcsere:       Naponta 100%
Tápozás:      GA macro, micro
Hardscape: Tengerparti kő, homok
Növények:   Cladophora aegagropila, Taxiphyllum barbieri
Pontszám:    60,5 pont

Indítás

Peti kommentje:

“Nagyon szép, arányosan berendezett kis iwagumi. Nagyon sajnálom, hogy nem kaptunk második képet, mert szerintem ez az egyik leggondosabban berendezett akvárium.”

Én kommentem:

“Bár szerintem mindenkinek egyértelmű, de nekem ez a hatás, a tengerpartra emlékeztet. Ez volt a legelső benyomásom attól függetlenül, hogy a kő is egy tengerpartról származik és persze a homok dominanciája is ezt sugallja, a „kék égről” már nem is beszélve. Szintén kis űrtartalomról beszélünk így ezt beszámítva, igen ügyes megoldásnak tartom. Nagyon sajnálom, hogy nem készült el a záró kép, annak ellenére, hogy sok változást nem vehettünk volna észre a növényválasztás miatt.”

5. helyezet

Alkotó:          Andrési Dániel
Méret:            9,5x13x8 (1liter)
Szűrés:           Nincs
Világítás:       Természetes fény
CO2:               Nincs
Vízcsere:        Naponta
Tápozás:        Nincs
Hardscape:   Ismeretlen kő
Növények:    Riccia fluitans
                       Ceratopteris thalictroides
                       Anubias barteri var. nana
Pontszám:     66,5 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“A növények sokat nőttek és rendesen bubiznak. Előtérben a riccia sajnos túl sokat takar. Ahogy látom, egy kicsit algás is az akvárium. Ez sajnos sokat ront az összképen.”

Én kommentem:

“Dániel is az igen kis méretet választotta a munkájához. Egy liter, valljuk be, még sörből is kevés. :o) Az indítás képe még egy egész jó koncepciót hordoz, de a két hét utáni kép igen csak megváltozott. Bár a riccia egy igen kreatív növény, de aki ismeri, az tudja, hogy még egy nagy akváriumba is bonyodalmakat tud okozni roppant gyors fejlődésének köszönhetően. Nos, a ceratopterisnek se kell nagyon könyörögni a fejlődésért. Két hét alatt ezt a kis üveget szinte teljesen benőtték, mellyel a koncepció eltűnt, így az anubias is egy kicsit a háttérbe szorult, mely a karakterével meghatározó lehetett volna. Ami viszont nagyon tetszik, hogy a növények csak úgy ontják a bubikat, mely jól mutatja, Ők meg vannak elégedve a helyükkel.Tényleg, létezik olyan, hogy pico olló és csipesz? :o)”

4. helyezet

Alkotó:          Kanovszky Nikolett
Méret:            17,5x17,5x17,5 (5,4l)
Szűrés:           Atman HF0100
Világítás:       Globo csiptetős lámpa, Tungsraflex R50 (25W)
CO2:               Easy carbo
Vízcsere:        2 naponta 1 liter
Tápozás:       Sera Florena
Hardscape:   (kövek, fák, aljzat) dolomit kövek, kvarchomok
Növények:    Hemiathus callitrichoides “Cuba”
                       Micranthnum micranthemoides
                       Lilaopsis brasiliensis
Pontszám:     69 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“Szép iwagumi, de hiányolok belőle egy nagyobb, hangsúlyosabb főkövet. A Micranthenum umbrosum-ot kicsit soknak érzem hátul, de ettől függetlenül jó a növényválasztás. A Hemianthus callitrichoides szőnyeg elől különösen tetszik.”

Én kommentem:

“Az első pillantásra mikor ránéztem az akváriumra, az általam korábban annyit emlegetett arányszabály helyes használata tűnt fel. Egy ekkora űrtartalomnál nem könnyű megfelelő növényeket választani, de a Hc, az Mu és a többi növény, nagyon jó választás volt. A kövek mérete és elhelyezése is nagyon tetszik, bár a fehér szín talán a természetességből levesz egy kicsit. Ami kevésbé tetszik, hogy az akasztós szűrő látvány nagyon lerontja az összképet. Ezt egy hátsó fóliával el lehet tüntetni, vagy akár a fotózás ereéig le lehetett volna szerelni. Sajnos a záró képnél a növények kondíciója már nem a legjobb, illetve az a stádium, ahol még nehéz megjósolni a jövőt. Ekkora akváriumnál kötelezőnek tartom a napi 50%-os vízcserét, ami sokat segít a sikeres fenntartásban. “

3. helyezet

Alkotó:          Fülöp Péter
Méret:            24ml (nem csalás, nem ámítás) :o)
Világítás:       Természetes fény
CO2:               Nincs
Vízcsere:        2 naponta 100%
Tápozás:        Nincs
Hardscape:    Szőlő vessző, homok
Növények:     Cladophora aegagrophila
Pontszám:      70,5 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“24 ml? Hát ezen meglepődtem. :) Nagyon kreatív, ügyes alkotás! Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kis pohárba hogyan varázsoltál be egy ilyen szép fát. :) Nagy taps jár érte!”

Én kommentem:

“Mikor elém kerültek a verseny képei, először a „gömbalgafán” akadt meg a szemem. Ezzel a növénnyel, főleg rövidtávon, nagyon finom kompozíciókat lehet összehozni. Nagyon tetszik az ötlet és főleg, hogy egy üvegcsébe lett összehozva. Itt az aljzatnak nincsen életben tartó szerepe, így azt egy kicsit lehetett volna vékonyítani, hogy a „fa lombja” lejjebb kerüljön ezzel is növelve az optikai hatást. Tetszenek az arányok, szép a zöld szín és a fények játéka!Egy szép, piros garnélát még odabiggyesztettem volna valahova a zöldségbe. A konyhába a fűszerek mellé már be is tenném. :o)”

2. helyezett

Alkotó:         Kanovszky Nikolett
Méret:           17,5x17,5x17,5 (5,4l)
Szűrés:          Atman HF0100
CO2:              Easy Carbo
Vízcsere:       2 naponta 1 liter
Tápozás:       eSHa Crypto Plus
Hardscape:   (kövek, fák, aljzat) szőlőtőkék, márványzúzalék, kvarch.
Növények:    Cryptocoryne parva
                       Cryptocoryne parviflorus “Tropica”
                       Liliaopsis brasiliensis
                       Cryptocoryne LDW
                       Echinodorus tenellus
Pontszám:     71 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“Nagyon természetes, precíz alkotás. A két képet nézve, látni, hogy a növények sokat fejlődtek. Az előtérben látható barnás Cryptocoryne-k nagyon hangulatossá teszik az akváriumot. A szőlőtőkék elhelyezése is jól sikerült.”

Én kommentem:

“Nikol második akváriumánál az első pozitív gondolatom, a természetességgel volt kapcsolatos. A zöld növények között a szép, barna szőlőtőke és hozzá a sötét színű aljzat, igazán impozáns. Az arányok itt is egészen rendben vannak és a ma annyira „divatos” fadekor kivezetése a vízből, javítja a képet. A növények jelen esetben némi fejlődést mutattak, de a túl ritka vízcsere és így a szőlő viszonylag erős színező hatása, egy kicsit levesz az egészségesség látványából. A szűrő még mindig egy kicsit zavarja az összképet, de összességében a hangulat nem rossz.”

1. helyezett

Alkotó:          Fülöp Péter
Méret:            2 liter
Szűrés:           Nincs
Világítás:       Naponta 4-5h (20W)
CO2:               Nincs
Vízcsere:        2 naponta 50%
Tápozás:        Neptun tápsó
Hardscape:    Szőlővessző, bazalt kövek, dekorhomok
Növények:     Rotala rotundifolia
                        Lilaeopsis brasiliensis
                        Taxiphyllum barbieri
Pontszám:      84,5 pont

Indítás

Négy hét után

Peti kommentje:

“Gyönyörű akvárium! A dekorációs elemek elhelyezése remekül sikerült. A kilógó ágak nagyon természetessé varázsolják ezt a kis akváriumot. Egy gömbakvárium berendezése nem könnyű feladat, de Péter tökéletesen megoldotta. Látszik, hogy a növények majd kicsattannak az egészségtől. Az előtérben elhúzódó dekorhomokos, bazaltos rész is növel a medence természetességén.”

Én kommentem:

“Úgy látom, hogy Péter vette legkomolyabban ezt a versenyt. :o) Bár mi akvakertészek nem rajongunk különösebben a gömb akváriumokért, de jelen esetben ezt a hozzáállást félre kellett tennem. Ami nagyon megfogott ebben az akváriumban, az a természetesség, a természet kicsiny részletének a megvalósítása. Jó a fa és a kő együttes használata, bár a kő lehetett volna egy kicsit kisebb, egy kicsit kevésbé hangsúlyos. A kisebb követ el lehetett volna tolni az egyik irányba, ezzel is javítva a picit eltúlzott szimmetrikusságon. A kilógó fák mindenképp kellettek a természetesség egységéhez. A növényeken látszik, hogy még jól érzik magukat és fejlődni is képesek voltak annak ellenére, hogy négy hét igen rövid idő.”

Nano akvakertészet Levinen módra 4.

2010-05-06T22:11:00.002+02:00

A fenntartás eszközei

Bár elsőre meglepőnek tűnik, de eljutottunk az akváriumunkkal kapcsolatos feladataink legnehezebb részéhez, a sikeres fenntartáshoz. Lehet elég pénzünk, hogy megteremtsük a terveinket, lehet elég fantáziánk, hogy egy megfelelő hardscape-et alakítsunk ki, lehet fogalmunk, hogy milyen élővilágot is próbáljuk összeválogatni, de a kis ökológiai egyensúlyt meg is kell őrizni a lehető leghosszabb ideig.

A következő soraimban szeretném összeszedni, hogy mik azok a szükséges anyagok, eszközök, kiegészítők, melyek akár nélkülözhetetlenek, fontosak, vagy csak épp, megkönnyítik a dolgunkat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a sikerek elérésének, nem elsősorban a legdrágább termékek megvásárlása a záloga. Igen is kisebb anyagi ráfordításokkal is elérhetjük célunkat. A siker kulcsa a gondolkodás, a tudás, ezekek fényében, maga a megvalósítás. Az egésznek a te fejedben kell lejátszódnia, meg kell értened a rendszert, az összefüggéseket. Ez a siker kulcsa!

Egy mikro egy makro

Mondanivalómat kezdeném a tápozással, ami a mai napig is az egyik legnagyobb misztikum, ami talán a legtöbb gondolatot ébreszti a növényesek körében. Mint tudjuk, a víz alatti növényeknek is ugyanúgy szükségük van a hasznos tápanyagokra, mint a szárazföldi testvéreiknek. A tápanyagokat két nagy csoportra osztjuk. A makro (nyomelemek), illetve a mikroelemekre. A makro elemek közül a legfontosabbak, melyek a legtöbb esetben külön adagolást igényelnek: P, Na, K, S, N, C (Co2), lágy víz (ozmó) esetében Mg, Ca. A legfontosabb mikroelemek a Fe, Mn, Cu, Zn, B, Mo, stb., melyek szintén létfontosságúak. Ezekhez a hasznos tápanyagokhoz sokféle képen juthatunk hozzá. Választhatjuk a különböző akvarisztikai termékeket gyártó cégek készítményeit (drágábbak, de megfelelőek), de akár magunk is ki tudjuk keverni ezeket a szereket, persze egy kis utánajárás, olvasgatás után. Korábban gyári tápokkal használtam, de kb. két éve sikerült hozzájutnom az alapanyagokhoz, melyekből már magam állítom össze a mixeket (ez a legolcsóbb és talán a legjobb megoldás.)

A gyári tápokkal kapcsolatosan innen-onnan lehet hallani negatív, félrevezető véleményeket, olyan címszóval, hogy „Ne használj olyan tápokat, melyekben nem tudod, hogy mi van!”. Nos, ez egy eléggé lesarkosított hozzáállás. Bár igaz, hogy megnyugtatóbb, ha pontosan tudjuk az összetételt, de nem tartom ezt a momentumot annyira fontosnak. Az akvarisztikai cégek pont azért foglalkoznak, fejlesztenek annyit, hogy nekünk ne keljen ezzel foglalkozni. Ha nem a túladagolás elvét követjük, akkor is ha tudjuk az összetételt, ha nem, mindenképp ki kell kísérletezni, hogy az adott készítményből mennyit kell adagolni az akváriumba. Minden akvárium, más és más, minden akvárium flórája más és más tápanyag felvétellel rendelkezik, adott esetben a különböző elemekből is különböző mennyiségeket vehetnek fel. Így ha tudjuk a pontos tartalmat, vagy ha nem, így is úgy is ki kell kísérletezni az adagolást, arról nem is beszélve, hogy az akvárium fejlődésével is lehetnek ezen a téren változtatási kényszerek.

De, hogy az adagolásainkat a lehető leggyorsabban ki tudjuk tapasztalni, mindenképp ajánlom a különböző csepegtetős elvén működő vízteszteket. Mint minden dologban, a tesztek világában is sok pro és kontra véleményt lehet hallani, de én 100%-ra tudom ajánlani mindenkinek. Bár nyílván nem lehet a pontosságukat egy műszeres méréssel összevetni, de pont ez a jó bennük, hogy erre nincs is szükség. Természetesen a ph és a kh teszt mellett, ott van a makro mixem méréséhez a foszfát és a nitrát teszt, a mikro mix méréshez pedig a vas teszt. A gyári keverékekben ha alacsonyabb szintű is az adott elemek jelenléte, de azok arányainak helyességéről meg vagyok győződve. Így elég a vízben csak egy-két elemet lemérni és máris képben vagyunk, hogy az adagolás megfelelő-e. Akár gyári táp, akár házi táp, a siker mind a két esetben könnyen elérhető.

Én ezeket a referenciákat használom a megfelelő adagoláshoz, melyek bizonyítottan megfelelőek:

Fe: 0,1-0,6 mg/l, az akváriumomban 0,1-0,25 mg/l

Po4: 0,3-1 mg/l, az akváriumomban 0,6-0,8 mg/l

No3: 1-10 mg/l, az akváriumomban 5-10 mg/l

Bár a tápozást nem lehetne a szó szoros értelembe vett „eszközök” csoportjába sorolni, de mint az akvárium fenntartásához szükséges elem, mindenképp megemlítést érdemelt. Na meg egy kis helyreigazítás sem ártott.

Akkor térjünk rá az eszközökre. Az akvárium fenntartásához eleinte nem is hinné az ember, hogy mennyi olyan segítségre van szüksége, melyek megoldják a felmerülő gondokat, melyekkel karbantarthatjuk az akváriumunk egészét.

Az akvakertésznek legfontosabb eszközei az olló és a csipesz, melyek a „sport” szimbólumát is jelentik. Eleinte úgy gondoltam, hogy elég, ha van egy ollóm és egy csipeszem és enyém a világ. Hát sajnos ez nem így van. Mindig van egy újabb szituáció, amihez épp nem ideális a meglévő eszköz. Mikor az ember belenéz akár az ADA katalógusába, hirtelen azt hiheti, hogy rossz könyvet nyitott ki. A csipeszek és ollók nagy választéka először egy sebészeti segédeszköz kelléktárára emlékeztet, de valójában egy „kert” teljes körű gondozására szolgáló eszköztár. Sajnos a jó minőségű termékek nagyon sokba kerülnek, de talán nem is annyira fontos ezeket választani. Bár tény, hogy ha olcsóbbat választ az ember, nem fog olyan szépen muzsikálni, de azért azokkal is meg lehet oldani a feladatokat. Én jelenleg két ollóval és három csipesszel pofozgatom az akváriumomat. Csipeszből van egy hosszú egyenes, na ez az egy ami minőségi és nem olcsó, van egy hosszú hajlított végű, ez a jól ismert Ebay-es taiwani termék, ez olcsó de használható és van egy rövidebb egyenes, ez se volt túl drága, de jól használható. Ollóból van egy hosszú hajlított végű, ez az Ebay-es csipesz testvére, és van egy igen rövid, korábban fodrászkodáshoz használt darab. Ez utóbbi a rövidségének köszönhetően elég erős, így a keményebb, fás szárakat is igen könnyen elvágja.

A fontos eszközök csatarendben

A növények vágása nem csupán a megfelelő optikai hatás érdekében fontos, hanem az elburjánzás megakadályozása végett is. A túl sűrű növényzet akadályozza a víz akadálymentes áramlását és könnyen egy algásodás kezdetét jelentheti, de még számos más problémát is okozhat. Arra is nagyon figyeljünk a nyírásnál, hogy a növények teteje és a vízfelszín között mindig maradjon legkevesebb 2-3 cm hely, ami megint csak a szabad áramlást teszi lehetővé. Mindig nagy dilemma, hogy mikor essünk neki a zöldségnek. Ne legyünk restek, mert minél tovább hagyjuk nőni a növényeket, annál nehezebb lesz rendet tenni közöttük. Mikor úgy érezzük, hogy a toppon van az őszkép, készítsünk egy jó fotót, és jöhet a fűnyíró.

Nyírás előtt

Nyírás után

Talán nem kell bemutatnom az egyik legalapvetőbb segítőt, az algakaparót. Ebből sokfajta létezik, de itt is elmondható, hogy egy típussal nem lehet elég hatékony munkát végezni. Alapvetően két fajta létezik. Az egyik, talán a legelegánsabb megoldás, a mágneses kaparó. Ennek használata igencsak megkönnyíti a dolgunkat, nem kell a vízbe nyúlnunk, olyan helyekre is el tudunk jutni vele, ahova más megoldással nem igazán. Hátránya, hogy időnként, főleg régebbi lerakódásnál, elég sokat kell húzogatni ide-oda, hogy célt érjünk. A másik probléma vele, hogy az akvárium belső sarkaiban, közvetlen a szilikon csík mellett, nem lehet tisztítani. Még problémás lehet az üveghez közelebb lévő dekorelemeknél a helyhiány miatt, vagy az aljzat közvetlen közelében. Figyelmeztetés: Nagyon vigyázni kell, hogy a belső mágnes ne kapjon fel aljzatot, homokot, mert egy szempillantás alatt karcot húzhat az üvegre és erre nincs megoldás! Amágneses változatnak a tökéletes kiegészítője a nyeles algakaparó. Hatékonysága nagyon meggyőző azokon a felületeken, ahol kényelmesen tudunk vele dolgozni. Ezekből lehet elég gatyit kapni, de léteznek a neves gyártók által forgalmazott verziók is, bár egy kicsit borsos áron. Ebből érdemesebb egyből a profit választani, mert nem nagyon van a kettő között átmenet, és úgyis előbb vagy utóbb ugyanott kötünk ki, a drágánál. Hátránya, a korlátoltabb felhasználási terület, az elkopott speciális pengék beszerzése, újabb pénzkiadás kíséretében, és persze a vízben nyúlkálást se tudjuk elkerülni, főleg nagyobb akváriumok esetében.

Algakaparók

Minden évben miután megnézem a Bécsben megrendezésre kerülő Exotika kiállítást, elgondolkozok, hogy mennyivel jobb is lehetne egy ekkora horderejű rendezvény, ahova mindig ennyi ember érkezik. Mondjuk aki még nem volt annak mindenképp nagy élmény, ha csak a magyar helyzetre is gondolunk, de jobb lenne ha minden évben valami extrát tudnának mutatni. Na de ennek ellenére, mindig sikerül valami apróságot, szuvenírt beszereznem. A tavalyi alkalommal egy nagyon okos kis készletre tettem szert, mely a szűrő csöveinek a tisztítására lett hivatott. Három, én csak úgy hívom, furulya tisztítót, és egy flexibilis tisztítót (csőgörény) tartalmaz a csomag. A három egyenessel szinte bármilyen méretű merev csövezést, a flexibilissel meg a gumicsövek belsejét lehet könnyedén megtisztítani. Korábban vettem egy Eheim gumicső tisztítót, az a bizonyos műanyag szál végére rögzíthető kefécske (márkás termék), de azzal elég sokat idegeskedtem, szenvedtem. Ez a „csőgörény” elég hajlékony ahhoz, hogy könnyen kövesse a cső belsejét, de ugyanakkor elég merev (rugóacél) is ahhoz, hogy toló erőt is ki lehessen vele fejteni. Ezzel az idézőjelesen gagyi termékkel (ára ha jól emlékszem 3,5 euró) egy boldogság a takarítás.

A Csőgörény és testvérei

Az egyik kedvenc segítő eszközöm a „robotkar”, így becézem. Bár a nano akváriumnál nem nagyon lehet igazán kihasználni, de a nagyobb akváriumoknál nagy segítség tud lenni. Ezzel az eszközzel bármit ki lehet emelni az akvárium aljáról, anélkül, hogy a kezünk a vízbe érne. Már ránézésre is nagyon szimpatikus azok számára, akik szeretik az egyszerű, praktikus, mechanikai szerkezeteket. Arról nem is beszélve, hogy az élet számos területén is jó lehet használni, így akár a szekrény mögé bedobott cumit is könnyen ki lehet vele halászni. :o)

Robotkar vízi mentésre

Nagy segítség a mindennapi akvarisztikában a több funkciót is ellátó 5 ml-es fecskendő. A vízteszteknél nagy segítséget jelent a vízmennyiség pontos belövésénél, az 5 ml az 5 ml. A neptun tesztnél, a hozzá adott üvegcsébe vonalig kellett tölteni a vizet, mellyel sokszor képes voltam percekig játszani, hogy pontos legyek.

Még egy gyakorlott akvaristának is nehezére esik egy nano akváriumban lévő viszonylag kevés éhes szájat úgy etetni, hogy ne legyen a táp túladagolva. A fecskendő erre is tökéletesen megfelelő. Száraz, porított tápot és fagyasztott cyclopsot is szoktam vízzel együtt így adagolni. Ezzel a módszerrel egyrészt azonnal lemerül a táp, régen ez volt nálam szempont, másrész így még soha nem tettem az akváriumba túl sok kaját.

A segédeszközök kelléktára szinte kifogyhatatlan. Csak egy kicsit gondolkodni kell a probléma felmerülésekor, hogy mi lehet azaz eszköz, akár a hétköznapokból bármilyen más területről átmentve, mellyel megkönnyíthetjük a dolgunkat, megoldhatjuk a feladatot. Visszaemlékszem, hogy mikor még az általános iskolába jártam és aktív akvarista szakkörtag voltam, hogy mennyi vicik vacak gyűlt össze egy nagyobb dobozba, melyek pont a barkácsolásokból maradtak meg, melyek a segítség eszközei voltak. Az elmúlt 6-7 évben, a nagy visszatértés idején, újra hegyekbe rendeződtek a laikusok szemébe kacat, számomra kincsek jelentő okosságok. Egy igazi akvaristának, vagy hívjuk akvakertésznek, vannak ilyen kincsei, ugye? :o)

Talán a fenntartás eszközei közé lehet sorolni a különböző vízkarbantartó, biológiai folyamatokat segítő, vagy egyéb adalék anyagokat. Ilyenek pl. a ma már sok gyártó által piacra dobott víz előkészítők. Nagyon nehéz megítélni, hogy mennyire van szükség a jótékony hatásukra. Én úgy gondolom, hogy ez nagyban attól függ, hogy az adott akvarista milyen minőségű vízhez képes hozzájutni. Az én javaslatom alapján, érdemes a vizeinket bevizsgálni, vizsgáltatni, hogy valóban kell-e használnunk. Azért azzal nem árt tisztába lenni, hogy Magyarország rendelkezik a világ egyik legjobb minőségű vízkészletével. Bár az ország területén itt-ott lehetnek kisebb problémák, de pl. Budán ahol lakok, biztos, hogy szükségtelen az ilyen fajta kezelés.

Érdekes anyag pl. a folyékony szén (carbo). Erről is az a véleményem, hogy igazából kevés az a szituáció, ahol igazán használni kellene. A növényes akváriumoknál, elsősorban a hi-tech vonalra gondolva, megfelelő Co2 adagolás mellett szinte biztosan állíthatom, hogy felesleges. Bár egy low-tec akváriumnál, alacsony technikai felszereltség mellett, akár hasznos is lehet, de aki régóta halazik, az tudja, hogy nem felturbózott akváriumoknál, bőven elegendőek a növények számára a tápanyagok, nyomelemek mennyisége. Én is használtam, használom, hogy vizsgáljam a hatásait, de nem fedeztem fel benne a szükséget. Így szerintem ez után is az fog dönteni az emberek fejében, hogy mekkora hatással van rájuk a marketing, vagy esetlegesen valami jó irányú változást épp ennek tulajdonít, és ezért kezd el hinni benne.

Nagyon érdekes adalékok a különböző instant baktériumkultúrás készítmények. Ezek arra szolgálnak, hogy meggyorsítsuk az akváriumban a hasznos munkát végző baktériumtelepek kialakulását. Ez is rengeteg kérdést vet fel, vajon mennyit segít, szükség van-e rá? Csak egy gondolat: Ezeknek a baktériumoknak mindegy, hogy milyen paraméterekkel rendelkezik a vizünk, ahol életre szeretnénk kelteni őket? Rejtélyes téma. Én korábban nem használtam, most használok és semmi különbséget nem veszek észre. Semmi túlspirázott rituálét nem használok egy friss indításnál, csak is a logika egyszerű vonalát követem.

Számos termék létezik, mely nyilvánvalóan szinte csak a gyártók pénztárcájának a gyarapítására szolgál, de ugyanakkor, akár az előbb említett készítmények, (talán) pozitív hatással is lehetnek a kis Vizivilágunkra. Ki miben hisz? Ki kinek hisz? Ki a hiteles forrás? Talán annak van igaza, aki a leghangosabb, aki a legtöbbször mondja el, aki a legerőszakosabb? Ezek mind jó kérdések! …………………… Mindenki döntsön a legjobb belátása szerint.

Ezzel végére értem a „nano akvakertészet Levinen modra”, eleinte trilógiára tervezett, később kvadrológiává bővült írásomnak. Szeretném leszögezni, bár már egy kicsit közhelyesen hangzik, de sok út létezik a cél eléréséig. Én azt az utat választottam, ami a legegyszerűbb, egy “átlag halandónak” is elérhető, mely saját tapasztalatokon és nem pusztán innen-onnan összeollózott lexikális tudáson alapul. A fő célom volt, hogy minél több olvasómnak kedvet csináljak az akvakertészkedéshez, úgy, hogy jól látható legyen, hol vannak azok a költségek melyek kikerülhetetlenek és melyek azok, ahol egy kicsit spórolhatunk. Ahol nem a pénztárca áll a középpontban, hanem a gondolkodás és a szorgalom.

Mi alatt ezen a témakörön gondolkodtam, dolgoztam, Pistitől kapott Sakurák se tétlenkedtek. :o)

Pár nap, pár mm.

Nano akvakertészet Levinen módra 3.

2010-04-23T22:39:00.001+02:00

Az Élővilág

Eltelt 2-3 hét az indítás óta. A technika teszi a dolgát, a víz kristály tiszta, a növényekről leváló oxigén buborékok táncolnak a fényben, a szűrőházban kialakult baktérium telepek már megfelelő méretűek az ammónia lebontásához (normális esetben). Ekkorra már a növények is ledobták régi lombjukat és az új, üde hajtásokat hozzák. Kezd kialakulni az a kép, amit korábban elterveztünk, megálmodtunk. Ránézek az akváriumra és valami hiányzik. Hiányzik valami pezsgés, az élet látványosabb jelenléte. Igen, eljött a várva várt pillanat, jöhetnek a halak, garnélák, csigák, szóval a fauna színes képviselői.

Az akváriumoknak természetesen a legjellemzőbb lakói a halak. Ők azok, akik a legjobban ki tudják tölteni a képet, akik a legnagyobb életet csempészik be kicsiny üvegkalitkánkba. Az előző részben hangsúlyoztam, hogy a berendezésnél (dekor elemek, növények, stb.) nagyon fontos, hogy betartsuk az arányosság szabályát. Nos, ez az élőlények kiválasztásánál is elsődleges szempont és nem csupán az optikai hatás miatt kell erre figyelni. Azon túl, hogy egy gyönyörű összképre törekszünk, a lakók egészségére, hangulatára is nagy hangsúlyt kell fordítanunk. Nekik is meg kell adni mindent, amire csak szűkségük lehet az egészséges élethez, esetlegesen a szaporodáshoz. Meg kell teremteni számukra a megfelelő életteret (úszóteret). Általánosságban, főleg a halak esetében, 1 liter vízre kell számolni 1 cm halat (én bruttó 25 literben tartok 10 db 2-2.5cm-es halat). De nagyon fontos, hogy a hal kifejlett és nem a pillanatnyi méretével kell számolni. Fontos szempont lehet még, hogy az adott hal „magányos farkas” típus-e, vagy kizárólag rajban érzi jól magát. Egyébként az apróbb termetű halakra jellemző, hogy megfelelő biztonságérzetüket csak is csapatban kapják meg, így ebből jól következik, hogy nem szerencsés nagyon a fajokat keverni, inkább válasszunk ki egyet és abból több egyedet tartsunk együtt (6+).

Szerencsére a kisméretű (nano) halakból itthon is egyre nagyobb a választék. Bár a legtöbb kereskedés ennek fogalmát sem ismeri, de legalább van olyan bolt, ahol szinte mindig kapunk ilyen kis szépségeket.

Érdekes dolog ez is: Az ember nézelődik egy akvarisztikai szaküzletben és valahogy simán átsiklik a szeme az apróbb termetű halakon, holott a haltartók legnagyobb részének még 50 literes akváriuma sincs. Az, hogy egy hal kicsi, vagy nagy az relatív. Ezek az apróbb méretek kisebb akváriumnál egyáltalán nem tűnnek olyan elenyészőnek, ismételve önmagunkat, inkább arányosnak. Egy nagy akvárium, amit messzebbről nézünk, nyílván megköveteli a nagyobb halakat, de egy nanot például maximum 1-2 méterről elemezgetünk. „Nincs nagy képernyő, kisképernyő, az a kérdés, milyen távolságban ülünk.” Egy kis gondolatbéli kalandozgatás után, térjünk vissza a jelenbe. :o)

Szeretnék néhány fajt említeni, melyek nagyon hálásak tudnak lenni a nanoban, megfelelő tartás mellett.

Hyphessobrycon amandae

Elsőnek szeretném megemlíteni az Amanda lazacot (Hyphessobrycon amandae). Ha jól érzi magát, nagyon szép narancssárga színben tündöklik, így kifejezetten impozáns a zöld környezetben. Talán ami egy kicsit negatív tapasztalat, hogy elég félősek még csapatban is. Ez annak tudható be, hogy Dél-Amerikából származnak, ahol un. „fekete” vízben élnek, melyben a félhomály igen csak javítja a biztonságérzetüket. A nagy megvilágítást eléggé kerülik, így a növények árnyékában töltik az idejük nagy részét. Az Amanda lazacokról többet itt:

Rasbora maculatus

A kis akváriumok egyik legnépszerűbb halacskája a Törpe razbóra. Ezeknek is több alfaja létezik. Én pillanatnyilag a Rasbora maculatat tartom, és nagyon szeretem őket. Egy igazán hálás kis nép. Szinte mindig egyből ott vannak az üvegnél, ahogy megjelenek. Minden eleséget elfogadnak, ami befér a szájukon. Én főleg száraz ivadékhal táppal etetem őket, de időnként fagyasztott cyclopsot is adok nekik. Ha jó érzik magukat, akkor a szép narancssárga színű testükön a fekete pontok igen határozottá válnak.

A maculatusról többet itt:

Rasbora brigittae

A másik legismertebb nano razbóra a Boraras brigittae. Hozzá még nem volt szerencsém, de tény, hogy ő is egy gyönyörű teremtmény. Viselkedésben megegyezik a maculatval, de színezetben, méretben eltér. Ideális körülmények között szinte élénk narancssárga, már-már pirosba fordul át a színe, melyben egy a farka vége felé keskenyedő zöldes fekete sáv látható.

Erről a kis szépségről többet itt:

További népszerű nano-halak:

Danio margaritatus

Nannostomus marginatus

Otocinclus affinis

Puntius gelius

További nanohal különlegességek itt:

A növényes akvarisztikában, kifejezetten az utóbbi időben, nagy népszerűségnek örvend a garnélatartás. Remekül kiegészítik az élővilágot a halak mellett, különleges színezeteikkel megfelelő egyensúlyt csempésznek a zöld világba. Szépségük, és különleges életvitelük mellett a hasznosságukról se szabad megfeledkezni. A legtöbb faj tevékenyen részt vesz az algák pusztításában, annak ellenére, hogy csodát nem várhatunk tőlük ezen a téren. Itt szögezem le, hogy az algásodást pusztán élőlényekkel nem lehet kordában tartani. A kiváltó okot, okokat kell megszüntetni és ezek után a tüneti kezelésben adnak segítséget. Nagyon fontos még, hogy csapatokban nagy hatékonysággal tartják tisztán az akvárium aljzatát és a dús növényzetet. A moháknál kifejezetten előnyös, ha van egy tevékeny garnéla csapatunk, mely a „portörlést” kiválóan elvégzi.

Az elmúlt időszakban, hála akár a hazánkban is kialakult garnéla fanatizmusnak, rendkívül sokféle fajból válogathatunk. Ez a nagy választék lehetőséget biztosít, hogy más-más szempontok alapján dönthessünk a kiválasztásuknál. Lehet a színre, méretre, vagy akár az adott faj igényére hagyatkozni. Míg a halaknál oda kell figyelni a mennyiségre, ez a szempont szerencsére itt nem annyira szigorú. Szinte a legtöbb faj igen apró méretű, így a mennyiség kiválasztásánál inkább csak a pénztárcánk szab határt. :o)

Caridina multidentata alias Amano garnéla

Talán a legnagyobb és egyben a legrégebbi favorit a jól ismert Caridina multidentata, hétköznapi nyelven Amano garnéla. Bár színezetében messze alul múlja más caridina vagy a neocaridina fajokat, de talán ők veszik ki a szerepet a legjobban az alga elleni harcban. Én elég régóta tartom őket és nagyon pozitívak a tapasztalataim velük.

Ismert az a közhiedelem, persze valós alapokra támasztva, hogy az amano egy igazi szökevény típus. Sokan ezt a kis akvárium méretnek tulajdonítják, de tapasztalataim szerint ez a rossz közérzetüket kiváltó okoknak köszönhető. Ha valami nincs rendbe a vízzel, vagy egyéb stressz éri őket folyamatosan, akkor menekülnek. Szerencsére nálam ez soha nem fordult elő, még a 25 literes nano akváriumomnál se, így értelemszerűen nem a tank méretével hozom összefüggésbe ezt a jelenséget.

Crystal red (CRS)

A nagy kedvencek közé tartoznak a CRS-ek, azaz a Crystal redek. Sikerüket egyértelműen a színezetüknek köszönhetik. Egy mutatós csapat igazán nagyban hozzájárul egy szépen megkomponált akvárium összképéhez. Bár tartási nehézsége a születési körülményeiktől függ, de nagyvonalakba elmondható, azért oda kell rájuk figyelni. Ha igazán kedvezni szeretnénk számukra és tényleg a maximális szépségüket szeretnénk elérni, akkor lágy vízben tartjuk őket. Ha ügyesek vagyunk, értelem szerűen nem adagoljuk túl a co2-t, nem tápozunk túl, a hőmérséklet se ingadozik, minden földi jóval ellátjuk őket, még szaporulatunk is lehet. A születésnél nem sok nagyobb öröm létezik az akvarisztikában. :o)

Crystal black (CBS)

A garnélákról bővebben itt:

Csúnyán kifejezve, talán harmadlagos életformának nevezhetjük a vízi csigákat. Körülbelül másfél éve, talán az Exotika nyújtotta nagy választéknak köszönhetően, a csigák egy kicsit nagyobb figyelmet kaptak, mint azelőtt. Elképesztő választékban kaphatók már a piacon, szinte minden igényt kielégítően. Gyönyörű színezetük, formaviláguk, adott esetben hasznosságuknak is köszönhetik megnövekedett népszerűségüket. Nagy szerepet játszanak, a garnélákhoz hasonlóan, a bomlásnak induló maradékok, növényi származékok eltávolításában, rendben tartják az aljzatot, adott esetben az algák eltüntetésében is tevékenyek.

Most jut eszembe egy újabb tévhit, amivel nap, mint nap találkozik az ember. Nagyon sokan, főleg átlagos akvaristák, csigáknak tulajdonítják a növények elfogyását, kilukadását, elpusztulását. Itt jön képbe a jól ismert mondás, „Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?” A növény elfáradó levelén a csiga egy okozó, vagy egy okozat? Nos, elmondhatom, hogy a csigáknak, persze az általunk ismert fajainak, nem tartozik az élő növény az étrendjéhez. Csak is a már tönkrement növények leveleit kezdik fogyasztani, eltakarítani.

Kiválasztásuknál szintén nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a mennyiségre, a méretekre, tanulmányozni kell a fellelhető tanulmányokból szaporodó képességüket, igényeiket, szükségleteiket. Bár ránézésre nem is hinné az ember, de bizonyos fajoknál legalább annyira fontos a társas lét, mint akár a halaknál. Egy rossz választás könnyen felbillentheti az egyensúlyt és végzetes kimenetele lehet.

Nálam is megfordult egy-két faj, de be kell vallanom, hogy rám túl nagy hatást nem gyakoroltak. Lehet a rossz választás miatt, vagy a kicsit unalmas létformájuknak köszönhetően, de továbbiakban nem tervezem tartásukat. Itt azért kiemelném, hogy ez csak is az én, szubjektív véleményem és senkit nem szeretnék ezzel lebeszélni. Valahogy nem vagyok az a született CsigaFun. :o)

Sulawesi snail

Moss Spot 2010.04.22.

Bár eredetileg 3 részesre terveztem ezt a témakört, de a betűk, szavak megeredésének köszönhetően, egy 4. részben zárom mondanivalóm hátralékát. Hamarosan ez is következik! :o)

Heteropoda Sakura vagy Red Cherry?

2010-03-27T14:52:00.002+01:00

Mikor átalakításra került a nano, élőlény tekintetében nem sok változás történt. Megmaradtak a Törperazbórák egy kicsit felegészítve, a néhány amano és a folyton szabadságáért harcoló Neritina csigu. Természetesen ez nem volt a végleges terv, de amit kitaláltam, ahhoz idő kellett. Halak szempontjából túl nagy változást nem eszközölhettem ekkora akváriumnál, de garnéla fronton voltak még lehetőségek. A régi installációmban a még most is nagy kedvenceimet tartottam a CRS-ket. Csak is az ő kedvükért lágyítottam a vizet, így bár a garnélák látványa fantasztikus volt, de elég sokat kellett vacakolnom, pancsolnom.

Ezúttal olyan csapatra volt szükségem, mely látványa nem sokban múlja alul a Crystal Redeket, de sima csapvízben is jól tarthatók. Pistivel összedugtuk a fejünket, hogy mi is lehetne a legjobb választás? Mindenképpen ahhoz ragaszkodtam, hogy továbbra is élénk színeket szeretnék látni a mohacsomók között és lehetőség szerint pirosat. Értelem szerűen a Red Cherry egyből felmerült, de azért az is bennem volt, hogy CRS tartás után nem szeretném ennyire „alább adni”. Tehát mi a megoldás? Hát persze, a gyönyörű piros színben tündöklő Heteropoda Sakura. Pár sorral korában írtam, hogy ehhez az igényemhez időre volt szükségem, illetve főleg Pistinek volt szüksége, hogy felneveljen a nanom számára egy különítményt. Ez a várakozás nem tartott kevesebb ideig, mint két hónap. Két hónapon keresztül kérdezgettem, hogy „mi a helyzet a jövevényekkel?”, vagy „nőnek már a kicsik?”, vagy „hogy vagy Pisti és a garnélák?”, szóval fárasztó lehettem, de eljött a pillanat. :o)

Sokat nem szeretnék írni erről a fajról, mert ugye a garnéla infón ez a lehetőségekhez képest eléggé ki van fejtve, na meg a tartási körülmények is szinte teljesen megegyeznek a RC-kel. Csak pár jellegzetességet írnék le, hogy valami gyors képet egyből kapjon az olvasóm.A Sakura garnéla a Red Cherryvel ellentétben, szinte teljesen egybefüggő, élénkpiros színnel rendelkezik. Bár árnyalati különbségek itt is vannak, de jellemzően ez a piros, nem az a piros. Jellegzetesség még az is, hogy Sakuráék piros „zoknit” hordanak, azaz a RC-vel szemben piros színezetűek a lábaik. Szerintem ez a momentum a legszembetűnőbb különbség, mely nagy segítséget jelenthet a megkülönböztetésükben. Le a hamisítókkal! :o)

Most a 10 kicsi „indián” szorgosan tisztogat, takarítgat, és valóban hozzájárulnak a kis akváriumom természetes, harmonikus látványbéli egyensúlyhoz. Ha minden igaz még utódok is lesznek, lévén, hogy szaporodásukhoz se kell egész nap furulyázni és az ősi szellemeknek kántálni, mint akár a CRS-nél. :o)

A Sakura garnélákról bővebben itt:

Nano akvakertészet Levinen módra 2.

2010-03-12T14:33:00.006+01:00

A hardscape kialakítása, felhasznált anyagok

Kezdjük tehát az akvárium berendezését. Normális esetben, mikor végre az ember nekilát egy új akvárium összerakásának, már egy halom elképzelésen túl van gondolatban. Ilyen legyen, olyan legyen, milyen stílus is teszik épp, milyen anyagok állnak a rendelkezésre, stb.? Nálam is így működik a dolog, de én a legnagyobb hangsúlyt arra fordítom, hogy miként tudnám az eredményt egyedivé tenni, miként legyen több a mű, mint egy szép, de átlagos akvárium. A mai világban messze nem elég a megfelelő technikai háttér, a gyönyörűre nevelt növényzet. Ma már egy szép akváriumnak jóval többet kell adnia, főleg ha egy versenyen is szeretnénk megmérettetni. Az akváriumon a szem ne fusson csak úgy keresztül, a részleteknek meg kell ragadnia a figyelmet, esetleg elgondolkodtatásra kell bírnia a szemlélőt. Magyarországon is egyre többen vannak azok, akik belefognak ebbe a szép hobbiba, de alkotásaikkal nem tudnak maradandót alkotni. Ha az ember nem rendelkezik a természetes jó ízléssel, akkor inspirációra van szüksége. Figyelni kell a számára tetszetős akváriumokat, meg kell találni benne azokat a részleteket, melyek a szépségét, különlegességét adják. Nyitott szemmel kell járni a természetben, hasonlóságokat keresve a víz alatti, illetve feletti világ között, és még sorolhatnám. Azonosulni kell a természettel, talán így tudnám pár szóban összefoglalni.

Inspiráció Ausztráliából (Three sisters)

Szintén egy megindító kép Sydneyből (Kangaroo creek)

Szeretném még itt az elején megemlíteni talán az egyik legfontosabb szabályt, az arányosság szabályát. Azt vallom, ha a hardscape alkotó elemeinek mérete arányosak a rendelkezésre álló hely méretével, az már fél siker. Értelem szerűen egy kisebb akváriumnál, kisebb dekorációs anyagokat, kisebb, alacsonyabb növésű növényeket kell választani. Nagyon sokszor lehet látni, még a szakmában „elismert” kertészeknél is, hogy nem érzik az arányt. Képesek egy túlméretezett kővel, vagy fával már az elején hazavágni az összképet. Jól ismerjük azt az érzést, mikor az akvárium méretét jóval nagyobbnak becsüljük, mint az valójában. Az ember agya úgy van beállítva, hogy az arányosságot keresi mindenben, vagyis a szépséget. Ha sikerül beállítanunk ezt a hatást, akkor valamit már megtanultunk.

Hinnéd, hogy a bal oldali szikla térd magas?

Egy nagyon jó példa az arány profi használatára

Az első lépés a berendezésnél opcionálisan a táptalaj elhelyezése. Ennek szükségességéről sok vitát lehet olvasni, de meggyőződésem szerint a berendezés jellegétől, felhasznált növények típusától függetlenül, mindenképp szükség van rá. Eleve hozzájárul az víz hasznos tápanyagtartalmához, illetve sose tudhatjuk, hogy mikor kerül a tankba olyan növény, mely kifejezetten igényli a tápdús aljzatot.

Én a legutóbb nem használtam, de a növények fejlődésén ez látszódott is, így ezt a hiányosságot földbe dugható táp rudakkal korrigáltam. Szóval, legyen az akvárium alján 1-1,5 cm vastag táptalaj és így nem érhet minket meglepetés. Még érdemes arra figyelni, hogy a talajt csak olyan helyekre terítsük, ahova ténylegesen növények kerülnek. Dekorációs homokok alá nem ajánlott, illetve nem szabad használni.

Még nem tettem említést a táptalaj alá helyezhető instant baktérium kultúráról, mely papírforma szerint segít a talajnak „életre kelni”, de számomra nem látszik bizonyítottnak, hogy ez feltétlenül szükséges lenne. Ettől függetlenül én használtam, miért ne alapon, de szerintem e nélkül is minden rendben mehet.

A táptalajra kerül a „általános aljzat” néven közismert réteg. Erre a célra is nagyon sokféle anyag áll rendelkezésre, de talán a legmegfelelőbb a tápanyagokkal dúsított, égetett agyag granulátum. Bár ezek sokszor elég drágák, de ebben fejlődnek a növények a legjobban. Ha kisebb büdzséből dolgozunk, akár ki lehet váltani olcsóbb, sima 2-3 milliméter szemcseméretű sóderrel is, ami viszont kompromisszumot jelent a növények fejlődési ütemében. Az általános aljzatnak a legfontosabb tulajdonsága, hogy a víz és így a fontos nyomelemek szabadon tudjanak áramlani a rétegekben. Ha ez az áramlás biztosítva van, akkor nincs jelentősége, hogy a növény milyen távolságban van a táprétegtől, így minimum 3-4 cm vastagságtól kezdődhet az emelkedés. Ezt a réteget mindenképp lejtősre kell kialakítani, egyrészt ezzel is javítjuk a térhatást, másrészt a szennyeződés se tud különböző pontokon megállni, maximum a lejtő aljában, amit könnyen el tudunk távolítani. A legjobb, ha a hátlaptól a frontüveg felé lejt, de lejthet az egyik oldalsó üvegtől a szemközti felé is, hosszanti irányba. A lejtést viszonylag meredekre lehet hagyni, mert idővel valamelyest amúgy is csökken ez a szög.

A következő alapanyag lehet, a különböző árnyalatokban kapható dekorációs homok. Ennek használata, helyes használata még jobban hozzájárulhat a természetes hatás eléréséhez. Ezeket olyan helyre terítjük, ahova a későbbiekben se tervezünk növényeket. Ez a rész jellemzően a front üveggel párhuzamos sáv szokott lenni, vagy különböző tereptárgyak árnyéka. Ez a réteg semmiképp se legyen 2cm-nél vastagabb, mert halmazállapotából kifolyólag lefojtó, szigetelő hatással rendelkezik (áramlásmentes), mely magasabbra építve berothadást, algásodást, mérgező gázok megjelenését eredményezheti.

Én installáláskor a dekorhomokot kisebb kövekkel választottam el az általános aljzattól, a keveredés elkerülése végett, de sokan választó lapokat használnak erre a célra, melyet a behelyezések után kihúznak. Egyébként ez is azon lépések közé tartozik, amit már érdemes jó előre megtervezni, mert ez is igen csak befolyásolja a képet.

A következő lépések nagyban határozzák meg a végleges eredményt. A kövek és a fák megfelelő elhelyezése igényli a legnagyobb odafigyelést, ennél a résznél nagyon megfontoltnak kell lennünk. Az ízlésnek, szabályoknak is megfelelő elrendezés mellett azért van pár dolog, amire érdemes figyelmet szentelni. Dekorációs elemek ne kerüljenek közvetlenül üveg mellé, ez főleg igaz a front üvegre, mert az algatakarítást, igen csak megnehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi. Ne építkezzünk túl magasra, egyrészt az arány szabály is megdőlhet, illetve megnőhet az árnyékba eső felületek nagysága, ami a növények fejlődésénél okozhat problémát.

A kövek berakásával kezdjük, mert általában ezek képezik az alapot, a fákat adott esetben ezekre helyezzük el. Ha a fa dekorokra terveztünk növényeket, akkor a kötözéseket még az akváriumba behelyezés előtt kell megtenni. Apropó kötözés! Erre a célra, persze a növények jellegétől függően, különböző anyagokat használhatunk. Felületet takaró apró leveles növényeket hajhálóval, páfrányféléket, Microsoriumokat, stb., egy megfelelő színben kiválasztott (én zöldet használok) pamut cérnával lehet megfelelően rögzíteni. (Jó tanács: A gombolyagot használatkor érdemes egy kis pohárba helyezni, hogy a cérna letekerésénél, kötözésénél ne guruljon el, és az ilyenkor az amúgy is sokszor idegeskedéssel járó folyamat, ne legyen még terhelőbb. :o)

Egy igényes installáció a Creative Aquascape Union műhelyéből. (Bár a példa akvárium nem nano méretű, de a lényeget jól szemlélteti) :

A kiszemelt áldozat

A behelyezett térelválasztó lap

A háttérben a általános aljzat, az előtérben a dekor homok

Az elválasztott aljzatok

Az aljzat lejtős kialakítása

A hardscape késszen áll

Az eredmény

Ha minden építő elem benne van az akváriumban, jöhet a már kellemes időtöltésnek mondható növényültetés. Tapasztalatom alapján nagyon fontosnak tartom, hogy kisebb akváriumoknál kifejezetten lassan növő növényeket használjunk. Ez azért nagyon fontos, hogy minél tovább meg tudjuk őrizni azt a képet, amit elképzeltünk, létrehoztunk. Én a nano akváriumoknál a legjobb választásnak a mohaféléket tartom. A mohák családja igen széles választékot biztosít, melyekkel csodálatos képet lehet kialakítani. Ezeknél a növényeknél érdemes megfigyelni, hogy milyen módon és mértékben fejlődnek. Az elhelyezésük elsősorban ezen feltételek alapján történik. Például a Jávai moha nagyon szépen, laposan terjedve növekszik, míg pl. a Spiky moha meg inkább bokrot képez. A növények elhelyezésének alapszabálya, hogy a legalacsonyabbak kerüljenek az előtérbe, a magasabbak a hátrébb. De természetesen ebbe a fantázia néha beleszól.

A növények jelentős részét ültetés előtt vissza kell vágni. Van, amelyiknek csak a gyökerét, de van, amelyiknek a levélzetét is. Például a stemeknek a viszonylag nagyra fejlődő gyökerét ajánlott 2-3 cm-re visszavágni, hogy a friss ültetés után viszonylag hamar fejlődésnek induljon. A páfrányféléknek kötözés előtt a gyökerét visszavágjuk, de ugyanakkor a viszonylag erőteljes főgyökérről a régi leveles szárakat is le kell választani. A fűféléknél a hosszúkás leveleket kell szinte tőből levágni, mert az új helyükön újakat növesztenek, a régieket egytől-egyig eldobják, mely a víz negatív hatású terhelését segítik elő. Szinte minden növényre igaz, hogy az elsárgult, sérült leveleket el kell távolítani a tőről ültetés előtt. Egy jó tanács! Az ültetés folyamata eléggé el is nyúlhat, ilyenkor érdemes a növényeket vízporlasztóval nedvesen tartani.

Már régóta el szerettem volna helyezni az oldalamon a Tropica növényes videóit, hát most eljött a pillanat! Ezekben a felvételekben nagy segítséget kaphatunk a növények helyes kezeléséről, alkalmazásáról:

Miután a hardscape már megfelelő képet ad, minden növény a helyén van, nincs más hátra, jöhet a víz. Ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy a feltöltéssel ne zúzzuk szét az eddigi munkánkat. Erre is sok megoldás létezik, de lévén, hogy viszonylag kis térfogatról beszélünk, egy vékonyabb cső, a lassúbb vízhozamával, tökéletesen megfelel. Ennek a sugara nem tud nagy kárt tenni a berendezésben, főleg ha sziklára, fára van irányítva. Ha benne van a víz, indulhatnak a technikák, mehet a tápozás, kezdődhet a bejáratás időszaka. Én úgy gondolom, hogy a hasznos baktériumtelepek kialakulásához legalább 2 hétre van szükség, de egy hónap után mondhatjuk, hogy rendben van.

Két hét, egy hónap elteltével érkezhetnek a lakók. Ekkora már kialakult a mikro egyensúly, a növények szépen pöfögnek, elhárítottuk a korábban esetlegesen fellépő problémákat. De hogy milyen élőlények is kerülhetnek ekkora akváriumba és milyen hasznos eszközök kellenek a fenntartáshoz, azt a következő részben fogom leírni.

Moss Spot 2010.02.28.

Nano akvakertészet Levinen módra 1.

2010-03-07T22:02:00.009+01:00

Épp a napokban gondolkodtam azon, hogy milyen új cikkel is állhatnék olvasóim elé. Ha az ember nem szeretne ismételni, olyanokat írni melyeket közeli oldalak már publikáltak, akkor nincs is olyan könnyű dolga. Miből is tudunk könnyedén ihletet meríteni? Hát persze, a saját tapasztalatainkból!

Ez a témakör talán a leghálásabb, mert valódi élményeken alapul és így nyugodt szívvel ajánlható. Bár a leírtak nagy részét a korábbi postjaimból össze lehet ollózni, de úgy gondoltam, hogy a frissen idelátogatóknak is jól jöhet, ha a lényegi rész össze van szedve egy helyen. Azért törekedtem, törekedek olyan információkat is közzétenni, melyek a régi látogatóimnak is érdekesek lehetnek, illetve a leírtakat a későbbiekben kamatoztatni is tudják. Meg szeretném osztani az emberekkel azt, amiben talán a legnagyobb tapasztalatot gyűjtöttem, ez pedig a nano növényes akvarisztika. Megpróbálom a lehető legnagyobb részletességgel leírni az akvárium indításához, fenntartásához szükséges tudnivalókat, a felhasznált anyagokra és eszközökre is kitérve.

Három részben foglalom össze ezt a témakört:

1. rész: Az akvárium és a technika

2. rész: A hardscape kialakítása, felhasznált anyagok

3. rész: Élővilág és a fenntartás eszközei.

1. Az akvárium és a technika

Akvárium

Szépen kivitelezett akvárium magyar kézből

Én nano méretnek tekintem a 10-40 literesig terjedő akváriumokat. A 10 litert általában nem ajánlom, mert kezelhetősége igen körülményes és még a lassú növésű növények is túl gyorsan benövik. Lehet szerencsés választás volt, de az általam beüzemelt 25 literes méretet már ideálisnak mondható.

Két dolog, ami nagyon fontos: Próbáljunk meg inkább mélyebb akváriumot választani, mint magasat. A mélység nagy segítséget ad a 3 dimenziós hatás elérésében, nagyobb mozgásteret biztosít a különböző növények, kiegészítő elemek esztétikus elrendezéséhez. Leegyszerűsítve, ha a magasság megegyezik a mélységgel, akkor már jók vagyunk. Nálam a 40x25x25 teljesen megfelelőnek bizonyul.

Fontos, hogy ne legyenek merevítők. Ez a kis akváriumoknál nem is szükséges, e nélkül is megfelelően stabilak maradnak. A merevítők nagyban megnehezítik az algák üvegről való letakarítását, adott esetben a diffúzor elhelyezését, illetve a növényekhez használt eszközök normális használatát. Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy még hány féle csipeszt, illetve ollót kellene vásárolnom, hogy az adott helyzetben is könnyen meg tudjam oldani a beavatkozást, de erre majd a későbbiekben térek vissza. Sajnos én egy régi akváriumomat használom erre a célra, így a merevítők hátrányáról sokat tudnék mesélni.

Maga az üveg típusának én nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, legyen minőségi, szép munka, melyre a magyar mesterek munkája is tökéletesen megfelelő. Az akvárium csak egy eszköz, hogy a valódi szépséget, amit létrehozunk, tálalni tudjuk.

Szűrő

Szűrők :o)

Nos, jó pár szűrésmód létezik, de én ekkora akváriumoknál főleg a külsőszűrőket ajánlom. A külsőszűrő képes csak megfelelő mechanikai, biológiai, esetlegesen kémiai szűrést együttesen produkálni. Amellett, hogy talán a legcsendesebb megoldás, az alkatrészek minimálisan rontják az összképet, illetve nem veszik el az értékes területet.

A külső szűrő lelke a biológiai töltet. Ez végzi az ammónia lebontását, mely először nitritté, majd az élővilágra már nem káros, nitráttá alakul át. Erre a célra nagyon sokféle anyagot lehet használni, de véleményem szerint a kerámia gyűrűk tökéletesen megfelelnek még akkor is, ha azokat nem a nagynevű gyártók készítették - Itt jegyezném meg, hogy a „kedvenc” témám mikor a különböző fórumokon a bio-töltetek túlmisztifikálásáról lehet oldalakon keresztül olvasni-. Ha a gyűrűk megfelelően porózusak, akkor megfelelő méretű baktériumtelepek fognak kialakulni. Lehet vitatkozni a felületek kiterített képének összehasonlításáról, de úgy gondolom, hogy ezzel nem kell ennyire sarkosan foglalkozni.

A mechanikai szűrőközegekre most nem szeretnék kitérni, mert ez még egy kezdőnek is hamar egyértelművé válik. Ami érdekesebb, az a manapság annyit emlegetett, úgymond divatos téma, az aktív szén. Az aktív szén végzi a kémiai szűrést. A klasszikus felhasználási területe a gyógyszeres kezelések utáni maradékanyagok eltávolítása. Kiszedi a vízből a különböző színező anyagokat, kémiai vegyületeket, adott esetben a hasznos elemeket és még sorolhatnám. Én úgy gondolom, hogy használatára csak is a klasszikus értelemben van szükség. Egy növényes akváriumnál relatív sűrű vízcserék egyáltalán nem indokolják a huzamos használatát. Az élővilágnak is sokkal fontosabb egy egészséges, érett víz, mint egy klinikai tisztaságú steril közeg.

Külföldi akváriumoknál gyakran lehet látni akasztós szűrőt. Ezek egyébként megfelelnek a célnak. annak ellenére, hogy biológiai töltettel nagyon szerényen lehet megtölteni őket. A nano akváriumoknál kifejezetten ajánlott a gyakori vízcsere (én kétnaponta szoktam), így az amúgy se túltelepített akváriumban nem tud kialakulni kimutatható szintű ammónia, így a biológiai szűrés ily módon elhagyható (azért lebontó baktériumok talajban is megtalálhatóak). De ez a nélkülözés csak is a sűrű vízcserék esetén használható.

2008-as AGA versenyről Timo nanoja akasztós szűrővel üzemel

Filipe Oliveira is használ akasztós szűrőt

Visszatérve a legfőbb javaslatomra, a külsőszűrőben elhelyezett biológiai közeg ammónia lebontó képességének köszönhető, hogy a vízcserék között eltelt időt meg lehet szép folyamatosan növelni. (Kétnaponkénti vízcseréket, heti rendszerességre lehet növelni)

A szűrő vízforgató képessége szempontjából, ekkora akváriumoknál a 10x-es körüli már megfelelő, nem csinál a halak számára túl nagy áramlást, de már bőven elég a víz tisztán tartásához. Az én példám a 25 literes akváriumnál az Eheim 2211-es (300L/H), tökéletesen meg vagyok elégedve a teljesítményével és természetesen a konstrukcióval is.

Eheim 2211-es szűrők Amano műhelyében

Az akváriumba a megszűrt vizet a vízszint alá pár centivel elhelyezett esőztető juttatja vissza. Ez talán az egyik legjobb megoldás. Egyenletes áramlást biztosit az akvárium minden részén, ezzel hozzájárulva az ideális szűréshez és nem utolsó sorban, segít a Co2 egyenletes eloszlásában.

Világítás

A világítás az akvárium egyik legfontosabb része. Megfelelő fény nélkül aligha tudnánk szép, üde, egészségtől kicsattanó növényeket nevelni. A világítás típusában is sok lehetőségünk van, de összességében elmondhatjuk, hogy a fény spektruma és erőssége határozza meg az alkalmazhatóságot. Tapasztalatok alapján a növényeknek a legmegfelelőbb a napfényt utánzó fényforrás, melyeknek 6500K körüli alakul a színhőmérséklete. Én power compakt T5 csövet használok, és úgy gondolom, hogy ekkora akváriumoknál talán az egyik legmegfelelőbb. Növényes akváriumoknál általánosságban 1W/L-el kel számolni, így nálam a 24W ideálisnak mondható. A fény elégségét nagyon sok tényező befolyásolja, a víz felszínétől való távolság, van-e takaró üveg, vagy akár a víz színe, de ha az általános ajánlást vesszük figyelembe, akkor biztosan elég az literenkénti 1W. Maga az armatúra lehet gyári, vagy akár házilag készített (DIY). Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést elsősorban a pénztárcánk vastagsága dönti el, de azt leszögezhetjük, hogy az élővilág nem válogat ilyen szempontból. Az enyém a házilag lett összerakva és teljesen jól muzsikál.

Széndioxid adagolás

A technikák sorát folytatva, elérkeztünk talán az egyik legérdekesebb részhez, a Co2 adagoláshoz. Relatív sok lehetőség áll rendelkezésre ezen a területen, de ha megbízható, biztonságos, jól kezelhető megoldást szeretnénk, akkor csak is a magasnyomású automatizált rendszerben gondolkodhatunk. Korábban próbálkoztam a már jól ismert élesztős szisztémával, több-kevesebb sikerrel, de túl nagy és folyamatos odafigyelést igényelt.

A tapasztalatok és az információk alapján a legjobb, ha a rendszer sarkalatos részeit akvarisztikai cégek által gyártott termékekből állítjuk össze. Itt elsősorban a nyomáscsökkentőre, tűszelepre, ill. a mágnesszelepre gondolok. Ahol esetleg ez a kötödés nem annyira fontos, az a Co2 palack. Én erre a célra hegesztés technikai termékeket használok, ezekből is 2 db 2kg-at. Egy palack legalább 6-7 hónapra elég a nanohoz, így egy bő évig nem is kell a töltéssel foglakoznom.

A gáz ideális beoldására több lehetőség közül választhatunk, de ekkora literszámnál tökéletesen megfelelő az üveg/kerámia diffúzor. Természetesen ezekből is a nano méretet kell választani és praktikusan kettőt. Ha az egyik elkoszolódik, vagy netalán eltörne, akkor azonnal beiktathatjuk az aranytartalékot.

Már sok helyen leírták, hogy milyen részekből áll a rendszer, de ha már összefoglalok, akkor ezt se akartam kihagyni. A rendszer nélkülözhetetlen része a palack. Feltöltött állapotban 50-65 bár nyomáson van. 50 bár alatt a nyomás drasztikus csökkenésbe kezd (cseppfolyós állapotból légneművé válik) és a hamar ki is merül. A látványos fogyás kezdetekor már érdemes erősen a palack cseréjén gondolkodni. A következő lépcső a nyomás csökkentő, mely gyakran egybe van építve a tűszeleppel. A nyomás csökkentő, ahogy a nevében is benne van, a megfelelő szintre redukálja a gáz nyomását (kb. 0,5 bar) és az ehhez csatlakozó tűszeleppel tovább finomítjuk a kiáramló mennyiséget. Ezt követi a co2 csövön a mágnesszelep. Ezzel és persze egy időkapcsoló segítségével tudjuk automatizálni a rendszer be illetve ki kapcsolását. A gáz adagolására csak is a növények fotószíntetizációs időszakában van szükség, azaz nappal. Reggel érdemes a bekapcsolását a napkeltéhez igazítani, a lekapcsolás lámpaoltás előtt egy órával ajánlott. A tűszeleppel finomított co2 mennyiségét buborék számlálóval mérhetjük. Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes észrevételem. Nem ritkán futok bele abba a kérdésbe, hogy „te mennyi buborékot engedsz az akváriumodba”? Ennek a válasznak látom a legkevésbé értelmét. Annyi dologtól függ, hogy az adott tankba mennyi Co2-re van szűkség, hogy még végigsorolni is nehéz lenne. Függ az áramlás egyenletességétől, a víz felszín mozgásának intenzitásától, a számlálótól és így tovább. Általánosságban annyit elmondhatunk, ha egy bubi/sec-et állítunk be, nagy baj nem történhet. Ez a szám a kiindulási alap, ehhez képest kell belőni a számunkra szükségese mennyiséget. A csövön a következő állomás a visszacsapó szelep, ami megakadályozza, hogy a víz vissza follyon a gázadagoló rendszerbe. A felszerelés utolsó darabja, ami a Co2 adagolás szimbólumai is egyben, az üvegből készült, kerámia membránnal ellátott diffúzor. A az eszköznél nagyon sokat számít a minősége. Fontos, hogy a lehető legfinomabban porlasszon, hogy a beoldás is a lehető leghatékonyabb legyen. Még említésre méltó a dropchecker, mely folyamatosan monitorozza a Co2 szintet. A legszebb kivitel üvegből készül, melyben egy reagenssel kevert víz (4dkh) elszíneződése mutatja az állapotot. Az alapból az elegy kék színű, de a folyamatos adagolás hatására szépen átfordul zöldbe és nagyjából a lime zöld tartományában mondhatjuk, hogy megfelelő.

Fűtés

Nos, én nem használok fűtést, mert a szoba hőmérsékletén az akvárium vize mindig 21-23 fok között van. Ez a hőfok szinte az összes élőlénynek megfelelő. Ha valakinek szüksége van fűtésre, akkor mindenképp a külsőszűrő kifolyó ágára csatlakoztatható külső fűtőt ajánlom. Bár én nem használtam még, de sok jót lehet róluk olvasni és persze a nagy előnye, hogy az akváriumból se foglal hasznos helyet, illetve nem rontja az összképet. Sokan az vallják, hogy a hőmérsékletnek mindig állandónak kell lennie. Ez természetesen nem baj, de észrevételem szerint, illetve a logikus következtetés eredményeként pár fokos hőingadozás nem jelent veszélyt az élővilágra. Ha jobban belegondolunk, a természetben is jelen van ez a fajta változás, gondoljunk csak bele a nappal és az éjszaka közötti különbségre, vagy akár egy kiadós zápor hatására. Nálam ez az ingadozás 2-3 fok.

Folyt köv…………..

Moss Spot

2010-02-01T22:06:00.010+01:00

Sokan kerestek meg a korábban bőségesen beharangozott, készülgető 182 literes akváriumommal kapcsolatban. Valóban, sok információt közöltem róla és az indításról még egy szó sem esett. Bizonyára néhányan emlékeztek, hogy ezt a költözésünktől tettem függővé. Nos, szerencsére az ingatlanos variáink révbeértek, de az új otthonunk elfoglalása csak nyárra lesz esedékes, így az új akvárium beüzemelése ősz előtt nem fog megtörténni. Na de!

Köztudott volt, hogy a nano akváriumomat le kellett állítanom, úgy mond lejárt az ideje. Miután a nagy indítása még elég sokat várat magára, így arra gondoltam, hogy a kistesóját újra rendezem egy kicsit más hangulattal.

2010.02.01.

2010.03.30.

Utólsó kép

Az rescape időpontját praktikusan a 2009. november végén megrendezett Exotika díszállat kiállítása napjára tettem. Úgy gondoltam, hogy ott be tudom szerezni azokat a dolgokat, melyek még hiányoznak a megfelelő berendezéshez. Bár a legfontosabb kellékek megvoltak, de növények terén szerettem volna valami frissítést, melyekkel még nem volt dolgom. Talán egy jó akvakertésznek ahhoz kell a legtöbb idő, hogy minél több növényt megismerjen és így a jövőben, könnyedén ki tudja választani a fantáziájában elképzelt képhez a legmegfelelőbbeket. Igények, növekedési ütemek, terjeszkedés, stb. Az út alkalmával sikerült hozzájutnom az egyik régi titkos vágyamhoz, az Utricularia graminifoliához (UG), amit a front részhez szántam gyepszőnyegnek. A mohákat is nagyon szeretem így ezen a téren, szerettem volna olyat, amit még itthon nem nagyon próbált senki. Sikerült találnom a másik kedvencemet, a külföldi berkekben Flame moss néven elhíresült szépséget. Ez az a moha, mely ha pl. fára van kötözve, láng nyelvek formájára emlékeztető alakot formál. Egyébként az ázsiai akváriumokban igen népszerű.
Este a kiállításról hazatérve, egyből neki is estem az új világ létrehozásának. Az elképzelés nagyvonalakban megvolt, természetesen a Ryuboku vonalán indultam el. A régi jól bevált szavanna fák, egy-két seiryu kő, az aljzat ADA amasonia egy kis baktérium kultúrával táptalaj nélkül. A korábbi berendezésből megmentettem egy kis Jávai mohát, Spiky mohát, Bolbitist és hozzácsaptam az új szerzeményeket. Mivel este volt nem akartam túl sokat vacakolni, így viszonylag rövid idő alatt (4 óra) össze is állt a kép. Az kő és fa kombinált építmény, mely a fő hangsúlyát jelenti a berendezésnek, középre került. A fákra felkötözve a különböző mohák, mindegyik a számukra megfelelő helyre. Előtérbe az UG szépen, egyenletesen szétosztva, a háttérbe a Bolbitisek a fákra rákötözve. A korábbi lakók nagyjából megmaradtak, így a létszám 5 Oto, a 6 darab Törpe razbóra 10-re kiegészítve, 4 amano és egy, a szoba falát már többször megjáró, Neritina csiga-biga. A szűrés elindítva, a co2 rátekerve, a világítás felkapcsolva, így ezzel elindult Moss Spot pályafutása. :o)
Az Amazoniával korábban nem volt tapasztalatom, de egy érdekességet mindenképp le kell írnom. Az indítást követően legalább egy hónapig, a 11-12 kh-s csapvizemet minden vízcserét követő reggelre, nullásra vitte le. Korábban olvastam a különböző vizet befolyásoló képességéről, de ez azért meglepett. Ez idő alatt a ph értéket is igen csak egy alacsonyabb szinten tartotta bár erre számítottam is.Az UG viszonylag gyorsan fejlődött, folyamatosan jelentek meg az új levelek, de a víz mozgása, a halak kotorászása hatására folyamatosan jöttek ki a tövek, míg végül sajnos le kellett mondanom róla. Lehet az ültetésnél se voltam elég körültekintő, ez is közrejátszhatott. De az legalább kiderült számomra, hogy nem olyan ördöngösség a tartása és egy kicsit több odafigyeléssel szép sikereket is el lehet érni velük. Erre még vissza fogok térni. Az UG-t Eleocharisra cseréltem le, ezek két hete kerültek be az akváriumba. Jelenleg ledobták a régi leveleiket, az újak folyamatosan jönnek ki a talajból. Még bekerült két oldalra egy kis Cryptocoryne parva, mely a kis méretének köszönhetően jó lehet, igaz hirtelen jobb növényt nem találtam helyette, de végül is, ilyen növényem se volt még.
Kb. másfél hónap után megjelent vagy három fajta alga, melyből az egyik a Flame mossba igen csak beépült. A jelen pillanatban szerencsére, vagy a tudatos harcnak köszönhetően, az algák visszavonulást fújtak, így a mérleg átbillent a másik oldalra. A kis harcba még belevontam egy sziámi algaevőt is, így a győzelem kimenetele már nem is kétséges. Most várom, hogy kialakuljon a végleges kép, és ha minden jól megy, meg is méretem az egyik nemzetközi versenyen.